A tlacoyo vajon mi?

2019. július 02. - Annamária Fördős

Sosem vágytam igazán Mexikóba. Egyszerűen annyi szeglete van a világnak, ahova még eddig nem sikerült eljutnom, hogy a latin-amerikai állam a bakancslistám első 10 helyére sem fért fel. Azért Kamcsatkával, és az Antarktisszal nehéz versenybe szállni. Az építész férjem viszont a Pritzker-díjas Luis Barragán egyszerre minimalista, és színpompás épületeinek képei fölött sóhajtozott már hónapok óta.  Így gondoltam a házassági évfordulónkra villantok egy nagyot, és megnézzük az érzelmes építészet hívének leghíresebb alkotásait Mexikóvárosban. Ha pedig már a környéken járunk, akkor megkóstolunk majd ezt-azt. Na ebből kerekedett  egy olyan kulináris ámokfutás, aminek a férjem szerint is lesz még mindenképp folytatása. Ezt az a férfi mondta, aki az ételeket szín alapján helyezi el a fogyaszthatósági skálán, és egyértelműen a barna és bézs falatokat részesíti előnyben. A mexikói konyha szerelem volt mindkettőnknek első harapásra, az összeválogatott street food kedvencek után pedig ti is megértitek majd ennek az okát. 

streetfood1.jpg

A landolásunk után másfél órával már a szállásunkhoz legközelebb eső sarki kioszk kígyózó sorában toporogtunk, és próbáltuk memorizálni a rendelésünket, miközben azt is figyeltük, hogy melyik a legnépszerűbb feltét-kombináció a rendelésükkel távozó helyiek körében. Majd nagyon ráéreztünk a helyi életmódra, mivel a rákövetkező héten ezt napi ötször-hatszor ismételtük meg. Amit lehetett végigkóstoltunk, és ebből állítottam össze az alábbi álommenüsort.

Chilaquiles

Ha szóba kerül a csilievés, mindig azzal szoktam indítani, hogy ha lehetne, még a reggeli kukoricapelyhemre is erőspistát tennék, csak hogy érzékeltessem a fanatizmusom mértékét. A fene sem gondolta volna, hogy ez a kombináció közel 10000 km-re arrébb igenis létezik. Mikor az első reggel felébredtem a helyismeret nélkül lefoglalt airbnb lakásban, azzal keleltt szembesülnöm, hogy egyrészt naplemente után nem fogunk sokat kóricálni a közeli parkban, másrészt megint a buszmegálló környékén kell majd keresgélnem a betevőmet, mert Romaval vagy a történelmi belvárossal ellentétben itt egyetlen hipstermágnes kávézócskát sem fogok találni. Helyette beálltam a bagózó munkások sorába, hogy megnézzem mit árulnak a legnépszerűbb kordéból. Nem is emlékszem rá, hogy rendeltem volna, csak a kezembe nyomtak egy dobozt, ami leginkább a szétrobbantott tacóra hasonlított. A tetején ropogósra sült kukoricás tortilla csipsz, csirkedarabok, és sajt volt, a csomag alján viszont forró, sűrű zöld salsa bugyogott. Átnyújtottam egy marék pénzt, kaptam két marék aprót cserébe, és már löktek is arrébb, hogy haladjon a sor.

Az első, meglehetősen fapados chilaquiles reggelimet számos verzió követte. Konkrétan mindenhol megrendeltem ahol csak lehetett. A luxuskategóriás változatba tükörtojás, babpüré, és avokádó is kerülhet, illetve kérhető enyhébb, vörös salsával is. A háziasszonyok kedvencévé pedig azért vált, mert az előző esti vacsoráról megmaradt tacóból és salsából könnyen összedobható, laktató reggeli. Én a legegyszerűbb, hosszú lével készült, húsmentes, babpürés változatból fogyasztottam vödörszámra.

Papadzules

papadyules.jpg

A lasagnából a tészta és a besamel elegye a kedvenced? Akkor neked ez lesz az első megálló a mexikói körutadon. A tortilla korongokat főtt tojással töltik meg, és egy sűrű tökmagból készült mártással kínálják, de természetesen csili és paradicsom is kerül rá mutatóba. A tök a yucatán konyha egyik legfontosabb hozzávalója, és annak ellenére, hogy a fogás húsmentes  még a legbarbárabb húsevőnek sem fog hiányozni belőle a disznóláb. Sűrű, nehéz, és krémes ebéd. Hideg sörrel kombinálva délutánokat lehet elmélázni vele a piacon üldögélve.

