Tulipán és galamb a világ egyetlen 3 Michelin-csillagos börtönkosztjában

2017. július 07. - Tourmand

Kyuri koreai barátnőmmel az egyetem alatt ismerkedtünk meg Finnországban. Azóta évente szoktunk összefutni, hol nála Ázsiában, hol nálam Európában. Tavaly egy makaói-hongkongi túrához csatlakozott hozzám, idén pedig egy belga-holland nyaralás amszterdami szakaszához kaptam meghívót. Lefoglaltam a repjegyemet, kivettem a szabim hogy egy csötürtöktől hetfőig tartó hosszú hétvégén körbefussuk a holland fővárost. Egy becsúszott felvételi interjú miatt azonban a találkozásunk péntek estére tolódott. Természetesen sajnálkoztam, hogy kevesebbett időt tudunk terepfutással tölteni, de már indítottam is a keresést a környékbeli csúcséttermek szabad asztalaiért. De Librije volt az első ahol próbálkoztam, és péntek ebédre egy darab egy fős asztalt sikerült is elcsípnem 4 héttel az indulás előtt. Valószínűleg ezzel sikerült kimaxolnom a gasztrokarmámat, mert azóta mindenhol csak teltházas éttermekbe futok bele. De ezt még azon az áprilisi harmatos reggelen nem sejtettem, amikor megkaptam a visszaigazoló emailt Schipper kisasszonytól.

A De Librije az egyik ismert étterem rangsorolás szerint a világ 34. legjobb étterme, 2004 óta 3 Michellin-csillaggal villoghatnak, és a Gault Millauban is 19.5 pontosak. Emellé még jófejségből is túlteljesítenek. A tulajdonosok, Thérèse és Jonnie Boer folyamatosan kampányolnak az ételpazarlás ellen. Az étteremnek is izgalmas helyszínt válaszottak: először egy apátságban rendezkedtek be, jelenleg viszont egy 18. században épült egykori börtönben működnek.

Számos csillagos étteremben jártam már több kontinensen is, de egy háromcsillagos helyet még nem volt alkalmam meglátogatni. Nem tudtam mire számítsak, sem a helyszín, sem az étlap nemt tűnt sokkolóan különlegesnek. Mindenesetre bepakoltam a vasárnapi ünneplős bőrdzsekit, átugrottam a vacsorát és reggelit, és 11:55-kor már háromszor körbegyalogoltam az épületkomplexust, majd egy kínai üzletembernek cosplayező férfi után én is beléptem a bejáraton.

A narancs és barna enteriőr ugyan nem az én favoritom, de mi mást választanának a De Oranjes országában. Orange is the new black, passzol a témaválasztáshoz, úgyhogy gyorsan túltettem magam a 80-as években begyűjtött viszolygásomon. Míg az asztalomra vártam, megkínáltak egy kis pezsgővel, és már küldték is az amuse-bouche-okat. A gombás, tulipánhagymás üdvözletek után a bizarr módon tálalt tőkehal nyelvvel is megküzdöttem. Megelevenedett előttem a kedvenc jelenetem a Brian életéből: "Rántott farkasmellbimbó! Pacsirtanyelv, fókaorr, rigófütty!". Értem én, hogy fejtől farokig mindent fel kell használni, de a különleges állati testrészek elfogyasztása nem az én fétisem. De ha a séf küldi, akkor legyűröm, és még mosolygok is hozzá. Nem gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom, de izgatottan vártam, hogy bekísérjenek a fedett börtönudvarra.

Az étlap két opciót kínál fel: választhattunk az À la carte oldalról, ahol az étterem ikonikus fogásai szerepeltek, illetve 5 színes körben feltüntetett alapanyag-kombinációból kiválaszthatjuk a számunkra legszimpatikusabbat, ha a menüsort kívántuk meg. Csak a hozzávalókat sorolják fel, a végeredményt viszont csak az asztalnál leplezik le. A tálalást tökélyre fejlesztették, a tatárbifsztek az ujjamra húzott gyűrűn érkezett, a maracuja kaviárt pedig egy képzeletbeli búvár markából csipegethettem. A legpoetikusabb alkotás viszont az asztalnál sütött holland marha volt, amit lapockacsonton tálaltak. A fogás végére a hófehér lapockát a köretként tálalt cékla vérző tetemmé festette. Ehhez hasonló gegekkel tarkítják a vendégek ebédélményét, mondjuk a fekete WC papírt a mosdóban nem tudtam értelmezni, de majd valaki elmagyarázza nekem a praktikumát.

