Utazni nagyon szeretek, nem is igazán számít hogy hova, merre. A lényeg hogy úton legyek, ez a Coelhon szocializálódott generációnak lefordítva úgy szól, hogy the journey is the destination. Ennek ellenére Afrikában még soha nem jártam, és nem is igazán vágytam a kontinensre. Nekem kimaradt a gyerekkoromból az Oroszlánkirály, és felnőve is csak egy ködbe veszett helynek tűnt a kontinens, ahol egymást érik a természeti katasztrófák, háborúk és egyéb sorscsapások. Hogy ennek ellenére 2 hetet hátizsákoztunk körbe Kelet-Afrikában az az olcsó repjegynek, és éppen a hiányos előismereteimnek köszönhető. Ezt az utat nem terveztem hónapokig, és a megszervezése sem tartott sokáig mivel nem kellett előre asztalt foglalni a helyi csúcséttermekbe, vagy jegyet venni a programokra. Az utazás egyetlen célja az volt, hogy megnézzem hogy telnek a hétköznapok Kigaliban vagy éppen Mombasában. Nem volt félpanziónk, sőt többnyire meleg vizünk sem, és előzetes várakozásaimmal ellentétben sajnos nem sikerült a válallati fogyókúraverseny élmezőnyébe katapultálnom a nyaralás után. Pedig megfogadtam, hogy lokál módban nyomom végig a kelet-afrikai streetfood küldetést, és mindent megeszek amivel megkínálnak, méghozzá kézmosás nélkül.
Kelet-Afrika messze nem homogén régió éghajlati, etnikai, vallási, nyelvi szempontból sem, és ez az utcán kínált ételek sokszínűségében is megmutatkozik. Nehezen, de sikerült ezekből ötöt összeválogatnom, amit mindenkinek meg kell kóstolnia, ha erre a területre téved.
1. Gyümölcsök
Nálunk a gyümölcs általában csak dekorációs célt szolgál. Mindig megveszem, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem, de valahogy egy gyors kolbászos rántotta jobban kézre esik, ha két étkezés között csipegetnék egy keveset. Tehát beállítgatom a teljes pantone skálát lefedő gyümölcsválasztékot az erre kijelölt finn design tálba, és messzire elkerülöm egészen addig amíg nem szottyadnak össze egységesen barnává, és hiába forgatom őket, nincs már ép oldaluk. A maszájok földjén, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság és Ruanda határán legritkább esetben kínálnak kolbászos rántottával, ezért a gyümölcs elfogyasztása nem kizárandó alternatíva ilyen helyzetben. Szerencsére a zöld narancs édes, a csirimojóba nem törik bele az ember foga, és a mangónak sincsen barbitronos utóíze, mint az annó még osztrák schillingen vásárolt első példányomnak.
2. Csapáti, szamósza
Én biztos voltam benne, hogy az indiai befolyás a brit gyarmati időkre vezethető vissza, de mint kiderült, már sokkal korábban, a 12. században megjelentek az indiai fűszerek arab kereskedők közvetítésével. Ennek a következménye, hogy a Kivu-tótól keletre nem csak sült krumplit és kukoricát lehet kérni köretnek a sülthús mellé, hanem csapátit is. Ruandában például annyi vajjal kenik meg, hogy a papírzacskó csücskéből csöpög az olvadt zsiradék, ha az embernek nincs ideje elfogyasztania helyben. Szamószából pedig a marhás verzió egy bögre maszala teával leöblítve a kontinens hivatalos bajnokok reggelije is lehetne.
3. Mabuyu
Bevallom ennek az ételnek a nevét utólag gugliztam ki. Mombaszában éppen áradások idején jártunk, ezért a Nairobi felé induló járatok utazási ideje 7-8 órával meghosszabbodott megfelelő aszfaltozott út híján. Mivel se légkondi, se WC nincs a buszokon, nehéz belőni a vízfogyasztási arany középutat a kiszáradás és gatyába vizelés elkerüléséhez. Az előttem ülő Lakers mezes srácot simán hátrahagytuk amikor lekéredzkedett a buszról, de fél percre rá már megindult a kocsisor. Hakuna matata, majd a következő busz összeszedi. Ennek fényében érdemes üres gyomorral, és csak néhány könnyebb falattal felszállni a távolsági járatra. Jóhiszeműen begyűjtöttem egy zacskó csilis kesudiót, amiről csak később derült ki, hogy édes, kemény magja van, és legkevésbé sem dió. Valójában kandírozott majomkenyérfa magot sikerült vásárolnom, és több féle ízesítésben is árulják. Nekem a sárga, az ananászos volt a befutó.
4. Nyama Choma
Nyama choma, azaz grillezett hús volt az egyetlen biztos program az utam tervezési szakaszában. Az egyetemen megismert kenyai évfolyamtársak mind a nyama chomát emlegették sóhajtozva, amikor megint májas rizsfelfújt vörösáfonyalekvárral volt ebédre a menzán. Mbuzi, azaz a kecske változat a legelterjedtebb, de én a kukus, csirkés verziót is megkedveltem. Semmi fűszer nincs a húson, csak só, és a faszén teszi a dolgát. A hús frissességét nem kell túlaggódni. Hűtőszekrény nincs, úgyhogy mindig aznapi vágásból főznek.
5. Smokies
Az utcán árult főtt tojás és szafaládé boom az egyre növekvő kenyai munkanélküliség következménye. Előképzettség nem kell az elkészítéséhez, és minimális befektetéssel meg tudnak keresni az árusok annyit amennyiből el tudják magukat tartani. A recept egyszerű: egy félbevágott tojást vagy szafaládét megpakolnak kachumbarival, ami nem más mint egy afrikai pico de gallo, paradicsom és hagyma keveréke, néha egy kis avokádóval dúsítva. Ennek a streetfoodnak az előnye, hogy mindig ugyanazt az ízt kapja az ember Langatától Kasaraniig. Valószínűleg a kolbászok zsír- és glutamáttartalma teszi annyira addiktívvá, hogy két nap után már messziről nyújtotta nekem a sarki árus a reggeli dupla adagomat.
Természetesen a lista nem teljes, sok étel nem került bele a válogatásba, de ezekről majd beszámolnak azok, akik már jártak a térségben, vagy szintén honvággyal küzdő kelet-afrikaival ebédeltek a közelmúltban.