Ha unod Balit, ugorj át Komodóra, a sárkányok szigetére!

2018. június 22. - Tourmand

Szerintem a férjemen kívül senki nem unja Balit, de ő is csak egy hét tömény gasztromaraton és naplementés masszíroztatás után nyögi be, hogy unja a semmittevést. Aki több évig dolgozott az istenek szigetén, az természetesen már megszokta a giccsesbe hajló fehér homokos tengerpartok és a dzsungelből váratlanul előbukkanó hindu templomok látványát. Én viszont már hónapokkal a balinéz nyaralásunk előtt vágom a centit, mert képtelen vagyok megunni a trópusi láblógatást, és az abból következő teljes mentális kisimulást. Mivel viszont a házasságomat is tartom annyira, mint a stresszmentes nyaralást, ezért rá szoktam bólintani egy többnapos Baliról kiinduló túrára, a régióban nekem úgyis minden élmény új alapon. 

A legutóbbi áprilisi utunkon pedig egy régi álmomat sikerült megvalósítani, mikor Komodo felé vettük az irányt, hogy természetes környezetében, szemtől szembe találkozhassunk a világ legnagyobb gyíkjaival, a komodói varánuszokkal. Ha mindez 20 éve történik, akkor én lettem volna a legtrvebb arc Posztóslaci bácsi biológia szakkörén, viszont a halvérű finn kollégáim csak akkor préseltek volna ki egy erőtlen "hűhát" magukból, ha hiányzó végtagokkal kapnak vissza a nyaralásom után. Na de hogyan lehet megközelíteni a Komodo Nemzeti Parkot? És egyáltalán mit lehet kezdeni magunkkal, ha végre megtörtént a várva várt találkozás? Elárulom, hogy a sárkánycsúcstalálkozó csak a kezdet, és Flores szigetén biza nem fogunk egy percig sem unatkozni.

komodo2_1.jpg

Utazás

Több légitársaság ajánlatát összehasonlítottuk, a Nam Air járataival Denpasarból már 50 perc utazás után Labuan Bajóban landolhatunk egy Tampere-Helsinki felnőtt vonatjegy árából, ami ár-érték arányban mindenképp szupraoptimális kategória. Kompozni is lehet, de nekünk se időnk, se kedvünk nem volt hozzá, Ega ugyanis retteg a komputaktól, mivel elég gyakoriak az indonéz kompszerencsétlenségek, az utolsó épp 3 napja történt. Miután megérkeztünk a Flores sziget nyugati csücskén található  kevesebb mint kétezer fős halászfaluba, már pár óra hajókázás után a Komodo Nemzeti Parkhoz tartozó szigetek egyikén futkorászhatunk a sárkányok elől.

Labuan Bajo

Miután landoltunk, csak taxivak juthatunk be a pár kilométernyire lévő városba, ahol több hostel komfortszintű hotel közül választhatunk. Nem érdemes kifizetni a felárat az egyetlen medencés helyért a centrumban, mert víz helyett a tűző naptól, a klór hiányától és a vízben lévő szerves elemek őslevessé értek össze. A luxusbefektetések eddig ugyan elkerülték a városkát, de szeptemberben nyílik egy Ayana, a szofisztikáltabb utazóközönségnek, akiknek a tiszta lepedőn és meleg vizen túl is vannak elvárásaik. Miután lemostuk az út porát indulhat a keresés a Komodo túrák után, mindenki talál az idejének és pénztárcájának megfelelő szolgáltatót, ugyanis a fő utcán többnyire kirándulásokat kínáló irodák sorakoznak. A négyfős csoportunknak előre lefoglalt túrája volt egy ismerősön keresztül, aminek az volt az előnye, hogy ajánlatok begyűjtése, és alkudozás helyett Labuan Bajo kulináris feltérképezésével foglalkozhattunk. Az alábukó napot a La Cucina nevű meglepően autentikus olasz osteriában érdemes megfigyelni, a reggeli kávé mellé a Treetop öbölre néző kilátása passzol, de aki nem bírja sushi nélkül az próbálkozhat a Happy Bananában. Ha viszont maradnánk az indonéz ételeknél, akkor érdemes a Blue Cornerben probálkozni, de mivel mégis csak halászfaluban járunk, ezért érdemes kinézni esténként a halpiacra is. Ha viszont magunk mögött hagynánk a német ökoturistákat, és ausztrál búvárbajnokokat, akkor érdemes lemerészkedni a kikötőbe vezető útra, ahol a kereskedők, dokkmunkások, halászok, és hajóskapitányok étkeznek két hajó között.

Túrázás

Mivel maga a komodói varánuszok meglátogatása maximum 1-2 órát vesz igénybe attól függően milyen hosszú túrázást vállalunk be, és éppen ránkmosolyog-e a sárkánykereső szerencse, ezért egyéb aktivitásokkal kell kétnaposra húzni az kirándulást. Az egyik kötelező túra mindenképp Padar szigete. A tengerből meredeken kiemelkedő vulkanikus szigetlánc engem Lofotenre emlékeztetett, csak éppen 40 fok volt, és szakadt rólunk a víz a mászás közben. Az utolsók között, naplementekor érkeztünk, így zavartalanul gyönyörködhettünk a lábunk előtt elterülő 3 különböző színű tengerpart látványában. De nem ez volt az egyetlen megmászható csúcs, nézegethettünk fentről a száradó szardelláktól ezüstbe borult hegyoldalt is, illetve sétálhattunk Komodo szigetén a vöröslő nap fényében valóban rózsaszínbe hajló Pink Beachen. Valahogy mindig egy lépéssel a többi hajó előtt vagy mögött jártunk, így tényleg sokszor egymagunk állhattunk a sosem látott természeti csodák közepén. A legénységünk nem lehetett túl tapasztalt, a legidősebb matróz nem volt több 25-nél, a legfiatalabb viszont a bőszen dohányzó 12 éves Linux volt, így nekik is életre szóló élmény volt szembekerülni egy csapat ebédelő varánusszal vagy a váratlanul a nyílt vízből magasba szökő ördögrájákkal.