A desszertek közül a kéksajtfagyi pisztáciás piskótával örökre beégett az ízlelőbimbóimba. Csak lenne itthon egy kis folyékony nitrogénem, mást nem is gyártanék az első héten. A thai curry ízeit felvonultató sorbet válogatás is meggyőző volt, amit kávéfagyi, és a mindenízű pralinék követtek.

Meg kell hogy jegyezzem, ezt a helyet nem csak a költői fogások teszik 3 csillagossá. A pincérek személyreszabott kiszolgálással érik el, hogy a három és fél órás ebédmaraton egy röpke irodai ebédszünetnek tűnjön. A kínai vendégnek az európai exkluzivitást promózzák, míg a tudálékos magyar turistát a hárslevelű kiejtésének nehézségeivel szórakoztatják. Nincs olyan kérdés amire nem tudtak válaszolni, és ez volt az első étterem, ahol kérés nélkül invitáltak a konyhába, hogy bemutassák éppen hol tartanak az esti előkészületek. Homlokon ugyan nem csókoltak kifelé menet, de egy baráti ölelést így sem tudott az introvertált lelkem elkerülni.

Az étterem közvetlenül a reptérről elérhető egy óra alatt vonattal. Akinek esetleg hosszú átszállása van Amszterdamban, egy ebédre még be is ugorhat, mindenképp megéri a kerülőt. Szeptemberben már vannak is szabad asztalok.

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr812553955

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blasch 2017.07.07. 16:57:37

Hüvepejve vagy tervetuola,ennyi maradt a gyerekkori érintőleges finn-létből..
Kedves Tourmand,teljesen véletlenül akadtam írásaidra és soha életemben nem kommenteltem,a szoc média sem a területem ,így érezd apró megtisztelésként,hogy emiatt átrágtam magam a regisztráció és ellenregisztráció sötét bugyrain.Nagy öröm soraidat olvasni minden hasonló fórumon megjelenő önhittség,nélkülözhetetlennek látszóság nélkül.Első eset,hogy nem a bicska a zsebemben,hanem a szám nyílt mosolyra.És főképpen szakmabeliként nagy szó ez.Szóval kiitos.

sakkosfx 2017.07.08. 12:09:00

Az árakat hiányolom! És az ízek leírását is! Dicsekvés vagy riport? Ez nem derül ki!

Tourmand 2017.07.08. 13:26:24

@blasch: Szintén az autóiparban tevékenykedő kolléga? :D Köszönöm szépen a dicséretet. A tiéd az első a sok jószándékú és kevésbé jószándékú helyesbítő hozzászólás után amit eddig a kaptam a blogon. Ha Helsinkiben jársz legközelebb, mindenképp jelentkezz be nálam egy rénszarvaspörköltre.

Tourmand 2017.07.08. 13:38:49

@sakkosfx: Árakat sehol nem fogok kiírni, hacsak nem az a cikk lényege. A kóstolómenük ára mindig fennvan az étterem honlapján. www.librije.com/
Viszont igazad van, éreztem én is hogy hiányos a cikk. Túl korán élesítettem. Nem tudom még igazán belőni, hogy mi számít túl hosszúnak, és mi az még amit elolvasnak.
Az ízek egy része megtalálható röviden a képleírásban. A baharattal fűszerezett marha, és a kéksajtos pisztácia volt a két kiemelkedő étel. Jót nevettem a sajátmárkás Maggijukon, a puritán módon tálalt vöröskáposztalés galambjuk pedig a legfotogénebb étel, amivel eddig találkoztam.

blasch 2017.07.08. 19:03:43

@Tourmand: Kollégák annyiban vagyunk, hogy -mondjuk így - tartalom - szolgáltató vagyok az írásaidhoz. A meghívás roppant kedves, köszönöm, kérlek jelezd, ha Taiwan vagy Japán felé vennéd az irányt még az idén

Tourmand 2017.07.09. 16:43:32

@blasch: November első hetében épp Nagano és Tokió környékén fogom végigenni a yakiniku kínálatot, mielőtt továbbállok hogy a gogi-guival folytassam a sort. A programom még eléggé hézagos, úgyhogy bármilyen insider tippet elfogadok.

blasch 2017.07.09. 17:13:24

Hasonló az indulási időpontom,az irány Tokiótól Kyushu felé.Azt gondolom -ízlésedre némileg rálátással- egy tonkotsu rament valahol elfogyaszthatnánk. Nyitottság és első vizit esetére tipp van rengeteg.