Korvapuusti - a vicces nevű finn fahéjas csiga

2019. február 04. - Tourmand

Aktív semmittevéssel szerettem volna tölteni a hétvégét. Január eleje óta készültem a férjmentes hetemre, lemondtam minden találkozót, már csütörtökön elintéztem az összes undok házimunkát, és frissítettem néhány új filmmel a netflixes listámat is. Péntek estére minden feltétel adott volt a lustaságmaratonhoz: betáraztam a kedvenc körtés gyömbérsörömből, lefőztem egy nagy adagot a férjem nemezisételéből, a lencsefőzelékből, és már alig vártam, hogy szombat reggel legyen, hogy megnézzem magamnak a CIV VI új expansionjeit, miközben a háttérben valamilyen koreai romkom sorozat fut a tévén. Egyszerű terv, de sajnos nem úsztam meg gikszer nélkül. Későn kúsztam ki az ágyból, magamra öltöttem a frissen mosott alpakkabébi puhaságú fürdőköpenyemet, amit nem szándékoztam a nap folyamán formálisabb viseletre cserélni, majd felgőzöltem a tejet a barnacukorszirupos kubai kávémhoz. Mire viszont épp letettem volna magamat a kanapéra a bögrémmel, megcsörrent a telefonom, és a két hónapja nem látott barátnőm jelentette be, hogy azon nyomban átugrik, mert a két utcával lejjebb lakó barátjával egy perccel sem akar tovább egy légtérben tartózkodni. Reggelizni sem volt ideje, és valami stresszoldó, zsírban, cukorban, fehérlisztben gazdag finn péksüteményt enne a jófajta tejeskávémmal. Arra sem volt időm, hogy meggyászoljam az elúszott házigyártású selfness hétvégémet, beleugrottam az otthonkámba, legyúrtam egy nagy adagot a finn sztenderd sütitésztából, és ráhangolódtam a terapeuta szerepkörre.

korvapuusti.jpg

Tovább

Cutubrute, chimole, sere - kitalálod az ételnevek alapján hol jártunk?

A következő nyaralásunk helyszínének belövése a mi családunkban csak többkörös tendereztetéssel választható ki. A természetjárást aktívan kerülő férjem csak betondzsungelekben hajlandó órákat gyalogolni egy újabb Mies van der Rohe vagy Le Corbusier remekért. Engem viszont abszolút hidegen hagynak a szalagablakok és egyedi megoldású homlokzatok. Az LC4 heverőnket is legszivesebben állványostul vágnám ki az szelektívesbe, annyiszor zuhant már darabokra amikor megpróbáltam arrébb tenni a nappalibban. Én sem vagyok egyszerűbb eset - gondolom-, a férjem sem hurrog le, ha nyers garnálarákon menetelő hangyákat kapunk vacsorára, mikor tizedannyiból is bepizzázhatnánk a szálloda melletti étteremben. De így is előfordul, hogy nem jutunk dűlőre a helyszínt illetően. Ilyenkor megnézzük hogy az akciós repjegyajánlatok közül, melyik teleportál minket át Finnországból, a régóta vágyott nyárba. A várttal ellentétben, ez a módszer nem minden esetben vezet kibírhatatlanul unalmas tengerparti kényszer candy crushozáshoz. A legutóbbi patthelyzetből fogant utunkból ötnapos curryvel és húsospitével telített gasztronómiai expedíció lett, amibe belefért egy kis cápaúsztatás, és dzsungeltúrával egybekötött piramismászás is, de egy merülés során még Richard Branson tengeralattjárójába is belefutottunk. És hogy mindezt hol lehet 5 laza nap alatt lezavarni? A panelnappali falára kívánkozó pálmafás kép után kiderül.  cover.jpg

Tovább

5 hozzávaló a Yucatán-félszigetről, amiből be kellett volna spájzolnom

Majd egy hónapig jártuk Közép-Amerikát, hogy betárazzunk napfényből, és latin suave-ból, amiből az első novembertől márciusig hiánycikk, míg a második abszolút ismeretlen fogalom északon. Viszont 4 hétre úgy pakolni, hogy visszafelé az összes kollégának, barátnak és földinek is jusson szuvenír Bandung külsőtől Williamsburgig, nem kezdő utazóknak való mutatvány. Tízévnyi kiképzés után is előfordul, hogy hátramarad néhány pecsétes, kinyúlt póló, csak hogy a legutolsó chatuchaki akvizíció is beleférjen a gurolósba. De míg a pólókat bármikor pótolhatom, a helyhiány miatt meg nem vásárolt fűszerek, magok és egyéb kulináris kegytárgyak után még hetekig sóhajtozom, míg végül el nem felejtem őket ízestől nevestől, hogy aztán a Facebook emlékeztessen évente a fatális hibámra. Ezen az utamon sem jártam másként, hiába próbáltam az összes kabát - és farmerzsebemet kakaóval kibélelni, néhány hozzávalóból jóval többet kellett volna vásárolnom. A leghamarabb a Yucatán-félszigeten beszerzettekből fogytam ki, úgyhogy aki Cancúnban vagy környékén telel idén, jobban teszi, ha a nyolcadik üveg Patrón helyett az alábbi helyi különlegességek közül válogat.

