Vendégségben Irán utolsó nomádjainál, a qashqaioknál

2018. augusztus 24. - Tourmand

Nem szponzorált tartalom, ebben a posztban nem a japán autógyártó sikerkocsijáról lesz szó, hanem a szériának nevét kölcsönző iráni nomádokról a qashqaiokról (magyar átiratban kaskáikról). Pedig nem utasítanám vissza, ha megszponzorálnának egy intelligens parkolóasszisztenses verzióval, szerintem Helsinki egyetlen hegymenetes parkolója a mi házunk előtt van, épp csak a zergéket nem kell kerülgetni tolatás közben.

Na de térjünk vissza az eredeti kaskáikhoz. A névadás hátterét először Nadertől, az iráni barátomtól hallottam. A főleg Fársz tartmányban élő népcsoport évente vándorol sátrastól, kecskéstől több mint félezer kilométert délnek a Perzsa-öböl térségébe, menekülve  a Zagrosz-hegység havas télje elől. A marketingesek szerint pedig majd ez rezonál a városi nomádokkal is, akik hétvégente csurigpakolt terepjáróval indulnak az élhetetlen metropoliszokból az érintetlen természetbe, hogy aktív pihenéssel töltsék majd a mérdegdrága juppi szabadidejüket. 

Ez az információ nagyjából ugyanott végezte volna, mint az aranyjánosi "Ég a napmelegtõl a kopár szík sarja," folytatása, de újra  felbugyborékozott a tudatomba, mikor az azóta már Svédországban PhD-ző Nader kitalálta, hogy a szerencsétlenül álló riálnak köszönhetően nekünk augusztusban Iránban a helyünk. Mivel a repjegy is olcsó volt, és még ő sem látta a Teheránon túli vidéket, ezért leszerveztünk egy kocsit, és már neki is álltunk megtervezni az autós túránk megállóit. Ugyan csak 10 napunk maradt erre az óriási országra, de ebből kettőt a kaskáik és kecskéik között szerettük volna eltölteni, milliócsillagos éjszakával, tábortűzzel és sztorizgatással.

qashqai.jpg

Nader kapott egy nevet és telefonszámot, és mivel a csoffadt városi szüttyögőnk nem bírta volna a hegyi terepet, ezért a guide-unk jött értünk Sirázba, hogy elvigyen minket a pusztai sátorlakók közé. A mellénk kirendelt farmeres-tornacsukás Bahman - a keményen ejtett réshang megformálására képtelen vendégeinek pedig csak szimplán Batman - előbb tűnt nyári munkára beszervezett helyi egyetmistának, mint a vadon gyermekének. Annál jobban ámultunk, mikor kiderült, hogy ő alapította 10 éve a Bahman Zagros Mountain Tours nevű projektet, az első olyan iráni kezdeményezést, ami a hegyi nomádok életébe enged betekintést, azóta pedig több nemzetközi dokumentumfilm, és híranyag létrejöttében segédkezett, mivel mindig őt keresik meg először, ha az iráni nomádokról kell beszámoló.

A kaskái nép

 

A 11. században érkeztek Irán területére, török nyelvet beszélű nép, akik között arab, lur és kurd származásúak is megtalálhatóak. Fénykorában többmilliós lélekszámú, törzsszövetségben élő népcsoport. A modernizáció következtében sokan városokban telepedtek le, ma már egymillió  (konzervatív becslések szerint félmillió) alá süllyedt a még mindig nomád életmódot folytató kaskáik száma.

Vallásuk síita iszlám, de emberpróbáló életmódjuk miatt, sem a rendszeres imádkozást, sem a ramadannal járó táplálkozási restrikciókat nem követik szigorúan.

Harcos nép, az első világháborúban a németek oldalán szálltak be, a másodikban pedig a szovjet és brit megszállók ellen küzdöttek. A szekularizációt sürgető perzsa sah, Mohammed Reza Pahlavi, "Fehér Forradalomnak" elnevezett programját a nomád törzsek ellenezték, mivel a mezőgazdaság szovjet mintájú modernizálása veszélyeztette volna a megélhetésüket, ezért az 1979-es iráni iszlám forradalomban Ruhollah Khomeini oldalán harcoltak.

Kézzel csomózott, természetes festékkel készült, geometrikus formákkal díszített szőnyegeik nagyon kelendőek, és fontos bevételi forrása a kaskái családoknak.

