Már beszámoltam röviden róla, hogy miket sikerült megkóstolnom az afrikai utam során, de a ruandai főzőleckémről még nem esett szó. Mindenképp szerettem volna látni, hogy mi a paprikás krumpli és a csiripörinokisali ruandai megfelelője, ezért feleiratkoztam az ígéretes nevű Nyamirambo Women's Center ruandai főzőkurzusára. A tanárom Aminatha volt, aki a Kongói Demorkatikus Köztársaságban született, árván nőtt fel, és életében egy napot sem töltött iskolában. 30 évesen menekült el a kongói háború elől Ruandába. Írni, olvasni a központban tanult meg, és 4 éve próbálja ruandai ételek főzésére megtanítani a gyanútlan delikvenseket. Hivatalosan is Nyamirambo Ramboja, képes konyharuha nélkül pakolgatni a tűzforró fazekakat, és puszta kézzel egyengeti az izzó parazsat a grilleken, míg én két lépéssel mögötte állva is lepörzsöltem a szőrt a nagylábujjamról.

"To survive Rwandan cooking, you gotta become Rwandan cooking" Rambo Aminatha

De igazi meglepetés akkor ért, amikor besétáltam Amanitha otthonának udvarára, és az előkészített alapanyagokból akár egy lecsó is kijött volna. Mint kiderült a ruandai ételek nagy része a hagyma, fokhagyma, paradicsom, paprika alapról indul, és ehhez adják később a megfőzendő zöldségeket.

Külön konyha nincs a házakban, többnyire az udvaron felállított kis faszenes grillsütőn főznek. Ebéd- és vacsoraidőben ellepi a környéket a faszenes grillből felszálló füst illata. Ruandában állandóan éhes és szomjas voltam, mert a grill füstje engem arra kondicionált életem során, hogy 15 perc múlva húst kapok, és addig pont befejezhetem az első sörömet.

A kurzuson öt féle ételt főztünk, paradicsomos krumplit (amit ír krumplinak hívnak), főtt kasszávát, és paradicsomos káposztát, de a legfotogénebb étel kétségkívül a matoke volt, ami nem más mint zöld banán (főző banán) egy paradicsompürés zelleres lében puhára főzve.

.

Ez a poszt nem vega bejegyzésként indult, de a jegyzeteimet végignézve csak most tűnt fel, hogy egyik ételben sem volt hús. Ennek valószínőleg az az oka, hogy a hűtő még mai napig nem tartozik az alapfeltszereltséghez az otthonokban. Maradék sosincs, az el nem fogyasztott ételt szétosztogatják barátok, és ismerősök között

A 2,5 órás főzés eredeménye az utolsó képen látható. Őszintén szólva az ételek többsége nem kerül be a receptkönyvembe. A zöld banán, kasszáva és krumpli csupán variácók ugyanarra a keményítőben dús témára. De a képp jobb alsó sarkában lévő dodó az új kedvencem. Még egy carnivore royale-t mint engem is megrendített az ételfilozófiámban, miszerint csak akkor eszek meg egy ételt, ha volt arca. A dodo igazi lábosból tunkolós, állról dekoltázsbacsöppenős étel, ami visszahoz az élők sorába egy 12 órás hóvégzárós keddi munkanap után, amikor semmi másra nem vágyik az ember mint egy plüsstakaróra és a Homeland legújabb részére.

 A jó hír pedig az, hogy egzotikus hozzávaló nem feltétlenül kell hozzá, és nem igényel sok előkészítést sem.

Hozzávalók:

2 csomó fiatal amarántlevél (disznóparéj / dodo), de friss spenóttal is helyettesíthető

4 paradicsom

3 kisebb fej hagyma

1 tv paprika

6 gerezd fokhagyma

fél bögre finomra darált pörkölt földimogyoró (darált dió állagúnak kell lennie)

1 kisebb padlizsán

7dl víz

napraforgóolaj, só

Elkészítés:

A jól átmosott leveleket, ha nagyok kicsit felaprózzuk, ha kicsik csak simán feltesszük forrni 2 percre, majd leszűrjük. Lusták ezek után összeturmixolhatják a leveleket a fokhagymával, zsebjamieoliverek nyúljanak a mozsárhoz. Pesztó állagúnak kell a végén lennie.

A hagymát felaprítjuk és megpirítjuk egy kis olajon, rádobjuk az apróra kockázott paprikát, és a felezett cikkekre vágott paradicsomot. Kevergetjük amig levet ereszt, és hozzáadjuk a pesztónkat. Miután összekevertük felöntjük 7 dl vízzel, és hozzádjuk a nagyobb kockákra vágott padlizsánt. Megsózzuk, és fedő alatt főzzük 10 percig.

Hozzáadjuk a földimogyorót, és addig főzzük, amíg mártás sűrűségű nem lesz.

Főtt kasszáva, roti vagy ugali megy hozzá. De szerintem igazából polentával verhetetlen.

 Mellesleg ki hogyan fordítaná le magyarra a comfort food kifejezést?