Tourmand

3 tekintélyes vínersnicli Bécsben, ha unod a Figlmüllert

2017. augusztus 18. - Tourmand

Épp túl vagyunk egy gyors hazalátogatáson, és a szokásostól eltérően nem Bécsen, hanem Budapesten keresztül közelítettük meg a Kisalföldet, nem kis csalódást okozva ezzel a pesti brigádnak. Ha pedig már van 24 óránk Bécsben, ami a kivett 2 napos szabadság egyetlen barát-, család-, szomszéd bácsi-,   volt évfolyamtárs-, gyerekkori általános iskolás tanító néni- mentes időszaka, akkor úgy döntöttünk, hogy maximálisan kihasználjuk a Bécs nyújtotta kulináris élvezeteket. Mivel az utazótársamnak a békebeli bécsi konyha említésére kiült az arcára a wtf, ezért gondoltam az alapokkal indítunk, ami nem más mint az osztrák konyha ropogós, aranyprézlis fundamentuma, a bécsi szelet.

rántottminden országában szocializálódtam, ezért a barna ételek mindig is a kedvenceim közé tartoztak. Amióta pedig nincsenek vasárnapi családi rántotthúsozások, azóta nem tudok rendszeresen hódolni ennek a szenvedélyemnek. Eddig ugyanis még nem volt olyan lakásom ahol lett volna szagelszívó, a reggel 10-es értekezletre pedig nem szeretnék mekiszagúan beesni. Ezt a feladatot így kénytelen vagyok outcoursingolni, egy bécsi kirándulás pedig különösebb erőfeszítés nélkül megszervezhető egy vínersnicliorgia köré.

Na de miben más egy eredeti bécsi szelet anyud kabátos húsától? Egyrészt, ha a szüleid nem építkeztek kockáról kockára, és nem nyitottak neked svájci bankszámlát, akkor nagy valószínűséggel nem borjúdióból készítették nálatok a rántott húst. Nálunk elég vastagok voltak a szeletek, de akár egy japán tonkatsuból is nagyjából 3 adag jönne ki, mivel maximum 4 mm vastagságúak lehetnek egyenként. A sütéshez pedig kizárólag vajat vagy zsírt lehet használni. Ezzel ki is esik a halmazból a 90-es évekbeli reformkonyha által egészségesebbnek(lol) ítélt napraforgóolajban sült sertéskaraj.

Bécs legismertebb sniclizője a Figlmüller, ami a 70-es évek óta látja el a helyieket és a turistákat ezzel az osztrák specialitással, de ha nem szeretnél egy kínai turistacsoporttól halláskárosodást szenvedni, akkor ajánlok 3 különleges helyet, ahol szintén eredeti Wiener Schnitzelt kapsz majd a krumplisalátád mellé. Mivel a legutolsó beszámolómat leamatőrözték az árak hiánya miatt, ezért most mellékeltem a különböző éttermek schnitzeldíjait. 

Tovább

Elfogadtuk a koreai atomcsípős ramen kihívást. Nagy hiba volt!

Múlt héten kaptam egy kis hangulatfokozót a koreai barátnőmtől, küldött nekem pár zacskó ramyunt (koreai rament) egy mellékelt cédulával, hogy keressek rá Youtube-on a „Samyang challenge” kifejezésre. A csomagolásra nyomtatott tüzet okádó csirke láttán már sejtettem, hogy mi vár majd rám. Így is lett, a videómegosztón mindenféle nációk gyermekei lapátolják bele a képükbe a vélhetően méregerős tésztát, és közben visítoznak és huhognak felváltva. Ilyen fajta kihívásokkal utoljára gólyatáborban találkoztam, és kivétel nélkül mindegyik habzós hányással végzödőtt. Fél kiló vaj leküldése tényleg hálátlan feladat, na. Az internetes kajás kihívások is éppen ennyire kifinomultak, a videók szórakoztatási értéke az alanyok látványos szenvedéséből adódik. Mivel nem lenne fair ezt az élményt nem megosztani a barátaimmal, ezért meghívtam pár gyanútlan arcot a tesztelésre. Természetesen a szereplők beleegyezésüket adták az aktushoz, és rajtam kívül más állaton nem végeztünk csilitesztelést. A Youtube-os találati lista alapján pedig tudtuk, hogy kiválóan fogunk egymás csilitűrőképességén, illetve annak hiányán szórakozni.