Állatok

A komodói sárkány természetesen a régió fő attrakciója. De nem csak az egykori fegyencszigeten élnek szabadon az egyébként kannibalizmusra is hajlamos sárkánygyíkok, Rinca, Padar, de még akár Flores szigetén és szembejöhetnek velünk. Csak guide-dal lehet belépni a nemzeti park területére, aki mindössze egy villásvégű bottal felfegyverkezve vezet minket körbe. Nekünk óriási szerencsénk volt ugyanis több példánnyal is találkoztunk. A fenyegető varánuszok mindennaposak, de mi épp vadászat utáni egyedekre bukkantunk, akik így főleg az emésztéssel voltak elfoglalva. Ha viszont célba venne minket egy sárkány nem lennének túl jók az esélyeink, mivel kiváló úszók, sprinterek, és a kisebb példányok még fára is tudnak mászni. Én rettegtem egy galád orvtámadástól, így bagolymódban pásztáztam körülöttem a terepet, de minden évben akad olyan könnyelmű turista, aki nem vesz komolyan egy harapásos támadást, és az első sürgősségi ellátás után továbbáll, majd végül belehal a fertőzésbe. Amúgy bármennyire cukkerek a fészekből frissen kibújt varánuszok, a harapásuk épp olyan hatásos, mint a háromméteres társuké, úgyhogy lehetőleg mindig a vadőr mögött haladva, és az utasításait követve közlekedjünk. A parkban találkozhatunk még majmokkal, vizibivalyokkal, szarvasokkal is a komodói sárkányokon kívül.

Viszont ezen kívül még két másik ikonikus állattal is randizhatunk, ha szerencsénk van. Akinek van búvárvizsgája, cetcápákkal is úszhat, aki viszont nem gyakorlott merülő, annak sem kell unokáknak mesélhető élmény nélkül maradnia, ugyanis úszhat együtt ördögrájákkal. Nekünk olyan mázlink volt, hogy nem csak vízből felröppenő példányokat figyelhettünk meg, de elég közel kerülhettünk egy hatfős csoporthoz is. A többiek alig tudtak kirángatni a vízből, teljesen hipnotizált a lassított felvételek komótosságával úszó, de tonnányi súlyú manták mozgása, az élmény után mindenesetre nagyon kéne nekem egy otthonra.

Hajósélet

Ugyan sokaknak lehet, hogy nem hat majd újdonságként, de én még sosem éjszakáztam a nyílt tengeren, vagy töltöttem egyhuzamban ennyi időt egy egyértelműen halászhajóból sufnituningolt turistajáraton. A kétnapos túra nagy részét a szigetek közötti utazással töltöttük, ami számomra a kirándulás egyik legélvezetesebb része volt. Kiültem a hajó orrába, vagy fel a sundeckre miközben szeltük a hullámokat, és ez magában felért egy mélymeditációs üléssel. Mondjuk fogalmam sincs, egyáltalán létezik-e mélymeditációs ülés, mindenesetre az elmém kiürült, és rég nem érzékelt béke, és nyugalom telepedett rám a szokásos határidőhajkurászós angst helyet. Ha nem fagyna be a fenekem Helsinkiben egy hasonló hajóstúra után, lehet, hogy lízingelnék magamnak egy hasonló kaliberű ladikot.

De nem csak azúrkék tenger és égszínkék égbolt kísérte az utunkat, azért belefutottunk egy kisebb esős szeles szakaszba is, amit a matrózok gyakorlottan kezeltek. Fél óra alatt, viszont el is húzott felettünk a vihar, úgyhogy probléma nélkül haladhattunk tovább.

Ugyan Bali már magában egy megismételhetetlen élmény, de ha már ilyen messze elrepültünk, igazán érdemes 3-4 napot arra szánni, hogy egy teljesen eltérő flórájú és faunája szigetre utazzunk. De nem csak a komodói sárkányokért érdemes felkerekedni, hiszen búvárkodhatunk is, vagy egy kimerítő kajakozás, túrázás után elterülhetünk a likacsosházúaktól  rózsaszínbe fordult komodói partszakaszon is. A forró és száraz Kis-Szunda-szigetek után pedig még jobban fog esni a zöld és buja Bali, és a csobbanás a szállásunk tisztavízű medencéjébe.

Kövess Facebookon, ha érdekel éppen mely elemi gasztronómiai kérdések foglalkoztatnak, vagy ha szeretnéd tudni megint mivel rukkoltak elő a finnek a sáskalisztes kenyér és kátrányfagyi után. Ha pedig arra vagy kiváncsi, hogy valós időben mi van a tányéromon, akkor nézz rá az Insta-profilomra.

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr3114023056

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.