cover_1.jpg

Tovább

A 2018-as év finn gasztrotrendjei

Megint eltelt egy év a távoli északon, és a finn termékfejlesztők idén sem kímélték a kitömött zsebű, de megkérdőjelezhető ízléssel rendelkező helyi vásárlóközönséget. Azt hittem, hogy a tavalyi év után végre leszoknak az LSD mikroadagolásától a R&D központokban, de úgy néz ki, hogy idén inkább emelték a dózisokat, mert még elborultabb ötletekkel rukkoltak elő az élelmiszermérnökök és gasztronómusok, a tavalyi tücsökkenyér és sörcsipsz után.

Vajon milyen kollektív trauma érhette a finn népet, hogy ilyen  ételekkel szabotálják magukat. Szigorúan csak étkezés előtt ajánlom a lista végiglapozását! 

2593-eat19_b-jpg.jpg

Tovább

4 hét - csak a hátizsákom és én

Hogy elkerüljem idén is szezonális finn befordulást, és felélesszem a hiperegészséges helsinkii konyhától télre behalt ízlelőlbimbóimat, retúrjegyet vettem magamnak a nyárba. Négy hétig Mexikó, Belize, Guatemala és Kuba lesz majd terítéken, miután szorgosan gyűjtögettem a túlórákat, és stratégiailag is belőttem a legtöbb szabadnapos hónapot. Alig várom, hogy belekóstolhassak Latin-Amerika konyhájába, ha pedig már lezsibbadtál a karácsony előtti felfordulástól, és a heti kétszeri bejglitúladagolás után jól esne egy kis sós-fűszeres rehab, az Insta feedemen csatlakozhatsz hozzám. Ígérem, hogy relleno negro és salbute mindenképp lesz a vacsoráim között.

Hasta pronto! 

trip_1.jpg

4 ázsiai fűszer, ha már ráuntál a főztödre

Akinek nincs olyan szerencséje, hogy megoszthatja a konyhai szolgálatot valakivel a háztartásban, biztos érezte már úgy, hogy inkább enne egy kifőzdés agyonlisztezett ebédet, mint házi kelkáposztafőzeléket huszadjára is. Hiába imádom a nokedlis gulyáslevesemet, egy kisvendéglős gulyás sokszor jobban tud esni. Miért finomabb egy parizeres vizeszsemle, ha más készítette el, mint az, amit mi dobtunk össze reggel melóba indulás előtt? Ezt a fenomént többen is kutatták, és a pszichológiának természetesen erre is van válasza: kevésbé vagyunk éhesek, ha tudjuk mi a várható végeredménye az összedobott vacsorának. Tehát elég egy kicsit variálni a receptünkön, hogy újra izgalmassá tegyük őket. A legegyszerűbb módja ennek pedig az, ha néhány alaphozzávalót lecserélünk egy egzotikusabb ízrokonára, a kisebb változtatásokkal pedig elkerülhetjük a főztünkhöz szokott család palotaforradalmát is. Win-win.

fusyerek.jpg

Tovább

A tökéletes torta elfoglalt metálarcoknak

Az egyik legészakibb dolog ami létezik, ami még a finn-skandináv nyelvi, kulturális és történelmi  ellentéteket feledteti, a kévászünet intézménye. Ugyan a finnek nem tolják annyira hardcore módon, mint például a dánok, akik naponta megkergetik a vércukorszintjüket kávéval és egy kis rumgolyóval. Minket csak hetente egyszer terelnek be a pihenőbe fél órára, ahol az éppen soros kolléga prezentálhatja a házi készítésű desszertjét. A norvég kollégámon és rajtam kívül senki sem feccöl energiát az eseménybe. Ketten próbáltunk a sütés nélküli sajttortavariácókba változatosságot csempészni, és foszlós kelt tésztájú kakaóscsigával vagy Rákóczi túróssal, Marie kolléganőm pedig a tematikus tortáival. De a közönség csak a speculoodarára dermedt túlcukrozott mangós zselatintömbre reagált elismerően, sajnálatos módon még a nagymamám mélynarancs sárgabarcklekvárja is csak egy biccentést vagy hümmögés váltott ki belőlük. De még ekkor sem voltam hajlandó behódolni a finnek sajttortafétisének, a kávé legyen igenis habos, a torta pedig sült, ebből nem engedek. Azt viszont beláttam, hogy a magyaros ízekkel nem fogom tudni elnyerni a tortabajnok címet, ezért máshol kezdtem el keresgélni. A répatorta vajas glazúrját tudtam, hogy imádják, és hogy a minimalista vonalat nem csak az építészetben részesítik előnyben. Gyors guglinyomozás után pedig megalkottam a red velvet torta északiasított változatát, a black velvet tortát.
screenshot_20181110_213000.jpg

