André Chiang tegnapelőtt egy nyílt levélben jelentette be, hogy 2018 február 14.-én bezárja a szingapúri éttermének kapuit, és a taipei-i éttermét, a RAW-t sem szeretné látni a hamarosan megjelenő tajvani étteremkalauzban. Egy hónapon belül ő már a második többcsillagos séf, aki erre a radikális lépésre szánta el magát: szeptemberben Sebastian Bras fejtette ki egy videóban, miért szeretne megszabadulni az egyik legrangosabb gasztronómiai elismeréstől.
Az étteremről épp egy hónapja számoltam be, a dél-kelet ázsiai utamnak a legkiemelkedőbb étkezése volt, egy igazi gasztronómiai Gesamtkunstwerk, amiben még a vendégtér illatát is az élményhez igazították. És hogy miért döntött André az étterem bezárása mellett? Az indoka meglehetősen lírai:
I want to go back to where I started, I want to go back to cooking, have a balanced life and cook happily.
Szerencsére a tajvani születésű séf nem hagyja majd kárba veszni a 30 év alatt összegyűjtött tapasztalatát, a RAW-t nem zárja be, hanem a Michelin-csillagok hajkurászása helyett inkább mások oktatására és fejlesztésére szeretné használni. Kiváncsian várom, hogy milyen formában kívánja majd ezt megvalósítani. Igazából ez a helyzet ahhoz hasonlítható, mikor élsportolók vonulnak vissza a versenyzéstől, hogy az életük más területére koncentráljanak, mivel úgy érzik, hogy a sportban már kihozták a maximumot magukból, és nincsen több lehetőségük a fejlődésre. Ez még nem jelenti azt, hogy teljesen feladnák a sportot, inkább a következő generáció felnevelésén dolgoznak.
A csúcsgasztronómia kemény sport. Abszolút meg tudom érteni, hogy André életébe már nem fér bele az éppen aktuális trendek követése, és egy a tökéletesség látszatát fenntartó fine dining szentély üzemeltetése, főleg ha szeretne családot talapítani az elbűvölő thai feleségével, és mindemelett egy ugyan nem többcsillagos, de tisztességes éttermet vezetne. Nekem az irodai munka, heti kétszeri sport, és a blogolás leszervezése is álmatlan éjszakákat okoz néha, pedig csak két főre főzök vacsorát esténként, amit tudtommal nem álruhás étteremkritikusok pontoznak. Mondjuk ki tudja, mostanában gyanúsan sokan hívatják meg magukat hozzám vacsorára. Mindenestre sok sikert kívánok a séfnek, és remélem pár év múlva már tajvani szakácsok özönlik el a világ vezetői éttermeit, így nem kell majd 16 órát utaznom egy jó kis xiaochiért!