Tourmand

Elfogadtuk a koreai atomcsípős ramen kihívást. Nagy hiba volt!

2017. augusztus 11. - Tourmand

Múlt héten kaptam egy kis hangulatfokozót a koreai barátnőmtől, küldött nekem pár zacskó ramyunt (koreai rament) egy mellékelt cédulával, hogy keressek rá Youtube-on a „Samyang challenge” kifejezésre. A csomagolásra nyomtatott tüzet okádó csirke láttán már sejtettem, hogy mi vár majd rám. Így is lett, a videómegosztón mindenféle nációk gyermekei lapátolják bele a képükbe a vélhetően méregerős tésztát, és közben visítoznak és huhognak felváltva. Ilyen fajta kihívásokkal utoljára gólyatáborban találkoztam, és kivétel nélkül mindegyik habzós hányással végzödőtt. Fél kiló vaj leküldése tényleg hálátlan feladat, na. Az internetes kajás kihívások is éppen ennyire kifinomultak, a videók szórakoztatási értéke az alanyok látványos szenvedéséből adódik. Mivel nem lenne fair ezt az élményt nem megosztani a barátaimmal, ezért meghívtam pár gyanútlan arcot a tesztelésre. Természetesen a szereplők beleegyezésüket adták az aktushoz, és rajtam kívül más állaton nem végeztünk csilitesztelést. A Youtube-os találati lista alapján pedig tudtuk, hogy kiválóan fogunk egymás csilitűrőképességén, illetve annak hiányán szórakozni.

samyang_challenge.jpg

A csípős tésztának kétféle változata létezik. A sima gyilok fekete zacskós, a kétszeres gyilok piros zacskós. A csomagolás tartalmában nincs meglepetés, nagyjából megegyezik bármelyik más ázsiai beütésű gyorstésztáéval: egy adag tészta, és két zacskó fűszerekkel és szósszal. Az elkészítési mód viszont rendhagyó ennél a ramyunnál. Először a tésztát kell megfőzni, leszűrni, majd a tányérban kell hozzáadni a fűszereket és csiliszószt. Izlés szerint lehet rajta hagyni egy kevéske vizet, de többnyire minimális lével fogyasztandó. 

Engem nem lehet egykönnyen megfélemlíteni holmi internetes chili challengekkel, mikor még a reggeli müzlimet is bhut jolokiával tuningolom fel. Eddig nem fogott ki rajtam egy csípős étel sem, mondjuk tavaly a carolina reaperes grillkolbász térdre kényszerített (szó szerint). Gyanútlanul ballagtam le a szatyrommal a sarki közértbe egy nappal a kolbászevés után, amikor hirtelen kezdett elsötétülni minden, kivert a hideg veríték, és kénytelen voltam négykézláb visszakúszni a lépcsőn a szobámba. Az aznapi paprikás krumpli sajnos csúszott két órát, helyette viszont megismételhetelen testen kívüli élményben volt részem, amíg a szervezetemet elhagyta a kapszaicin. Mivel én már végigjátszottam a csípős étel versenyt godmode-ban, és feltehetőleg a sima csípős ramentől az arcizmom sem rándulna, inkább a 2x erősségűt vállaltam be, megvonva a többiektől az asztráltest utazós élményt. A tesztcsapatunk meglehetősen vegyes csípősségtűrés szempontjából, úgyhogy a biztonság kedvéért kikészítettem pár kéksajtos kenyereket a tűzoltáshoz. Jöjjöj tehát a csilievő vegyesválogatott:

1. Anna, a finn alkalmi csilifogyasztó

ezgif_com-optimize_1.gif

Világutazott és jólnevelt finn, aki mindig mindent megkóstol amivel megkínálják. Habár többször megjárta már a jóhiszeműsége miatt, a szingapúri kiküldetése alatt bizonyos fokű csilirezisztenciát sikerült kifejlesztenie.

ezgif_com-optimize4.gif

A fapados atomerős tésztával indította a versenyt, de nyitott volt rá, hogy a még csípősebb változatot is kipróbálja. Szerinte nem a csípőséggel volt a baj, hanem a fűszerezéssel: a koreaiaknak kicsit megszaladt a kezük, amikor a műanyagízért felelős  komponenst adagolták. Viszont az első harmadnál hamar kiderült, hogy mitől huhognak a csilifanok a tészta evése közben. Beütött aztán a csilifene, és Anna a végére meg is könnyezte a tészta feletti győzelmet. Végül úgy döntött, hogy az extrémebb verziót meghagyja az életuntaknak.

