Kolbászkörút Németországban - teszteltünk 3 ikonikus német kolbászt

2017. július 10. - Tourmand

Valamelyik reggel egy szokatlan látvány fogadott az irodában. Kristina, a német kolléganőm már hajnali 8-kor a helyén ült, és utasította el a kifizetéseket rezzenéstelen arccal. Az elfoglaltság maga nem lenne meglepő, de 10-ig mindig üres szokott lenni az asztala. Láttam rajta, hogy esemény van, és a következő két órában el is mesélte hogyan járt a legutolsó OkCupidos ismeretségével. Nem lennék a srácok helyében akikkel találkozgat, könnyebb küldetés lenne most asztalt foglalni a Nomába, mint a hidegvérű hamburgi kisasszonyt hosszútávon szórakoztatni. Kolléganőként azonban abszolút kompatibilisek vagyunk, mivel a többnyire félreértett humora megegyezik az enyémmel, továbbá a fehérjeporon túl is tart ételt a konyhájában. Ezért még a Szex és New Yorkba kivánkozó sirámait is hajlandó vagyok meghallgatni. Ezen a reggelen is ez történt, de ezúttal egészen érdekes következtetéseket vont le magának. Azért nem ismerkedik meg számára értékelhető férfiakkal, mert nincs sportkocsija. Úgyhogy vett is az éjjel magának egy fehér 6 éves Audi TT-t, amit München mellől kell elhoznunk 3 héten belül, és elvezetni Travemündéig. Eléggé Thelma és Louise szagúnak tűnt a történet, főleg Kristina felfokozott érzelmi állapota miatt, de rábólinottam a roadtripre egy kikötéssel: én tervezem meg az útvonalat. Innentől kezdve megpróbáltam a legtöbb kolbászkülönlegességet útbaejteni. Az alábbi 3 össze is jött:

1. Weisswurst - München

Mindenki tudja rólam, hogy kolbászgourmand vagyok. Gombóc Artúr csokoládéimádata édes kis ártatlan flört az én kolbászrajongásomhoz képest. Számomra a legtökéletesebb ételforma, kompakt, eltartható, variálható, szeretem, sütve, szárítva, füstölve, főzve, gőzölve, sertésből, marhából, lóból, csípősen, csemegén, DE egész köménymaggal nem. A köményutálatomról majd később, ebben a cikkben csak tökéletes kolbászok kerülnek említésre. Mivel a bajoroknál kezdtük a túrát, ezért egyértelmű volt, hogy az első delikvens a Weisswurst, bajor fehérkolbász lesz. Ez egy friss kolbászfajta, ami borjú-és sertéshús petrezselyemmel és gyömbérrel visszafogottan fűszerezett keverékéből készül. Finomra pépesített húst töltenek a bélbe, és ha igazi müncheninek szeretnénk tűnni, kés és villa helyett kiszopogathatjuk a főtt tölteléket a kolbászhéjból. Mivel nem akartuk felkelteni a szomszéd asztalnál ülő ukrán kamionosnak tűnő társaság érdeklődését, inkább maradtunk az evőeszközhasználatnál. A kolbászokat lobogó vízben főzik meg, és hogy ki ne hűljenek, fedett porcelántálban tálalják. Édes mustár, és bajor sósperec jár hozzá, én küldtem mellé még egy búzasört is, mivel kiderült, hogy a drága finn bankunk délután 4-nél előbb nem utalja át a kereskedőnek az autó vételárát. Legalább maradt idő rétesre is.

2. Bratwurst - Regensburg

Münchenből egyből Regensburgba indultunk, ahol kénytelenek voltunk szobát foglalni, mivel az út legjobban várt kolbászozója már bezárt aznapra. Másnap reggel viszont már nyitás előtt szaglásztuk a világ legöregebb kolbászsütödéjéből felszálló füstöt. Minden igazi kolbászrajongó zarándokhelye, a regensburger Historische Wurstkuchl már 850 éve eteti az arra járó turistákat. A kolbászok a nürnbergi típusú sütőkolbászhoz hasonlóak. Majorannás fokhagymás, durvára darált húst töltenek vékonybélbe, és parázs fölött sütik meg őket. Savanyúkáposztával, édes mustárral és egy helyi pékség kiflijével élvezhető. Elfogyasztásuk igazi flow élmény, amiből az ízléstelenül felújított regensburgi kőhidat meglátogató turistacsoportok sem tudtak kizökkenteni. Nem én kezdtem az út első szakaszát, úgyhogy rendeltem a puritánnak nem mondható reggeli mellé egy sört is az elégséges B-vitamin bevitel érdekében.

3. Currywurst - Hamburg

Miután végre felértünk az autobahnra, a 240 km/h végsebességű Audi nem okozott csalódást. Az előző tulaj playlistjét leszámítva, ami a Daddy Cool, It's Raining Men és egy német slágerválogatásból állt. Lehet, hogy Kristinának mégsem sikerült a kocsival a célcsoportot eltalálnia. A bekészített halálmetál válogatás kénytelenek voltunk bajor jódlipopra cserélni. A kötelező délutáni dönert Kasselban fogyasztottuk el, és a sávlezárásoknak és baleseteknek köszönhetően 8-ra értünk Hamburgba. Az elavult navi miatt sikerült strandrundfahrttá változtatni a térképolvasást, de legalább az új Elbphilharmoniet megcsodálhattam kétszer is a lemenő nap fényében. Megérkezve a kolléganőnk családjához, felvázoltam a másnapi tervünket, a helyi currywurst kínálatot fogjuk mintavételezni.

