Hobómenü deluxe: izlandi forrásban szuvidált vacsora

2017. június 23. - Tourmand

A finn légitársaság nemrég kezdett el járatokat indítani Reykjavíkba. Izlandra már azóta vágyakozom mióta a trve evil északi black metal megérintette az ártatlan, harmatos kamaszlelkemet. Később ugyan alábbhagyott a lelkesedés az óészaki irodalom 1-2 vizsgáimra készülődve, de egy évtized múltán már Niflhheimlr köde telepedett ezekre az emlékekre. Így a rengeteg lecsúsztatható órámnak, és egy last minute repjegyajánlatnak köszönhetően már egy ponttal kevesebb úticél van a bakancslistámon.

Mivel egy izlandi látogatás többnyire arról szól, hogy az egyik természeti jelenségtől próbálunk eljutni a következőig, ezért hamar felvetődik a szabadban főzés témája is. És hogy mit fogunk enni az egynapos túrákon? Bográcsos lundapörköltet? Bálnanyársat? Esetleg az éjféli nap alatt a tábortűz mellett várjuk majd, hogy a fókánk végre átsüljön? Aki ismeri izland történetét, az tudja, hogy ez sajnos nem fog összejönni, ugyanis a sziget területének csupán 1%-át borítja erdő. A fák nagy részét már évszázadokkal ezelőtt kivágták, hogy hajókat és házakat építsenek belőle, a kiterjedt juhtenyésztés pedig meggátolt az új erdők kialakulását is. Tehát tüzet rakni semmi esetre sem fogunk. De hogy lesz nekünk így meleg vacsoránk a semmi közepén?

Mivel tervben volt néhány meleg vízű forrás meglátogatása, hogy merüljünk egyet egy doboz sör társaságában az elhagyatatott úszómedencékben vagy melegvízű patakokban, tudtam, hogy ezen a vonalon kell elindulni. Izland a geotermikus mezők országa, bármerre indul el az ember, előb-utóbb gejzírekkel, fortyogó sármedencékkel, gőzölgő vízfolyamokkal találkozik. Ezek a forró patakok aztán a távolság vagy az útjukba kerülő olvadó gleccservíznek köszönhetően lehűlnek, és 100 és kellemes 25 fok között szóródik a hőmérsékletük. Tehát ha megtalálom  megfelelő helyszínt, akkor forralhatok vizet, vagy szuvidálhatok is akár magamnak egy kellemes vacsorát, amíg a partibuszból kiözönlő fürdőruhás svéd társaság fesztiválos afterpartijának eseményeit követem.

Bepakoltam a hátizsákomba egy digitális ételhőmérőt, hogy asszisztáljon a szuvidolós terveimhez, és felkerestem Ferit, akinél a honvágyamat szoktam sikeresen kezeltetni. Az indulás előestéjén megkértem, hogy vákumozzon le nekem a díjnyertes kolbászából, némi savanyukáposztával, és sertészsírban kikevert fűszerekkel megküldve. Négy csomag készült, amit vittem magammal behűtve hogy az első napunk fejedelmi vacsorája legyen. Landolás után egyből a Reykjadalur felé vettük az irányt, ami híres a melegvizes forrásairól. 9 fokban vágtunk neki a túrának, a felszálló gőzoszlopokat követve másfél óra gyaloglás után megtaláltuk a völgyet ami a  legalkamasabb helyszínnek tűnt lazuláshoz és vacsorafőzéshez. Felkutattam egy stabil 70 fokos részt, megpakoltam a vászontáskámat kövekkel, és már merültek is a kolbászok. Párszáz méterrel lejjebb pedig nekiálltunk a hors d'oeuvre-nek, bontottuk a söröket miközben próbáltunk minél kevesebb testfelületet kitenni az izlandi nyár viszontagságainak.

Bő egy óra után viszont kénytelenek voltunk elhagyni a helyszínt, annyira cudarra fordult az időjárás. Ekkor az első megbontott csomagban a kolbász maghőmérséklete 63,9 volt. A megolvadt fűszeres zsír kellemes elegyet képezett a savanyú káposztával. A kolbászról lehúztuk a belet, mivel főve nem volt kifejezetten gusztusos az opálos burok. Az egyszerűség kedvéért evőpálcikát pakoltam be, mivel azzal bármilyen ételt el lehet fogyasztani, és gyorsan beburkoltuk az első adagot. Ugyan a kolbász maghőmérséklete alacsonyabb volt az ajánlott 70-nél, de haladnunk kellett a zord idő miatt, ami meglepő módon egyáltalán nem zavarta a lengén öltözött svéd partihuszárokat. Gondolom nekik a lezúduló eső és hideg, a kikeleti helyett inkább előnyári időjárásnak számít. Visszafelémenet a 100 fokos víznél azért megküldtem a kolbászokat 3 percre, végül visszatérve a kocsiban sikerült elfogyasztani a meleg vacsorát, ami bugyogóig ázva, a fagyott déli vérünknek életmentő volt.

sousvide16.jpg

Az utolsó délutánuk piknikjére pedig 2 perc alatt főztünk magunknak néhány virslit, egy kétórás maratoni lubickolás után. Kár, hogy nem volt több időnk Izlandon, szívesen próbálkoztam volna még néhány recepttel. Mindenképp vissza kell mennem, hogy saját készítésű gejzírben főtt császárhúst ehessek, amíg a kínai turisták a 25 eurós előcsomagolt szendvicsért állnak sorba.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr8912581075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.