Az 5 kedvenc ázsiai kajás filmem lusta hétvégékre

2017. július 18. - Tourmand

Az a maréknyi ember aki követ Instán és/vagy Facebookon, észrevehette hogy a hétvégét nem a szokásos gyapjúzokniban való vacogással töltöttem Helsinkiben, hanem fesztiváloztunk egyet Poriban. Szabadtéri zenei fesztiválon utoljára 10 éve jártam, akkor is csak az ingyenjegyek miatt voltam hajlandó ellátogatni. Nem kedvelem ezeket a zenei rendezvényeket különösebben, mivel mindig tömeg van rajtuk, a szálló portól vagy éppenséggel térdig érő dagonyától meg úgy nézek ki 10 perc után mint a főszereplő egy Csihar Attila ihlette MAC reklámban RuPaul rendezésében. A fellépők nagy részéből is átlagban csak kettőt néznék meg, akik persze pont átfedéssel játszanak az egymástól két legtávolabb eső színpadon. Az otthagyott pénzből meg akár egy egész San Daniele sonka is kijött volna, ami hetekig szórakoztatott volna engem, és a háztartás minden további tagját. Természetesen sikerült olyan embert választanom magam mellé, aki a nyarat fesztivál nélkül el sem tudja képzelni. Úgyhogy nem volt mit tenni, rábólintottam erre a jazz happeningre azzal a hátsó szándékkal vezérelve, hogy ha lesz Finnországban végre kabuki fesztivál, vagy legalább egy mongóliai torokéneklős operaelőadás, az első sorba foglalok majd jegyet magunknak. Megadtam magam a sorsnak, megpróbáltam ráhangolódni a többórás kényelmetlen programra, a fesztiválozás pedig a vártakkal ellentétben kellemes napsütéses piknikezésként indult, ahogy a kép is mutatja.

festari.jpg

Aztán 3 üveg pezsgő után egy fájdalmasan hosszú vasárnapi vegetálásba csapott át a buli. Voltam már másnapos, de a ropogósra sült fejemmel és vállammal kiegészítve még egy Freddy Krüger hasonmásversenyt is megnyertem volna. Ebben a fázisban az ember éppen azon filozofál, hogy vajon a sötétítőn keresztül beszivárgó vékonyka fényoszlop oltja majd ki a szeme világát, vagy esetleg az ágyról a mélybe zuhanva éri majd a vég mikor próbál kibotorkálni a mosdóba. Ilyenkor érdemes olyan passzív elfoglaltságot keresni, ami eltereli a figyelmet a valúszínűleg csigalassúságú felépülési folyamat gondolatáról is, nekem pedig a B-kategóriás ázsiai filmek váltak be. Ezeknek a filmeknek a nagy része nem feltétlenül a megkapó színészi teljesítménytől, vagy pszichológiai mélységekbe merülő, összetett problémák feltárásától szórakoztatóak. A komolytalan történetvezetéshez olyan könnyed témákat társítanak mint az étel és családon belüli nézeteltérések, étel és  szerelem, vagy a kedvencem, az étel és kungfu. Ezek a művek átlendítenek a mélyponton legyen az ételmérgezés, badhairday vagy éppen macskajaj, és nagy részük Youtube-on is megtalálható, úgyhogy egyből fogyasztható, amint az ember túlélte a kritikus szakaszt. Következzen akkor az 5 kedvenc filmem listája trailerrel együtt. Mielőtt valaki a cikk elolvasása nélkül beszólna, annak most megemlíteném, hogy direkt hagytam ki az olyan klasszikusokat, mint The God of Cookery vagy Tampopo, és hasonló legendás társaik. Ezeket a filmeket ugyanis a kevésbé húzós napokon is hajlandó vagyok megnézni.

5. Nasi Lemak 2.0 (2011) - Malajzia

Egy általam nem ismert malajziai rapper, Namewee rendezésével és főszereplésével készült a Nasi Lemak 2.0 nevű opusz. Ugyan én a nasi pecelt többre értékelem a nasi lemaknál, azért eléggé szórakoztató nyomonkövetni, hogy probálja a csapnivaló szakács a tökéletes nasi lemak receptjét megalkotni némi külső segítséggel. Szeretem az underdog sztorikat, úgyhogy ezért még egy bollywoodos táncjelenet fölött is hajlandó vagyok szemethunyni.