Lassan csordogáltunk lefelé a szerpentinen bőszen szotyizva, és perzsa lakodalmast bömböltetve, ami egyébként a helyi sztenderd, majd mikor elhagytuk az utolsó falut is, és átváltottunk kétkerékmeghajtásról négyre, a vezetőnk belekezdett a történetekbe. Tizennégy éves koráig a családjával élt, írni, olvasni a környező területen élő qashqai családok gyerekeinek fenntartott sátoriskolában tanult meg. Középiskolás korukra viszont kötelezően bentlakásos iskolába kerülnek a törzs gyermekei. Bahman egyetemre is szeretett volna járni, de nem voltak elég jók az eredményei, úgyhogy kénytelen volt bevonulni, majd miután leszerelt, Shirazban helyezkedett el. Pincérkedett, idegenvezetősködött, de nem érezte, hogy ezt szeretné az élete végéig csinálni, úgyhogy visszaköltözött a szüleihez. Egyik nap, mikor a hegyeket járta az állatokkal, egy eltévedt turistapárra lett figyelmes. Már több órája bolyongtak, és mint kiderült több csapat is kereste őket. Amíg Bahmannál várakoztak a megzuhant utazók a transzferre, a háziakkal ismerkedtek. Annyira megtetszett nekik az élmény, hogy tetemes jattot hagytak a megmentőjüknél. Innen jött az ötlet, hogy talán másokat is érdekelhet a nomád családok élete, és pár hónapon belül össze is rántotta a Bahman Zagros Mountain Tourst, amit a shirazi panziós barátai népszerűsítettek a szállóvendékenek. 10 évvel később pedig már annyira sikeres a vállalkozása, hogy pihenőnap nélkül dolgozik nem csak ő, de már a családja többi tagja is. 

Harmincperces, a melltartómat a végletekig próbáratevő zötykölődés után érkeztünk meg a vendéglátóinkhoz. Mivel nem kaptunk se előzetes programot, se tervezetet, ezért nem nagyon tudtuk mire számítsunk. A kecskeszőrből készített, nyitott, de vízhatlan sátorban már a család nagyja összegyűlt. A szülőkön kívül Bahman húga, és annak fia várt a déli teára, hogy utána lehajtsák a hegyről a kecskéket fejésre. Az elsőként felkínált, kecsketejből készült joghurt formába szárított tömbjeit a többiek csak gyanúsan méregették, engem viszont sem a kecskeszőr sem a penetráns szag sem hatott meg, tengeri állaton kívül minden hajlandó vagyok egyből megkóstolni. Az ízzel nem is volt gondom, de nem volt olyan erős és hibátlan fogsorom, mint a kaskáioknak, úgyhogy ropogtatás helyett, csak elszopogattam a felkínált kashkot(szárított joghurtot).

A kaskái étrend

Hiába van többszáz kecskéjük és birkájuk, nem fogyasztanak rendszeresen húst. Az állatokat főleg a szőnyeg- és sátorkészítéshez szükséges gyapjúért, és a vízhatlan anyagot biztosítő fiatal kecskék szőréért tartják, továbbá egyéb árukért cserélik el őket. Levágni csak különleges alkalmak megünneplésekor szokták a jószágokat, amikor tudják, hogy biztosan elfogy egy teljes állat, mivel nem ismernek biztonságos hústartósítási eljárásokat. A nem laktózérzékeny vegetáriánus utazók mindenképp jóllaknak ennél a törzsnél. Minden étkezéshez jár doogh, erjesztett felvizezett, fűszeres joghurtital, zöldséggel elkevert joghurt vagy kashk. Mellé pedig kenyeret és bogyókkal, fűszerekkel ízesített rizst kínálnak. Nagyobb étkezésnél többnyire valamilyen szószos zöldség is jár a rizshez feltétként. Nekem nagyon ízlett Manzar és lánya főztje, mindenből repetáztam. A többieket annyira nem hozta lázba a sok ismeretlen hozzávaló, én viszont rácsodálkoztam a borbolyára és a sokféle ismeretlen tejtermékre. Desszertnek általában gyümölcsöt esznek vagy borssal füszerezett halvát. Az étkezésekhez kínált egyszerű, kelesztés nélküli kenyeret kétnaponta sütik.