Eddig mégcsak Berlinben sikerült ezt a német nemzeti ételt megkóstolnom. A hamburgi curryszósz változat kevésbé volt paradicsomos, a sült krumplit pedig ketchup helyett majonézzel tunkolják északon. Ezt leszámítva, finom bratwurstot kaptam, nem túl csípős curryvel nyakonszórva. A sült krumpli aranysárgára, és ropogósra sütve tökéletes felvezető ebéd volt, kellőképpen kibélelte a gyomrot a 30 órás kompútra, az előre befizetett korlátlan italfogyasztású étkezésekkel, ami pár óra múlva várt ránk.

sausage7.jpg

Az út részemről teljes sikerrel zárult, megkóstolhattam az összes kolbászt, amiről eddig csak fantáziálni mertem. Egyik sem okozott csalódást, a németek valóban csúcsrajáratták a kolbász- és sörgyártást. A kolléganőm kapcsolati állapotában egyelőre még nem állt be változás, de legalább a Milkával, Miracle Whippel, és meggybefőttel megpakolt Audi egy ideig biztos hatásos hangulatfokozó lesz.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr4412581091

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Attilajukkaja 2017.07.11. 08:41:55

"Kölbászkörút Németországban"
Ezt a posztot azért nem olvasom el, mert a szerző annyira igénytelen, hogy még arra sem vette a fáradtságot, hogy a címet helyesen írja le.

Tourmand 2017.07.11. 09:45:17

@Attilajukkaja: Köszönöm, javítottam. Szerencsére te sohasem vagy figyelmetlen, és rosszindulatú, személyeskedő kommenteket sem szoktál írni, ha valakinek fel szeretnéd hívni a figyelmét egy nyilvánvaló egyszeri elgépelésre.

Attilajukkaja 2017.07.11. 10:08:22

@Tourmand:
Egyszeri elgépelés a cím legelső szavában, öles betűkkel? Rosszindulat és személyeskedés? Biztosan. EgyeNlőre (!) ennyi. :o)))

Tourmand 2017.07.11. 10:40:20

@Attilajukkaja: Az ígéreted ellenére elolvastad a bejegyzést. Igazán kedves tőled. Egész biztosan a jóindulat vezérel, mikor ügyeletes nyelvtannácit játszol. Nézz vissza máskor is, garantáltan lesz még javítanivaló.

Attilajukkaja 2017.07.11. 14:44:39

@Tourmand:
Sajnálom, hogy megsértettelek. Utólag valóban bele-beleolvastam a posztba, még ha nem is olvastam végig.
Nyugodtan le lehet engem nácizni, attól még TE voltál figyelmetlen. Én nem lennék erre annyira büszke, hogy előrevetítsem, a jovőben sem kívánok ezen változtatni. Még egyszer sajnálom. További jó blogolást!

Tourmand 2017.07.11. 15:49:31

@Attilajukkaja: Gondolom az eredeti "a szerző annyira igénytelen" hozzászólásod is építő kritikának szántad sértegetés helyett. Tudod, egy egyszerű helyesbítést simán megköszöntem volna. Egy szántszándékos leugatás után nem kell szabadkozni a sértegetésért. Abszolút hiteltelen, és fölösleges.
Nem büszke vagyok a hibáimra, hanem tudom hogy nem vagyok tévedhetetlen, bármennyire is igyekszem. Majd linkelj be egyet kérlek szépen a te posztjaid közül, hogy mi igénytelenek is tanulhassunk.

Attilajukkaja 2017.07.12. 10:33:44

@Tourmand:
Félreértettél. Nem szabadkoztam a "sértegetésért", csak sajnálom, hogy egy egyszerű ténymegállapítást ennyire mellre szívtál. Elfogadom, hogy én egy nagy bunkó vagyok, és csak az vigasztal, hogy te sem vagy különb nálam. A "leugatás" tőled sem áll távol.
Ha egyszer arra adom a fejem, hogy a családomon és a barátaimon kívül sok más ezer emberrel is meg akarom majd osztani az élményeimet, vagyis blogot írok, akkor biztosan alkalmazni fogom a szövegszerkesztőm helyesírást ellenőrző alkalmazását. Mert nem vagyok túl jó a magyar nyelv szabályaiban.

Bevallom, mostanra elérted, hogy elolvassam az egész posztodat. Biztosan érdekes utad volt. Egy ilyenen én szívesen részt vennék. Még akkor is, ha ezt a párommal tenném és egyikünk sem nagy kolbász rajongó.
"Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás." (Márai Sándor) :o)

Tourmand 2017.07.12. 12:08:54

@Attilajukkaja: Csak azokat ugatom le, akik kapásból egy gyomrossal indítanak. Egy elgépelés nehezen tekinthető személyes inzultusnak amiért csípőből gyűlölködni kell.

Attilajukkaja 2017.07.12. 12:50:09

@Tourmand:
Az ugatás, gyűlölködés, rosszindulat, nyelvtannáci stb nem az én szavaim.
Én csak annyit mondtam, hogy igénytelen vagy. :o)
Ezen azért gondolkodjál el!
Nekem ennyi volt, viszlát!