2. Ega, az indonéz aki rekreációs céllal folyamodik csilihez

ezgif_com-optimize2.gif

Különösebben nem keresi a csípős ételeket, viszont mivel nyugat-indonéz ételeken nevelkedett, ezért a toleranciaküszöbe magasabb egy átlagos fogyasztóénál. Nagyon csípőset csak akkor eszik, ha azt a helyiek is valójában úgy fogyasztják. Nem érti, hogyan válhatott a csilievés nemzetközi versenysporttá.

ezgif_com-optimize3.gif

Nagy elánnal vetette bele magát a tésztába, kifejezetten ízlett neki az elején, majd itt is hirtelen átvette a csili az irányítást az események felett. A tesztalanyunk megfutamodás helyett az ellentámadást választotta, és 10 másodperc alatt bekebelezte az adagot. Mindeközben a szemébe is került a szószból, amin sajnos a kéksajtos kenyér nem segít, úgyhogy a következő 10 percet a mosdóban töltötte zárt ajtók mögött. A kintiek pedig csak a folyó víz zubogását hallották, míg Ega elfolytott hangon mantrázott valamit, feltehetően indonézül. A legerősebb ramenbe csak a nyelve hegyét dugta bele, majd megköszönte a lehetőséget, de lehetőség szerint inkább a foghúzást választaná egy indiai utcai fogorvosnál.

3. Anna, a Magyar aki életvitelszerűen fogyasztja a csilit

ezgif_com-optimize5.gif

Már gyerekkoromban a nagymama macskapöcse paprikájával ettem a tanyasi húslevest, a lecsó fele is hegyes erős paprikából készült, és rózsafűzér helyett is paprikafűzért morzsolgattam. A  hűtőmben mindig legalább 10-féle csilikészítmény található, hogy mindegyik nemzeti konyhához legyen passzoló paprikám. Nem leszek olyan barbár, hogy gochujangot tegyek a gulyáslevesbe vagy sambal oeleket az enchiládámba, akkor inkább a gyerekverziót kanalazom.

Nem izgultam, teljes nyugalommal ültem le az asztalhoz, miközben a két skarlátképű túlélő és telefonkameráik várták hogy nekiálljak a munkának. Csípős volt a tészta? Igen! Annyira amennyire számítotam rá? Nagyjából! Fájt? Nem annyira mint egy átlagos Éjjel-Nappal Budapest epizód két tizenéves zsebpumpedgabó előadásában. A vendégeim viszont nem vettek ebből észre semmit. Megettem a ramyunt, megtöröltem a verejtéktől gyöngyöző bajuszom, majd megköszöntem, hogy csatalkoztak a teszthez. Tudták, hogy bírom a csilit, de erre a kimenetelre nem számítottak. Mivel a két legyőzött nem ért magyarul, és a Google Translate pedig annyira pontos mint egy észak-koreai tesztrakéta (nagyjából, de elég sokszor mellélő), ezért itt osztanám meg az epilógust az olvasóközönséggel. Amint leért a tészta a gyomrom lángbaborult, ami mellett Drezda látképe ’45 február 13-án csak nyáresti tábortűznek tűnik. Ez az érzés 2 órával később hagyott alább, majd pont mint a kolbászos esetnél, egy nappal később az ismerős érzés ismét manifesztálódott az alhasi régióban. A harmadik nap után tértek vissza megszokott testi funkcióim. 

A tészta nem egy kulináris élmény, barátokkal való ökörködésnek elmegy, mindhárman kiválóan szórakoztunk. Viszont érdemes péntekre időzíteni a kihívást, így nem kell a munkanap nagy részében kifogásokat keresni a folyamatos eltünögetésünkre. Akinek pedig van ennél durvább sztorija csilivel, az ossza már meg velünk egy kommentben.

A bejegyzés trackback címe:

http://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr6612734398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Köldök_szösz 2017.08.12. 15:20:05

Patkányméreg kihívás kellene ezeknek a toszottfejű kreténeknek

cinke56 2017.08.12. 17:09:33

Tavaly szeptemberben koreai napot rendeztek a MOM parkban, ahol a látogatók egy klasszikus koreai ételt kaptak ajándékba. Az étel neve tteokbokki (떡볶이), ami csilikrémmel bőven nyakon öntött, rizslisztből készült, kevés vízben megfőtt ujjnyi vastag tésztarudakat jelent. Ettünk mi ilyet Dél-Koreában, azon belül is Szöulban és nem volt vészes. Tudni kell, hogy az ország északi részén minden nagyon csípősen - értsd dögerősen - készül, a déli részen kicsit kíméletesebbek a népek. Busanban például ettünk olyan ételt, ami szinte egyáltalán nem csípett.
Szóval, mindenki kapott egy légtelenített csomag tésztát, mellé egy kis zacskó csiliport azzal az intéssel, hogy a pornak bőven elég a felét beletenni az ételbe.
Mivel a szöveget mindenkinek elmondták, óvatosak voltunk, és nem egészen a felét használtuk fel. Úgy gondoltuk, meg se kottyan egy közel háromhetes koreai utazással a zsebünkben. Hát, rosszul gondoltuk. Mert nem csípett, nem mart, hanem fájt a nyelvünk, szájunk belülről. Legalább egy óra volt, mire elmúlt a hatás. Két adaggal főztünk, hárman ettük, és kifogott rajtunk: a végén valamennyi megmaradt. Meggyőződésem, hogy eredetileg az észak-koreaiak elleni hadviselés végső csapásaként akarták bevetni, de mivel tavaly még elodázódni látszott a harc, idehozták ajándékba.
Ettem már többféle fekete címkés ráment, épp ezt a fajtát nem, így nem állíthatom biztosan, hogy az ajándék tteokbokki túlszárnyalja, de erős - haha - a gyanúm hogy így van.