Tortas

torta.jpg

A reptérről a városba menet, kihasználtam a taxisofőrünk viszonylagosan fejlett angol tudását, és megkérdeztem, hogy ő hol szokott bedobni egy gyors ebédet két ügyfél között. Nem említett konkrét helyet, de folyamatosan a tacót és a tortát emlegette. Én az elsőre koncentráltam az utunkon, mivel a tortához én desszertet párosítottam a fejemben. Majd a hazautunk előtti utolsó napon,minden mindegy alapon, rendeltem egyet a még ki nem próbált ételek közül. Majd igen csak meglepődtünk, mikor torta gyanánt egy alkarnyi szendvicset kaptunk, aminek az oldalán csordogált a majonéz és a pico de gallo, és minden harapsára egy kisujjnyi sztékdarabka hullott a tányérunkra. Telejesen megdöntötte a tézisemet, hogy egy szendvics nem lehet teljesértékű étkezés.

Tacos

A legismertebb street food pedig egy külön posztot is érdemelne, annyi féle, fajta létezik belőle. Talán majd egy újabb taco túra után meg is ejtem majd, de ebben a posztban inkább kihagyom a teljes katalogizálást. Mégis mi a közös az összes tacóban? A tortilla korong, és a töltelék. De hogy a korong kukorica- vagy búzalisztes-e, friss vagy sült kapásból cizellálja a képet. Ehhez jön még a töltelék sokszínűsége: nincs olyan része egy állatnak amit nem haszálnak fel. A marhanyelv, bárányagy vagy disznóbél épp annyira keresett, mint a színhúsos verziók, és a millió féle feltétet még nem is említettem. A férjem kedvence a főtt marhanyelves verzió volt rengeteg lime-mal. Én az asador(grillezett húsos) verziókat szerettem nagyon, azok közül is a chorizóval töltött változatot, habaneros salsába fojtva.

Tlacoyo

tlacoyos.jpg

A leginkább egy nyitott szendvicshez hasonlítható tlacoyo legtöbbször sötétkéken érkezik, ugyanis olyan lila kukorica lisztjét használják fel hozzá, ami átesett a nixtamalizáción, azaz eltávolították egy lúgos fürdővel az emészthetetlen kérgét. A neve is mutatja, hogy még a spanyol hódítók előtti időből eredeztethető. Többféle pirított, sült feltétet tehetnek rá, de lóbabos, sajtos, babpürés mellett még nopálos, azaz kaktuszos verziója is létezik. A tésztájába nem kerül zsiradék, ezért frissen kell elfogyasztani, mivel hamar kiszárad, és például a hátizsákba hanyagul bedobva kiválóan képes az ég kékjét festeni a bézs szemövegtokodra.

Elotes

elotes.jpg

A balatoni főtt kukoricád pimpelt verziója. A mexikóiaknak hihetetlen érzékük van a viszonylag szolid hozzávalók feldúsításához. A héjában főtt kukoricát megküldik még grillen is egy kicsit, majd a vendég választhat magának a feltétek közül. Majonézzel, csilipaprikával, és egy kis sajttal pont megháromszorozhatod a kukorica táp- és élvezeti értékét is.

Churros

churros.jpg

Mondtam már, hogy imádom a churrost? Egyetlen szerencsém, hogy Helsinkiben csak félórás kutyagolás után lehet venni egy hüvelykujjnyi darabot potom 3 euróért, különben várandós kékbálnai méreteket öltenék elég gyorsan.Dél-Amerikában viszont úton útfélen kínálják a hosszúkás sült fánkokat, és az általam eddigi legfinomabbnak tartott perui verziót lhivatalosan is leváltotta a mexikói El Moro lánc egyszerű, fahéjas-cukros darabja. A képen látható adag közel 200 Ft-unkba került. Szerintetek kómásra ettük-e magunkat belőle minden nap?

Ha kell egy kis inspiráció, hogy mit érdemes megnézni ha Mexikóban, Guatemalában, Belize-ben vagy Kubában jársz, akkor a négyhetesre sikerült utam alatt lőtt képeket ide kattintva pörgetheted végig.

Kövess Facebookon, ha érdekel éppen mely elemi gasztronómiai kérdések foglalkoztatnak, vagy ha szeretnéd tudni megint mivel rukkoltak elő a finnek a sáskalisztes kenyér és kátrányfagyi után.

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr2114553564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

masszazsinfo.hu 2019.07.04. 09:33:26

Épp 10 éve jártam Mexikóban, háromszor. Először, utoljára és sohatöbbé. Örülök hogy ép bőrrel megúsztam. Acapulcoban nem sokkal utánunk egy mikrobuszos kommandó géppityuval lekaszálta egy terasz közönségét.... és ez sajnos végig benne volt a levegőben.
A párját ritkító kulináriát viszont azóta sem tudom feledni és ezért nagyon jólesett most ez a poszt, köszönöm!

Annamária Fördős 2019.07.04. 10:00:50

@masszazsinfo.hu: Minket semmi attrocitás nem ért, de kollégák hasonló sztorival tértek vissza a két évvel ezelőtti nyaralásukról.
A gasztronómiájuk viszont tényleg hihetetlen, és a listára csak a töredéke fért fel a megkóstolt kajáknak. Biztos hogy visszamegyünk még, de legközelebb inkább majd helyi kísérettel.