A hétvégén sikerült néhány főzőbanánra szert tennem a kedvenc ázsiai boltomban, aminek mérhetetlenül örültem, mivel az imádott mochimból sajnos már nem maradt a polcokon. Szeptember elején mindig égető szükségem van egy kis hangulatfokozóra, ugyanis a nappalok ilyenkor hosszúkatinkai sebeséggel rövidülnek Helsinkiben, de a belső pulóver szisztematikus megvastagítása kicsit elnapolja a rendszerint novemberben debütáló téli apátiával kevert weltschmerzet. Úgyhogy gyorsan elő is kerestem a ruandai receptet, amit Aminathától könyörögtem ki a májusi ruandai utamon. A megkívánt ételt agatogonak hívják, és egy ruhengeri piaci látogatást zártunk le vele egy helyi kifőzdében. Megkértem, a vezetőnket Petert, hogy rendeljen nekem valami laktatóbb helyi ételt, mert a 3700m+ Bisoke vulkán megmászása nem hiszem, hogy összejön majd a reggelire kapott két mangó után. Végül ugyan vissza kellett fordulnunk az út kétharmadánál, de ezt legalább nem a bevitt energia hiánya okozta.

Az ételnek sok variációja létezik, de hagyma, paradicsom, zellerzöld, és banán mindenképp kell bele, ezen kívül adnak hozzá belsőséget, húst, spenótot vagy darált földimogyorót is. Én az alábbi verziót preferálom: 

Hozzávalók 2 főre:

1 db vöröshagyma apróra vágva

1 gerezd fokhagyma szintén apróra vágva

3 db paradicsom felkockázva

1 db tv vagy hegyes erős paprika aprítva

1 csomó zellerzöld (ha nincs, akkor szárzeller) aprítva

2 db főzőbanán 2cmes vastagságú karikákra vágva

1 csomó spenót

20 dkg császárhús csíkokra vágva (gomba is mehet helyette, marhacomb, vagy belsőség)

5 dl víz

olaj

só

Elkészítés:

A főzőbanánnak egy éles késsel lefejtjuk a héját,  úgy mintha krumplit pucolnánk. Az egész banánokat hideg vízbe tesszük 5 percre. Az áztatás után a befekedett részeket levágjuk.

Az olajon megdinszteljük a hagymát, paprikát, majd hozzáadjuk a paradicsomot, és pürésre főzzük. Rádobjuk a húst és a fokhagymát. 5 perc után hozzáadjuk a zellerzöldet, és spenótot, majd ha kicsit megfonnyadtak a levelek, mehet rá a banán és a víz, végül pedig a só. 25 perc közepes lángon elég neki, hogy elkészüljön. Aki csípősen szereti, tehet bele egy fél scotch bonnetet. A végeredmény pedig erősen hajaz egy jó kis bográcsos paprikáskrumplira.

Itt már javában köhögős, krákogós őszi idő van, úgyhogy indul a levesek, és melengető ételek időszaka. De ha nálatok még nem kell télikabátot húzni, akkor is érdemes megfőzni, a ruandai csízió szerint másnaposságra is hatásos ellenszer. Én ugyan még nem próbáltam ki ezt a szcenáriót, valaki majd számoljon be róla, hogy valóban működik-e.