Miután megebédeltünk, és a kecskéket is megfejtük a közel negyven fokos déli nap alatt, a vendégek és a család férfitagjai ledőltek egy kétórás pihenőre, míg a lányok és asszonyok a házkörüli teendőkkel foglalkoztak. A munkamegosztás teljesen egyértelmű, a férfiak feladata az állatok menedzselése, és a család megvédése a farkasoktól, sakáloktól és medvéktől, míg az asszonyok a háztartásért felelnek. De a családot összetartó nőtagok ezen kívül egy másik kulcsfontosságú szerepet is betöltenek: kapcsolati háló kiépítése, és a hajadonok, és nőtlenek számontartása.

A kaskái Facebook (és Tinder)

Annak ellenére, hogy nem volt előre lefeketett programunk, sosem unatkoztunk. Mindig történt valami körülöttünk. Mivel a rokonság meglehetősen kiterjedt, mindig volt látogató, akivel le kellett ülni teázni. Minden egyes alkalomnál el kellett mesélni honnan jövünk, mit csinálunk, és mi az éppen aktuális családi állapotunk. Az egybegyűltek legnagyobb örömére a családi állapotok összes anomáliáját felvonultattuk, amit nyíltan kritizáltak is. Nálunk a gyermektelenségen rökönyödtek meg, míg szegény Nadert a feleségtelenséggel ugratták, Bahman pedig qashqai létére elvált. Nem véletlen a kéretlen kérdések sokasága, így próbálják az anyák ugyanis a potenciális kérőket felkutatni a család eladósorban lévő lányainak. Egy terepszemlének pedig mi is tanúi lehettünk. Este két 20-as éveiben járó fiú is feltűnt, majd Manzar mögött 3, eddig nem látott tinilány is felbukkant vihogva. Hogy honnan teleportálódtak oda, azt a mai napig nem tudom.

Bahman azt is elmesélte nekünk utólag, hogy először mindig a legidősebb lánynak kell megházasodnia, mielőtt a többit is férjhez adhatják. A hagyományok szerint a házasoluandó felekről a családok döntenek, és a fiatalok csak a saját esküvőjükön találkoznak. A menyasszony pedig nehéz, fátylak alatt lép a leendő ura elé, amit csak a házasságkötés után libbentenek fel. A házigazdánk unokatestvérével történt meg az az eset, hogy a kinézett középső lány helyett a rút legidősebb nővért vette el feleségül a lányos ház ármánya miatt, és mivel a válás még mindig szégyenteljesnek számít a nomádok körében, ezért nem volt mit tennie, belenyugodott a helyzetébe, azóta pedig már családot is alapítottak.

Gyorsan eltelt a kaskáiknál tett látogatásunk, rengeteget fényképeztünk, videóztunk, ezek közül idebiggyesztettem párat a végére kedvcsinálónak. Sajnálom, hogy csak két napot tölthettem velük, ha valaki arra járna, nyugodtan ugorjon be hozzájuk egy kis teára és fogtörő kashkra.

Az iráni utamról rengeteg élmény vár még posztolásra, ezekről az elkövetkező napokban fogok beszámolni, úgyhogy majd érdemes visszanézni hozzám a jövő héten, ha érdekel a perzsa konyha, és kiváncsi vagy, hogy milyen lehet az élet a nemzetközi szankciók sújtotta Iránban. 

Kövess Facebookon, ha érdekel éppen mely elemi gasztronómiai kérdések foglalkoztatnak, vagy ha szeretnéd tudni megint mivel rukkoltak elő a finnek a sáskalisztes kenyér és kátrányfagyi után. Ha pedig arra vagy kiváncsi, hogy valós időben mi van a tányéromon, akkor nézz rá az Insta-profilomra,

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr2114194561

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Korunk egyik legnagyobb gondolkodója · http://magiavali.blog.hu 2018.08.25. 05:27:45

A dubaji reptéren történt egy eset, először mindenki valamilyen terrorakcióra gondolt, amikor a kergetőző embereket látta. Egy ott dolgozó egyiptomi feleséget keresett magának, akinek az Egyiptomban élő öccse segített asszonyt találni. A fényképen látott és a valóságban előlépő nő között akkora volt a különbség, hogy a faszi menekülőre fogta, a násznép meg utána. Visszatérve a cikkre én biztosan nem fogadtam volna el a helyzetet, de nem vagyok muszlim, azaz nincs civilizációs affinitásom az ilyen átverésekre.

fénycsepp 2018.08.25. 08:25:23

Nagyon jo írás! Meg van idom, hogy eljussak Iránba, de a kaskaiakat kihagyom, mert a zötykölődes nem a melltartómat próbáltatna meg, hanem a gyomromat.