Aktív semmittevéssel szerettem volna tölteni a hétvégét. Január eleje óta készültem a férjmentes hetemre, lemondtam minden találkozót, már csütörtökön elintéztem az összes undok házimunkát, és frissítettem néhány új filmmel a netflixes listámat is. Péntek estére minden feltétel adott volt a lustaságmaratonhoz: betáraztam a kedvenc körtés gyömbérsörömből, lefőztem egy nagy adagot a férjem nemezisételéből, a lencsefőzelékből, és már alig vártam, hogy szombat reggel legyen, hogy megnézzem magamnak a CIV VI új expansionjeit, miközben a háttérben valamilyen koreai romkom sorozat fut a tévén. Egyszerű terv, de sajnos nem úsztam meg gikszer nélkül. Későn kúsztam ki az ágyból, magamra öltöttem a frissen mosott alpakkabébi puhaságú fürdőköpenyemet, amit nem szándékoztam a nap folyamán formálisabb viseletre cserélni, majd felgőzöltem a tejet a barnacukorszirupos kubai kávémhoz. Mire viszont épp letettem volna magamat a kanapéra a bögrémmel, megcsörrent a telefonom, és a két hónapja nem látott barátnőm jelentette be, hogy azon nyomban átugrik, mert a két utcával lejjebb lakó barátjával egy perccel sem akar tovább egy légtérben tartózkodni. Reggelizni sem volt ideje, és valami stresszoldó, zsírban, cukorban, fehérlisztben gazdag finn péksüteményt enne a jófajta tejeskávémmal. Arra sem volt időm, hogy meggyászoljam az elúszott házigyártású selfness hétvégémet, beleugrottam az otthonkámba, legyúrtam egy nagy adagot a finn sztenderd sütitésztából, és ráhangolódtam a terapeuta szerepkörre.

Mire a feldúlt barátném megérkezett, már épp megkelt a tészta, és mivel a lencsefőzeléken, és egy január óta kerülgetett fonnyadt szárzelleren kívül csak tej és tojás volt a hűtőmben a csütörtöki leolvasztás után, ezért a legpuritánabb sütit választottam, a korvapuustit, aminek a töltelékébe csak fahéj, vaj és cukor kell. Nekiálltunk nyújtani, és keverni, mire pedig elkészültek a tekercsek, az is kiderült, hogy csak simán egymás agyára mentek a szerelmesek a behavazott Helsinkiben, és csak egy kis tapétaváltásra volt szüksége a feleknek. A pihenős hétvégém végül teljesen elúszott, de legalább házi fahéjas csigával várhattam haza a férjemet vasárnap a görög útjáról. A Facebook oldalamon posztolt werkfotók alapján pedig másokat is érdekel a recept, amit egy száraz élesztős zacskóról loptam le pár éve. Úgyhogy Barbi, Eszter, Hajni, Meli, ez csak nektek szól, kérem majd a képeket az ekészült csigákról.

Hozzávalók:

tészta

2,5 dl tej

100g vaj

1 tojás

1 teáskanál só

1 csomag szárított élesztő

80 g kristálycukor

420g liszt(BL55)

1 teáskanál őrölt kardamom

töltelék

75g vaj

1 evőkanál őrölt fahéj

75g kristálycukor

díszítés

szeletelt mandula vagy süthető dekorcukor

Elkészítés:

A vajat megolvasztom, hozzáadom a tejhez. A tojást kikeverem a cukorral, és vegyítem a vajas tejes keverékkel, hozáadom a sót, élesztőtt, és a kardamomot. A lisztet harmadonként adagolom a folyadékhoz, és gyúrom, míg lágy tésztát nem kapok. Egy órát meleg helyen kelesztem.

A tésztát lisztes felületen téglalap alakúra nyújtom, amíg centi vastagságú nem lesz, majd megkenem az olvasztott vajas, cukros, fahéjas keverékkel. Feltekerem, mintha kakaóscsigát készítenék, majd jön a trükkös része a dolognak, a formázás. A korva finnül nem jelent semmi huncutot, szimplán a fület hívják így. A nevet pedig a fület formázó tésztarétegekről kapta, ezt pedig az alábbi teknikával lehet elérni.

A feltekert tésztát trapéz alapú darabokra vágom, majd az ujjamat a közepébe nyomom, hogy kibuggyanjon a tészta oldalt, és a rétegek kialakítsák a jellegzetes fül formát. Ha ze nehezen vizualizálhatóó, akkor az alábbi GIF pontosan megmutatja, hogy mit kell tenni a tökéletes formáért.

Még fél órát kelesztem a darabokat letakarva, előmelegítem a sütőt 225 fokra, és megszórom süthető dekorcukorral. Nélküle is fogyasztható, de szeletelt mandulát is szereti. Csak 8 perc kell neki ilyen magas hőfokon, így a korvapuusti lucskos, vajas marad, mint a kakaóscsiga legjobb része: a belseje.

Ha pedig még mindig nem világos miért fülről nevezték el a finnek a sütit, akkor a  kész termék egyértelműsíti a helyzetet.

A barátnőméknél helyreállt a béke. Hurrá! Nekem pedig március végéig kell várnom a csillagok együttállására a legközelebbi szabad szombathoz, de szerintem ezúttal a kocsiban fogom felejteni véletlenül a telefonomat 24 órára.