samyang_challenge.jpg

Tovább

Finn kékáfonyás pite megszentségtelenítve

Végre elérkezett a gasztronómiai szempontból legkívánatosabb szezon Finnországban. A lappföldi eper beérett, a rókagomba is megjelent a piacon, illetve a kékáfonyát is most lehet begyűjteni nagy mennyiségben a lehető legkisebb energiabefektetéssel. Egy fél napos kirándulással be lehet szerezni az év hátralevő részére elegendő bogyómennyiséget, és ebbe még egy szalonnasütögetés is belefér. Az első adag áfonyából nálam mindig egyből pite, azaz mustikkapiirakka lesz. A finneknek két változata van erre a klasszikus sütire, az egyik gyümölcsösebb, a másikba viszont kerül egy tejfölös-tojásos töltelék is. Ezen kívül lehet még a pitetésztát variálni kis mértékben különböző lisztekkel, de ennél több kreativitásra nincs lehetőség. Mivel én nem vagyok finn, használhatom a tudatlankülföldi kifogást ha esetleg lefülelne az ízrendőrség áfonyáspités különleges osztaga. Úgyhogy előre eltervelten, megfontolt szándékkal elmentem kékáfonyat gyűjteni, hogy végül blaszfémiagyanús bazsalikomos áfonyás pitét süthessek a vendégeimnek. A recept amúgy egy meg nem nevezett küldölfi kollégámtól érkezett, aki azóta a népharagot elkerülve, egy másik országba költözött.

blue1.jpg

Tovább

Az 5 kedvenc gasztroélményem Peruból

Amikor össze szerettem volna állítani egy listát a perui étel- és italélményeimről, 3-ról indultam, de a végére alig bírtam 15-nél megállni. Ebbe pedig bele sem számoltam a 3 klasszikus perui turistacsalogatót: a ceviche-t, a tengerimalacot, és a lámát. Ezek közül amúgy is csak a lámát kóstoltam meg, ami ugyan kellemes vacsora volt, de felőlem lehetett volna bivaly, teve vagy akár kenguru is. Ennél a 3 különlegességnél sokkal ízletesebb, és drámaibb fogásai is vannak a perui konyhának véleményem szerint. Azokról amik nem kerültek be a legjobb 5-be a cikk végén emlékezem meg egy galériával. A helyes megfejtést pedig a képaláírásokban kell keresni, ha gondok adódnának a beazonosítással.

Tovább

A legjobb séfek Spotify playlistjei, hogy gyorsabban teljen a meló

Mindig is tudni szeretted volna, hogy mit hallgatnak a sztárszakácsok a konyhában? Szeretnéd magad úgy érezni, mintha a világ egyik legjobb éttermében dolgoznál? Élvezed a szerepjátékokat, és szereted a karaktereidet a legapróbb részletekig kidolgozni? Ezekkel a Spotify-os playlistekkel úgy érezheted magad cukorborsó blansírozás közben, mintha a világ legjobb éttermeiben készülnél épp az esti vendégáradatra.

A kedvenc svéd gasztromagazinom közzétette néhány csúcsétterem zenei listáját. Kaptak válogatást a vendégtérben szóló számokról, de a konyhán hallható dalokról is. Ezek közül kiemeltem 3 érdekesebbnek tűnő listát, de a honlapjukon további éttermektől is töltöttek fel válogatást. Ami szembetűnő volt egy többórás zenehallgató szeánsz után, hogy sokkal élvezhetőbb a szakácsok saját listája, mint amit a vendégeknek szántak. Néha jó lenne ha lecserélnék a vendégtérben szokásos felvonózenét valami tökösebbre, az embernek a kanál kifordul a kezéből az örökzöldek genreidegen feldolgozásaitól. Flamencósított AC/DC, Metallica countryba oltva, egy-egy még elfér a lejátszási listán, de nagy mennyiségben az egész vacsoraélményt elronthatja. A következő 3 étterem viszont nem csak gusztusos tányérokkal rendelkezik, de a séfjeik zenei ízlése is kifogástalan.

Tovább

❤ Kimcshi ❤ Kimcshi ❤ Kimcshi ❤

Imádom az erjesztett ételeket, minél inkább nefürgyé'le szaga van a fermentációtól, annál inkább kívánom. Hiába van a hal nálam tiltólistán, ez a tartósítási forma még a halszószt is élvezhetővé teszi számomra. Az abszolút kedvencem viszont a koreai konyha legismertebb étele, a kimcshi. Abból is az egész kínai kelből készült, állot, már kellőképpen megsavanyodott verzió. Mivel csak importálva kapható termék Finnországban, ezért elég húzós ára van, illetve egy teljes óra gyaloglásomba telik beszerezni a preferált márkámat. Ennyit ezelőtt csak jófajta füstölt házi sonkáért voltam hajlandó beáldozni. Úgy döntöttem ezért, hogy épp ideje átállni egy sajátmárkás verzióra.  

