Tourmand

Észak-Korea gasztronómiája a kutyalevestől a hamburgerig

2018. január 07. - Tourmand

Januárban nem utazom sehova, úgyhogy ahogy ígértem, a tavalyi utazásaim kimaradt epizódjairól számolok majd be az elkövetkező hetekben. Egyből a legnagyobb falattal kezdem: Észak-Korea gasztronómiájával. Az igazság kedvéért itt meg kell jegyeznem, hogy egy alkalmat kivéve, mikor lemaradva a csoporttól az illegálisan magamnál tartott helyi pénzzel vettem magamnak két kolbászt egy sundae kioszknál, nem az átlag észak-koreai által megfizethető ételeket ettem. Turistaként csak éttermekeben, illetve a szállodákban étkezhetünk, ahol többnyire kínai turisták, illetve az észak-koreai politikai vezetők, és a jól fizetett állami tulajdonú cégek vezetői és családjaik vacsoráztak velünk. Tehát az általunk elfogyasztott ételek sokkal gazdagabbak voltak egy átlagos helybéli menüjénél, de így is sikerült egy átfogó képet kapni az ország gasztronómiájáról, és aktuális kulináris trendjeiről.

A reggeli

A koreai reggeli gyökeresen különbözik az általam megszokottól. Nincs kifejezetten reggeli ételük, ugyanazt eszik, mint ebédre vagy vacsorára, csak könnyedebb verzióban. Főtt rizs, leves, kimcshi és különféle, többnyire zöldséges pancshanok, kísérőételek, kerülnek az asztalra. Észak-Koreában a legtöbb szállodában ennek egy bizarr keverékét kaptuk reggelente: kenyeret, vajat és lekvárt egy kis pirított zöldséggel és sült párizsival, illetve ha többségben voltak a kínai vendégek, akkor gőzgombocót és sült tofut mindenképp tettek az asztalra. Kávéként azonosított italt csak a fővárosban kaptunk, a legtöbb helyen pirított hajdinából készült teát (memil-cha) szolgáltak fel. Dél-Korea elborult, fanatikus kávékultúrája után furcsa volt nekem a folyamatos teázás, de a hajdinateát nagyon megszerettem, a reggeli további elemeivel viszont nem lettem jóban, maradok inkább a langyos kakaóscsigánál, az erdeigyümölcsös zabkásánál.

A kiváltságosok ételei

Teljesértékű táplálkozást csak egy szűk, kiváltságos réteg engedhet meg magának: politikai és katonai vezetők és turisták. Kizárólag éttermekben ettünk, az utazási iroda pedig megpróbálta úgy összeválogatni a helyeket, hogy az ország teljes konyháját megismerjük. Szerencsétlenségünkre próbálkoztak nyugati ételeket is feltálalni nekünk, többször kaptunk rántással sűrített zöldséglevest vagy éppen olyan fasírtot, aminek a hústartalma szerintem még egy sajátmárkás virsliét sem érte el. A helyi specialitásokra szakosodott vendéglők fogásai viszont kifogástalanok voltak.

Mi pisloghat ránk egy észak-koreai vacsoraasztalnál a tányérból? Először is minden étkezéshez jár főtt rizs, némi hús, zöldség és kimcshi a fentebb említett pancshan formában. Konyhájuk nagyban megegyezik a dél-koreaival, sok fokhagymát, kocsudzsangot (csilikrémet), töndzsangot (fermentált szójababkrém) és szójaszószt használnak ízesítéshez. Déli szomszédjukkal ellentétben viszont csak teáskanállal mérik azz erőspaprikát az ételeikhez, és az alapleveik is visszafogottabbak. Az ázsiai országokban elterjedt hotpotoknak, töltött tésztáknak(mandu) itt is nagy hagyománya van, szeretik az asztalnál elkészített BBQ-kat is. Kivételes ünnepi alkalmakkor pedig udvari ételeket szolgálnak fel, ami a Csoszon-korban sokáig csak a királyi család kiváltsága volt. Bronzból készült tányérokban szervíroznak apró falatokat szigorú szabályokat követve, aki látta A palota ékkövét, tudja miről beszélek.

A legismertebb észa-koreai fogás a naengmyeon, azaz hideg tésztaleves ugyan nem tipikus novemberi étel, sikerült egy tányérral beszerezni. Hajdinaliszt alapű tésztából készül, amihez keverhetnek burgonykeményítőt vagy nyílgyökérlisztet is, fácán vagy marhahúslében érkezik, feltétnek pedig koreai körtét, julienne-re vágott uborkát, vékonyra szeletelt retket és marhahúst tesznek rá. Elfogyasztása előtt mustárral és ecettel ízesíthetjük a saját szájízünk szerint. Tökéletes nyári étel, ha majd lesz Helsinkiben is 25 fokos rekkenő hőség, akkor én is elkészítem.