bohumil stejskal 2017.08.12. 20:24:17

Egy indiai étteremben beneveztünk egy evőversenyre. Ha 20 perc alatt megeszi az ember a tápot (Shiva haragja curry), akkor nem kell kifizetni. A séf aláiratott velünk egy papírt a zabálás előtt, hogy önszántunkból csináljuk, mindent elmagyarázott, nincs gyomorfekély, nincs vérnyomásprobléma, gégegörcs esetén elvégzi a gégemetszést...szóval csábító volt! ;)
Maszkban hozta ki a kaját, aszittük, hogy csak valami parasztvakítás a nyomiknak, mi persze nem dőltünk be az ijesztgetésnek. Az első 3 kanál tök finom volt, aztán fél perc után kigyulladt a szám, torkom, nyelőcsövem, minden!
De a szakács bánatára 13 perc alatt betoltam, majd kezdődött 24 órás szenvedés. Égetett a pisálás, fosás után borogatás kellett (egy napon belül kb. 14x), hőhullámok, egy levél rennie a gyomorbajra és persze majdnem agyhalál. De megérte, mert kirakták a fotónkat az étterem büszkeségfalára. (11 ember csinálta meg előttünk, minden győztes után növelték az erősséget...)

Utánna hetekig nem éreztem a csípőset, az erős pista nagyjából csokipudingnak tűnt. :)

Bafana 2017.08.13. 09:34:15

@Köldök_szösz: Neked meg egy puncikihívás kellene! Menj, kefélj egy nagyot és rendbejön az idegrendszered, kisimulnak a vonásaid és kevésbé leszel fusztrált. Segít, hidd el!

datam 2017.08.13. 18:36:51

Hasonló merényletet követtek el velem a kollégák valami thai kajával. Szintén ilyen zacsis, de más van rajta. Mondták, hogy brutál. Bekanalaztam, kb 5 percet vett igénybe. Nem is volt olyan brutál, mint gondoltam, de azért beleizzadtam. Utána viszont a poklok pokla elszabadult. Egész nap az életemért könyörögve fetrengtem az asztal alatt az irodában... Szerencsére az output oldalon nem volt semmi gond, de aznap nagyon szenvedtem. Holnap irány az Ázsia center, mert a kaja alapvetően finom volt. Ki szeretném úgy is próbálni hogy a harmadik kanálnál még érzem az izét.

Tourmand 2017.08.14. 07:51:30

@cinke56: Mmm tteokbokki, mindig eloveszem, ha pocsek napom volt. Esetleg a gyilkos tesztanak a csomagolasarol keszult kep? Vennek belole a novemberi utamon.

Tourmand 2017.08.14. 07:57:13

@Zka: aaa, rosszindulatu emberekre nem szabadna agyat pazarolni.

Tourmand 2017.08.14. 08:02:42

@bohumil stejskal: ez az etterem Indiaban van? kedvet csinaltal hozza:) egy finn csirkeszarnyas etteremben nekem is sikerult a falra felkerulni, de meg egy izesebb magyaros lecso szintjet sem utotte meg. amatorok XD

Tourmand 2017.08.14. 08:05:57

@Bafana: ne itelkezz elhamarkodottan masok felett. lehet hogy penisz kell neki. vagy mondjuk egy kecske. :D

Tourmand 2017.08.14. 08:21:53

@datam: biztatoan hangzik. ha megtalaltad, akkor kuldesz rola egy kepet? hatha en is be tudom majd szerezni itt eszakon.

bohumil stejskal 2017.08.14. 08:29:24

@Tourmand: meglepő módon pécsi étterem volt, de már becsődölt. Nem volt rá felkészülve az indiai tulaj, hogy a pécsiek inkább beledöglenek, de nem fizetnek a kajáért. :)

cinke56 2017.08.15. 06:51:39

@Tourmand: Nem készült, de hiába is lenne, mert márkajelzés nem volt rajta. Viszont szinte biztos, hogy a rózsadombi koreai-japán üzletből származott. Koreában ennyire durván erőset nem ettünk. Elképzelhető, hogy a koreaiak kíméletből, európai mivoltunkra tekintettel szolgáltak fel szelídített változatot.

Tourmand 2017.08.15. 15:58:07

@bohumil stejskal: haha. nem csalodtam a pecsiekben

bohumil stejskal 2017.08.15. 16:01:28

@Tourmand: biztos ezért olyan rekordmagas a város adósságállománya, senki sem szeret fizetni. Főleg nem a polgármester... :)

Tourmand 2017.08.15. 16:03:32

@cinke56: Nalam inkabb forditva szokott lenni, igaz nem direkt. Kiteszem anyukam savanyusagat amiben van egy kis csipos paprika is a vendegeknek. Mondom nekik, hogy nem csipos, de hapognak tole a vacsora vegeig. Valahogy mindig elfelejtem hogy nem mindenki nevelkedett eros pistan.