4. Chicken Rice War (2000) - Szingapúr

Ez a film mindig a a tökéletes Hainanese csirkét és rizst juttatja eszembe amit Szingapúrban ettem. Nem hiába nagy rajongója az ételnek Gordon Ramsay is. Az első ránézésre csalódást okozó tányér valójában életem legjobb rizsélményéért felelős. Ha ételek alapján kéne választani, biztos hogy Szingapúrt választanám lakhelyemül. Kár hogy nem vagyok monszunkompatibilis, helyette nézegethetem ezt a romantikus komédiát, aminek a sztorija még a 90-es évek heathledgeres tinikomédiáinak sziruposságát is übereli még egy kis porcukorral. A kunqu opera stílúsában megszólaló piaci árus jelenete viszont zseniális húzás volt. 

3. Kung Fu Chefs (2009) - Hong Kong

Kung fu és kaja, ennél élvezhetőbb párosítást elképzelni sem tudok. Imádom a low budget kungfu filmeket, és mindenek előtt Sammo Hung filmjeit. Akinek nem rémlik a neve, biztos, hogy találkozott mér vele Jackie Chan filmjeiben, vagy ha más nem a Ip Man 2-ből lehet ismerős, ahol az asztmás kungfu mestert alakította. Fun fact: ehhez a 2009-es filmhez a fia is csatlakozott. A sztoriban nincsen semi új, a szokásos toposzok tűnnek fel: bosszú, családon belüli leszámolás, párbajok, amik közé beékeltek számtalan közeli képet a kínai konyha ételremekeiről.

2. Sweet Bean (2015) - Japán

Ez a film ugyan rendesen kilóg a sorból, mivel nem csak sötétebb hangvételű mint a többi mű a listán, hanem mert egy mezei mozilátogató (értsd nem ázsiai filmeken felnőtt) is értékelheti. A történetben egy dorayaki árus, és egy öreg néni tűnik fel, akik előrukkolnak egy nyerő japán palacsintarecepttel. Lesz benne társadalomkritika dögivel, de nem akarom a a sztorit spoilerezni. Mindenestre zsebkendő legyen a kéznél. Na ne értsetek félre, ez nem OLYAN japán film lesz.

1. Cook Up A Storm (2017) - Hong Kong

Mintha egy élőszereplős Shokugeki no Soma epizódott néznénk. Amíg nem jön a 3. évad az egyik kedvenc animémből, addig vígasztalódhatunk ezzel a filmmel, amiben nem mellesleg a színésznek csapnivaló kpop zenész Jung Yong-hwa is feltűnik egy 3 Michelin-csillagos séf szerepében. Mivel a koreai sztárok amúgy sem fogyasztanak egy darab párolt édesburgonyánál többet egy nap, ezért tényleg nehezen hittem el neki, hogy ő az ázsiai Massimiliano Alajno. A francia konyháról szóló részeknél inkább befogtam a fülem, de a sok blődségért kárpótoltak a kínai tradicionális konyhát részletező jelenetek.

UPDATE: Úgy néz ki mégsem csak a másnaposságra fogható, hogy harmadik napja is csak vonszolom a belem. Aki Finnországban napszúrást kap, az meg is érdemli a ZS-kategóriás ázsiai filmmaratont. Ha van valakinek hasonló kaliberű film a tarsolyában, nyugodtan ossza meg velem, szükségem lesz a szórakoztatásra a hét hátralevő részében.

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr3212668293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blasch 2017.07.18. 15:10:15

Chotto Matte!!!És ez?? www.youtube.com/watch?v=AiHsGZCzUHQ
Persze mínusz nyugati parti cukormáz

Tourmand 2017.07.18. 15:19:28

@blasch: hihi. koszonom. lassan annyi ajanlasom van, hogy alig varom hogy ujre beteg legyek. XD