Pont jól jött a koreai kolléganőm, Taeyoung, meghívása egy kimdzsangra, azaz kimcshikészítő-összejövetelre, a Finnországban tanuló koreai diákok szervezésében. A kimcshieltevő-bulikat általában ősszel tartják, de a szövetségnek el kellett vernie a tanévre betervezett költségvetés többletét. Én pedig mivel többéves tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, szívesen segédkezem, ha valakit ki kell enni a vagyonából. Továbbá kétszer már befürödtem az egyik legismertebb koreai gasztroblogger, Mangchi, receptjével, gondoltam akkor már megnézem, mit csinálok folyamatosan rosszul, hogy az eltett káposztám mindkét alkalommal megkeseredett.

A helyszínen aztán kiderült, hogy manapság már mindenki készen veszi a kimcshijét Szöulban is. A tapasztalatlanság látszott a receptet idegesen fürkésző koreai szervező felkészültségi szintjén is. Szerencsére volt egy puszani vendégprofesszorunk, aki finomított az előre kiosztott recepten. A buliról készült képek után pedig jön az én magyar ízlésemre szabott verzióm.

Tovább

Central és az új perui konyha

A Nordic cuisine már egy ideje nem az egyetlen érdekesség a gasztrotrendek között, a nemzetközi evőközönség elkezdett új, eddig ismeretlen terroirokat keresni magának. Így került Peru a nemzetközi érdeklődés középpontjába, hiszen itt valóban eddig nem ízlelt alapanyagokkal találkozhatunk. A világon létező 103 ökoszisztémából 84 megtalálható az országban, ami nekem, a szubarktikából érkezve teljes mértékben elképzelhetetlen. Erre a diverzitásra építette fel Virgilio Martínez, és felesége Pia León a Central éttermet Limában, ami kevesebb mint 10 év alatt az éttermek élmezőnyébe közdütte fel magát, tavaly például a 4. volt a világ legjobb éttermeinek listáján. A Netflixen futó Chef’s Table legújabb évadában is feltűnt az álmodozó tekintetű séf, aki ha a 90-es években black metal zenekarban játszott volna, biztos írtam volna neki levelet a börtönbe. Itt lehet lellenőrzni, hogy nem túloztam.

 

Tovább

Az 5 kedvenc ázsiai kajás filmem lusta hétvégékre

Az a maréknyi ember aki követ Instán és/vagy Facebookon, észrevehette hogy a hétvégét nem a szokásos gyapjúzokniban való vacogással töltöttem Helsinkiben, hanem fesztiváloztunk egyet Poriban. Szabadtéri zenei fesztiválon utoljára 10 éve jártam, akkor is csak az ingyenjegyek miatt voltam hajlandó ellátogatni. Nem kedvelem ezeket a zenei rendezvényeket különösebben, mivel mindig tömeg van rajtuk, a szálló portól vagy éppenséggel térdig érő dagonyától meg úgy nézek ki 10 perc után mint a főszereplő egy Csihar Attila ihlette MAC reklámban RuPaul rendezésében. A fellépők nagy részéből is átlagban csak kettőt néznék meg, akik persze pont átfedéssel játszanak az egymástól két legtávolabb eső színpadon. Az otthagyott pénzből meg akár egy egész San Daniele sonka is kijött volna, ami hetekig szórakoztatott volna engem, és a háztartás minden további tagját. Természetesen sikerült olyan embert választanom magam mellé, aki a nyarat fesztivál nélkül el sem tudja képzelni. Úgyhogy nem volt mit tenni, rábólintottam erre a jazz happeningre azzal a hátsó szándékkal vezérelve, hogy ha lesz Finnországban végre kabuki fesztivál, vagy legalább egy mongóliai torokéneklős operaelőadás, az első sorba foglalok majd jegyet magunknak. Megadtam magam a sorsnak, megpróbáltam ráhangolódni a többórás kényelmetlen programra, a fesztiválozás pedig a vártakkal ellentétben kellemes napsütéses piknikezésként indult, ahogy a kép is mutatja.

festari.jpg

Aztán 3 üveg pezsgő után egy fájdalmasan hosszú vasárnapi vegetálásba csapott át a buli. Voltam már másnapos, de a ropogósra sült fejemmel és vállammal kiegészítve még egy Freddy Krüger hasonmásversenyt is megnyertem volna. Ebben a fázisban az ember éppen azon filozofál, hogy vajon a sötétítőn keresztül beszivárgó vékonyka fényoszlop oltja majd ki a szeme világát, vagy esetleg az ágyról a mélybe zuhanva éri majd a vég mikor próbál kibotorkálni a mosdóba. Ilyenkor érdemes olyan passzív elfoglaltságot keresni, ami eltereli a figyelmet a valúszínűleg csigalassúságú felépülési folyamat gondolatáról is, nekem pedig a B-kategóriás ázsiai filmek váltak be. Ezeknek a filmeknek a nagy része nem feltétlenül a megkapó színészi teljesítménytől, vagy pszichológiai mélységekbe merülő, összetett problémák feltárásától szórakoztatóak. A komolytalan történetvezetéshez olyan könnyed témákat társítanak mint az étel és családon belüli nézeteltérések, étel és  szerelem, vagy a kedvencem, az étel és kungfu. Ezek a művek átlendítenek a mélyponton legyen az ételmérgezés, badhairday vagy éppen macskajaj, és nagy részük Youtube-on is megtalálható, úgyhogy egyből fogyasztható, amint az ember túlélte a kritikus szakaszt. Következzen akkor az 5 kedvenc filmem listája trailerrel együtt. Mielőtt valaki a cikk elolvasása nélkül beszólna, annak most megemlíteném, hogy direkt hagytam ki az olyan klasszikusokat, mint The God of Cookery vagy Tampopo, és hasonló legendás társaik. Ezeket a filmeket ugyanis a kevésbé húzós napokon is hajlandó vagyok megnézni.