Tovább

Sambal - az indonéz élet sója

Az első indonéz utam előtt vajmi keveset tudtam a helyi konyháról, akkoriban még csak a kínai, japán, thai és koreai konyha ízvilága suhintott fejbe. Egyedül egy üvegnyi sambal oeleket érleltem a hűtőben már hónapok óta, azt is valamelyik holland gyártású fajtából, és csak az alkalomadtán összedobott bule nasi gorengemet becstelenítettem meg vele. Majd kinyílt előttem az indonéz konyha világa: először a kókuszos, illatos balinéz ételekkel kezdtem, majd apránként felfedeztem az egyéb régiók hagyományos étkeit is az évente esedékes terepgyakorlatom során. Indonézia etnikailag, kulturálisan és vallásilag is heterogén terület, ennek megfelelően a gasztronómiájuk is gazdag és változatos, amit a gyarmati időszakban erős holland és kínai hatások is értek. A végeredmény pedig egy izgalmas, és kimeríthetlen kulinária, amit egy emberélet során is lehetetlenség végigenni Acehtől egészen Pápuáig. A regionális különbségek ellenére egy apró dolog viszont összeköti a vacsoraasztalokat Padangtól Jayapuráig: a sambal. 

sambajo.jpg

Tovább

Iráni gasztrobakancslista

A hétfő reggelek amúgy sem tartoznak a kedvenceim közé, de a tegnapelőtti hétkezdés a -10 fokjával, és korareggelre időzített irodai tűzriadójával kifejezetten utálatos húzása volt az univerzumnak. Vacogva vártuk a kollégákkal, hogy a csúcsforgalomban átvágja magát a tűzoltóautó a helsinki körgyűrűbővítésen. A kesztyűm természetesen az asztalomon maradt, a tavaly vett télikabátom bevarrt zsebeinek kiengedését pedig addig halogattam, amíg végül ott nem álltam a hajnali 8-as félszürkületben lilába hajló ujakkal. Hogy késleltessem lefagyásukat, megpróbáltam magam elé idézni egy forró nyári élményt, és az iráni utam 45 fokos sivatagi romnéző kirándulásai ugrottak be először. Közben a szirénák szakadatlanul visítottak a harmadik leállítás után is. Maradtam volna inkább otthon a frissen lézerezett szememmel. A reggeli mikrós zabkásámat is ki kellett hagynom a vészhelyzet miatt, ezért hogy ne maradjak éhen, a vizualizációs gyakorlatom kiegészült az iráni konyha remekeivel. Mire végre megtalálták a zárlatos kávéfőzőt a harmadikon, én már fejben végigpörgettem augusztus legfűszeresebb hetét. Ha pedig már mentálisan katalogizáltam a kulináris élményeimet, és eddig csak a perzsa desszertekről írtam, akkor ebből már könnyen kanyaríthatok egy posztot. Következzen a téli színterápiába illeszthető képes beszámoló az iráni utam legfinomabb és legérdekesebb fogásairól, amiket legalább egyszer mindenkinek érdemes kipróbálnia. 

iranjo.jpg

Tovább

Felejtsd el a rament és társait, ez a világ legjobb levese!

Nem tudom, hogy személyes preferencia-e vagy kulturális hozadék, de leves nélkül nem teljes a napom. Ugyan az iskolai menzán nagyon próbálták kinevelni belőlünk a levesezést a hírhedt karalábészutyokkal, rántott förmedvénnyel és az egyéb bűntársaikkal, de a kötelező vasárnapi családi húslevesszeánszok mindig helyrebillentették az ételcsoport hétközben megtépázott renoméját. És hogy mitől jó egy leves? Legyen egy olyan alapja, aminek egyszerűen lehetetlen abbahagyni a kanalazását, és a levesbetét is legyen minőségi, amit akár magában is szívesen fogyasztanánk el. A krémlevesek így nálam nem is érik el az ingerköszöböt az egynemű rágást nem igénylő állagukkal. Nem lehetek egyedül a levesfétisemmel, hiszen még a gasztronómiai vákuumnak tekinthető Finnországban is betörtek a ramenezők, phởzók, és minden valamirevaló urban fesztiválon egymást tapossák érte nem csak a szivárványhajú gasztroliberálisok, de a karéliai pirog tetkós kulinárkonzervatívok is.

Viszont bármennyire is szeretném a haladó gasztronauták táborát erősíteni, akinek a szeme se rebben, ha főtt kacsaembrióval vagy savanyított bálnafaggyúval kínálják, nem leszek sohasem ennyire progresszív. 18 éven keresztül pörkölttel és nokedlival kondicionáltak, hogy a hagyományos magyar konyhára reagáljak csak heves nyálelválasztással. Éppen ezért eleinte  a thai konyha édeskés ízvilágát sem bírtam értékelni, a vietnámi erős mentahasználattal a mai napig nem boldogulok, a japán dashik algaíze pedig a teljes étkezésem haza tudja vágni. Ugyan megtanultam szeretni az ázsiai metéltes leveseket, de egyik sem tudta verni a somorjai cérnametéltel készült aranyszínű marhahúsleveseket. Majd Pekingben, egy ragadós padlójú kifőzdében ért a  reveláció: a lancsou lamian a levesek levese.

leves.jpg

Tovább