Nyakunkon a karácsony, és mivel évek óta se feldíszített fánk, se bejgling nincsen, ezt leginkább onnan veszem észre, hogy a hírfolyamomat elözönlötték a klasszikus téli finn vendégváró falatok kortársiasított verziói, úgymint a porcukorral szórt fügés-májkrémes papucs(!) és hasonló gyomorforgató társaik. December és február között az egész ország tartalék üzemmódban létezik, ilyenkor szoktam leülni, és  megemlékezni az év finn gasztrotrendjeiől, amikkel sikerült gondolkodóba ejteni még egy sokat látott gasztronautát is.

Legtöbbször a karácsonyi időszak előtt szoktak felpörögni az események ebben a témában, de idén már februárban nagyon erős mezőnyt sikerült összeválogatni a 2019-es listámhoz. A gyűjteménybe olyan förmedvények nem kerültek be, amivel a 2017 tücsökkenyerét, de még 2018 erdeigomba-fagyiját is simán verni lehettett volna. Így sajnos ugyan kimaradt a válogatásból a bélégető csilis gumimaci, és a tücsökcsoki is, de  helyette kárpótol majd minket a finnek viszolyogtató kulináris kreativitása. Ugyan nem sikerült teljesen elrugaszkodni a furafagyi és -csipsz újításoktól idén sem, azért lesz miből szemezgetni. Mint alább látható, még mindig vállalható eladási mutatókat lehet begyűjteni a novemberi szürkeségbe beleunt finnektől egy kis sokkterápiával.

1. Csokis csipsz

Amire a világnak feltétlen szüksége volt az a pálmaolajban sült szénhidrátba forgatott szénhidrát, Ha esténként nem tudod eldönteni, hogy inkább sós vagy édes rágcsát tolnál a netflixezés mellé, akkor a finnek megoldják helyetted a dilemmát: egyből két verzióval is dolgozhatsz a markáns triplatoka eléréséért. Nem csak csipsz verzióban létezik, de extrudált snackként is megvásárolható, ha változatos étkezésre vágynál.

2. Lucfenyő cappuccino

A fenyőkátránnyal már megbarátkoztam, sőt nélküle már nem is ízlik annyira a finn húsgombócom, és a tobozlekvárnál is ettem már visszataszítóbbat. Viszont előbb spriccelném magam torkon egy sajátmárkás fenyőszagú légfrissítővel, minthogy friss lucfenyőhajtásokból főzött kávét kortyolgassak. Még a gőzölt tej sem tompít a kesernyés, tömény ízen, és pár kockacukor hozzáadása után is előbb sikáltam volna vele tisztára a WC-t még a perem alatt is, mintsem hogy felhörpintsem.

3. Bubis citromos kávé

 Az eszpresszó-tonik, nitro és egyébh újhullámos kávék valahogy elkerülték a finn fővárost. A legtöbb helyen, még mindig az állott filteres kávé adja a kínálat magját, ha nem valamelyik hipsztermágnes kávézóba ülünk be. Viszont mivel egy átlagos finn havi kávéadagja a legmagasabb az egész világon, nem hagyják ki a helyi üdítőgyártok sem ezt a ziccert. A pattogatott kukoricás tejeskávé fölött még ugyan szemet hunytam, de a szénsavval dúsított citromos kávé nálam a blaszfémia kategóriába esik. Szagra és színre is leginkább a 3 doppio után kiválasztott vizeletre emlékeztette a hatfős tesztelő csapatunkat. Nem is sikerült befejezni a pikoló méretű adagot, még mindig ott figyel az irodai hűtőben, és mivel két hóvégi zárás után sem kelt lába a flakonnak, akkor bizony a következő világégésig ott is marad már.

4. Halas csoki

Csoki téren is elég sok újdonságot tartogatott az idei év. Megjelentek a kereskedelmi forgalomban a ruby és szőkecsokis táblák is, de a helyiek még mindig a hagyományos ízeket keresik. Finnországban, a milliónyi féle egzotikus bogyósgyümölcs országában pedig mi mással ütnék fel a csokoládét mint szárított viaszlazaccal.  Csodálom, hogy erdei gombás verzióval nem próbálkoztak még kifosztani a gyanútlan kínai turistákat. De rénszarvasos változatban is kapható ugyanennél a csokimanufaktúránál.

5. Kéksajtos-mézeskalácsos fagyi

Az előző évben a kéksajtos-medvecukros volt a szezonális kedvenc, idén pedig inkább a mézecskalácsra szavaztak a fejlesztők a fekete rettenet helyett. Az ünnepi asztal sajtválogatását szokták sós kréker mellett a skandináv fajta vékony, és ropogós mézecskalással párosítani a helyiek. Ezt fordította le fagylaltra az egyik legnagyobb finn cég, a Valio. Az ékes példája annak, hogy nem feltétlenül kell mindenből fagyit gyártani, csak azért mert lehet.

6. Medvecukros pizza (ananásszal)

Ha rajtam múlna, már az ananászért simán járna a kóter, de a finneknél sajnos ez a gyümölcs az egyik befutó feltét. Képtelenség olyan verziót rendelni, amin nem állna halmokban belőle, illetve a szaláminak csúfolt ipari nyesedékpépből. Egyértelmű, hogy a pizzára semmilyen gyümölcs nem való, még a tengeri fajtából sem. Ha ez pedig nem lenne elég extrém gasztroélmény, az egyik finn pizzázó még meg is hinti a termékét tört medvecukorral. Kifejezetten jól áll mindkét hozzávalónak a paradicsomos alap, feltéve, ha egy életre le szeretnél jönni a finomított szénhidrátokról.

Kemény év volt ez a 2019, de izgatottan várom milyen finn gasztrotrendeket kóstolhatok meg jövőre. Ezt talán már tényleg nem lehet überelni.