Tovább

Birkatrágyával füstölt pisztráng és más izlandi csemegék

Ha választanom kellene melyik nemzet ételei között vannak a leggyomorforgatóbbak, Izland egész biztosan dobogós helyet kapna. A szigetország ikonikus fogásai szerintem egy több évszázados izlandi összeesküvés következményei. Nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy az egykori Þing (izlandi parlament) gyűlései nem csak a törvényalkotásról, és büntetésvégrehajtásról szóltak, hanem egyben megválasztották az ország legehetetlenebb ételét is, amit végül úgy tálaltak az odatévedő turistáknak, mint helyi csemege. Aztán aki  elröhögte magát egy rohasztott cápát vagy savanyított bálnazsírt öklendezve leküzdő utazón, az jött egy sörrel mindenkinek a következő népgyűlésen. De most komolyan, mi másért állna neki bárki is a birkatrágyával füstölt bálna herével ízesített sör gyártásának?! Izland Európa Japánja. Mellesleg nem ez az első eset, hogy az izlandiak megszivatják a gyanútlanokat. Vörös Erik is sikeresen előadta, hogy a hároméves száműzetésben megtalálta az ígéret földjét, amit sűrű, zöld növényzet borít, és el is nevezte Grönlandnak, azaz zöld földnek. Google hiányában pedig egymást taposták az izlandiak, hogy követhessék Eriket az új földre. Aztán egy részüket az eszkimók vadászták le, a többiek pedig visszatelepültek Izlandra, mert nem bírták a szokatlanul hideg telet. Ezek után bármit ajánlanak nekem az izlandiak a szakálluk alól vigyorogva, inkább megfuttatom egyszer a keresőmotorokon.

Nyuszi vagyok, engem nem lehet rábírni birkahere evésre meg tejben főtt lunda kóstolásra, úgyhogy ez a bejegyzés azokról az izlandi ételekről fog szólni, amikkel hajlandó voltam megbírkózni. Az ultra budget izlandi utunknak egy éttermi ebéd volt az egyetlen luxusnak mondható eleme. A frissen becsillagosodott Dillt szerettem volna kipróbálni, de se ebédre se vacsorára nem kerültem be a varólistáról. Helyette a Matur og Drykkurba foglaltunk asztalt.

Tovább

Kolbászkörút Németországban - teszteltünk 3 ikonikus német kolbászt

Valamelyik reggel egy szokatlan látvány fogadott az irodában. Kristina, a német kolléganőm már hajnali 8-kor a helyén ült, és utasította el a kifizetéseket rezzenéstelen arccal. Az elfoglaltság maga nem lenne meglepő, de 10-ig mindig üres szokott lenni az asztala. Láttam rajta, hogy esemény van, és a következő két órában el is mesélte hogyan járt a legutolsó OkCupidos ismeretségével. Nem lennék a srácok helyében akikkel találkozgat, könnyebb küldetés lenne most asztalt foglalni a Nomába, mint a hidegvérű hamburgi kisasszonyt hosszútávon szórakoztatni. Kolléganőként azonban abszolút kompatibilisek vagyunk, mivel a többnyire félreértett humora megegyezik az enyémmel, továbbá a fehérjeporon túl is tart ételt a konyhájában. Ezért még a Szex és New Yorkba kivánkozó sirámait is hajlandó vagyok meghallgatni. Ezen a reggelen is ez történt, de ezúttal egészen érdekes következtetéseket vont le magának. Azért nem ismerkedik meg számára értékelhető férfiakkal, mert nincs sportkocsija. Úgyhogy vett is az éjjel magának egy fehér 6 éves Audi TT-t, amit München mellől kell elhoznunk 3 héten belül, és elvezetni Travemündéig. Eléggé Thelma és Louise szagúnak tűnt a történet, főleg Kristina felfokozott érzelmi állapota miatt, de rábólinottam a roadtripre egy kikötéssel: én tervezem meg az útvonalat. Innentől kezdve megpróbáltam a legtöbb kolbászkülönlegességet útbaejteni. Az alábbi 3 össze is jött:

Tovább