A végére hagytam az európai szemmel tabunak számító fogást, az észak-koreai kutyalevest, dangogitangt. Hívják még édeshús, vagy élénkítő esetleg földi juh levesnek, de számos egyéb eufemizmussal is illetik. A Koreai-félszigeten több évszázada fogyasztanak kutyahúst, habár már visszaszorulóban van ez a szokás, még mindkét országban megtalálható. Többnyire nyáron fogyasztják, a koreai hagyományos orvoslás szerint elősegíti a szervezet hőháztartását. A kutyákat természetesen nem az utcáról gyűjtik be, kifejezetten vágásra szánt állatokat tenyésztenek. Ennek ellenére hiába racionalizáltam magamban a dolgokat, nem tudtam magam rávenni, hogy megkóstoljam a levest. Nyuszi vagyok, ez van. A többiek tányérját pásztázva pedig szerintem nem maradtam le semmiről, egyik edény sem ment vissza üresen a konyhára.

kutyaleves.jpg

A helyiek kedvencei: streetfood és pub food

Észak-Koreában streetfood alatt nem pimpelt food truckokat, és kézműves hamburgereket kell elképzelni, a valóság ennél sokkal prózaibb, szimplán utcán árult ételekről van szó. Vidéken és Phenjanban egyaránt megtalálható, kockabódékból árulják ezeket az ételeket a járókelőknek. A legtöbbjüket csak a buszból láttam, úgyhogy amint gyaloglás volt előírva a menetrendben, megpróbáltam néhányat magam is megkörnyékezni, hogy felmérjem a kínálatot. Nagy részükben a 80-as évek betondzsungeleinek a slágertermékei futottak: gömbrágó, szotyi, elvétve csipsz, de némelyikük meleg ételeket is kínált. Mivel helyi valutánk nem volt, ezért úgy tűnt, hogy lehetetlenség lesz megkóstolni a nem privilegizáltaknak fenntartott ételeket. Majd ellátogattunk egy áruházba, ahol végre válthattunk pénzt azzal a feltétellel, hogy a bevásárlás után visszaváltjuk a maradékot. A kilépésnél ugyanis szúrópróbaszerűen átfutják a pénztárcákat és csomagokat tiltott tárgyak után kutatva, amiket legjobb esetben csak eltulajdonítanak, a legrosszabb esetet meg nem szeretnénk tudni, de a guide-ok ránkbízzák a döntést. Mivel a női higinéiai termékek közé csak nem néznek be, ezért itt már tudtam, hogy közelebb kerültem a küldetésem befejezéséhez. A nagybevásárlás után miközben a parkolóban várakoztunk a csoport vásárlásmániás felére, én a tér másik felén lévő három kioszk felé vettem az irányt. Csalódottan konstatáltam, hogy az első kettőben sült gesztenye, és sült édesburgonya volt a felhozatal, de az utolsó egy sundae bódé volt, pálcikán gőzölt virslikkel és hurkákkal. Ekkor már láttam a szemem sarkából, hogy Lee elvtárs próbál sietős, de nem gyanúsan gyors léptekkel lecsapni a tranzakcióra, de túl késő volt, már átnyújtották nekem a kiválasztott kolbászokat, és mindezt csak a helyi tarifa kétszereséért mint utólag kiderült. Sajnos nem érte meg a sunyi büfézés, az édes-fahéjas virsli helyett jobban jártam volna az első bódé sült gesztenyéjével.

A legmeglepőbb fordulat viszont a helyiek hamburgerfétise volt: több helyen is kínáltak az elterjedt gyorskajára csak kinézetében hasonlító verziót. Az észak-koreai változat édes buciban érkezik, egy szintén édeskés szójaszósszal öntik nyakon, és néha még egy szeletke ementáli is kerül bele, a zöldséget viszont legtöbbször mellőzi. A helyiek viszont fogékonynak tűnnek a gasztroújításokra:  Phenjan sörfőzdéjének pubjában a tradicionális szárított hal után a hamburger és a japán kasuterára hasonlító sütemény a tűnt a legnépszerűbbnek.

Az egy hét alatt nagyjából sikerült megkóstolni az összes helyi finomságot, a halakat és tengeri élőlényeket leszámítva, ami szintén nagy részét teszi ki a koreai gasztronómiának. A péniszhalat és tengeri uborkát meghagyom inkább a tenger gyümölcsei szerelmeseinek.

Ha érdekel az észak-koreai utam nem gasztronómiai oldala, itt elolvashatod az első bejegyzésemet az országról.  A tavalyi csavargásaimról, és megkóstolt ételkülönlegességekről kikerülő beszámolóimról pedig leghamarabb úgy értesülhetsz, ha követsz Facebookon!

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr8813548745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása