Akinek nincs olyan szerencséje, hogy megoszthatja a konyhai szolgálatot valakivel a háztartásban, biztos érezte már úgy, hogy inkább enne egy kifőzdés agyonlisztezett ebédet, mint házi kelkáposztafőzeléket huszadjára is. Hiába imádom a nokedlis gulyáslevesemet, egy kisvendéglős gulyás sokszor jobban tud esni. Miért finomabb egy parizeres vizeszsemle, ha más készítette el, mint az, amit mi dobtunk össze reggel melóba indulás előtt? Ezt a fenomént többen is kutatták, és a pszichológiának természetesen erre is van válasza: kevésbé vagyunk éhesek, ha tudjuk mi a várható végeredménye az összedobott vacsorának. Tehát elég egy kicsit variálni a receptünkön, hogy újra izgalmassá tegyük őket. A legegyszerűbb módja ennek pedig az, ha néhány alaphozzávalót lecserélünk egy egzotikusabb ízrokonára, a kisebb változtatásokkal pedig elkerülhetjük a főztünkhöz szokott család palotaforradalmát is. Win-win.

Nézzük csak mit kínál nekünk a Közel- és Távol-Kelet, ha szeretnénk egy kicsit felcserélni a hétköznapi főztök unalomig ismételt ízvilágát anélkül, hogy teljesen új receptek után kéne keresgélnünk. Én az alábbi 4 fűszert ajánlom, hogy végre ne csak másoknak szerezz örömet a főztöddel.

Szumák

Nem csak ízletes, hanem látványos fűszer is, amit biztos jól ismer mindenki, aki rajongója a levantei ízeknek. A vöröses-lilás dara gusztusos kontrasztot ad a hummusznak vagy baba ganoushnak is tálaláskor, de az alkarnyi vastagságú azeri kebaboknak is jól áll. A fűszerhez a szumák növény termését szárítják és őrlik darabos porrá. Íze savanykás, ezért minden olyan ételhez passzol, amihez citromlevet adnánk. Ha unod a vasárnapi sült csirkédet, akkor, olívaolaj, fokhagyma és szumák keverékével is bedörzsölheted sütés előtt, de adhatod a fasírtodhoz is, és a házi pattogatott kukoricát is megszórhatod vele, a fapados sós verziót helyettesítve.

Aszatgyanta

Nem találkoztam még olyan emberrel, aki nem az indiai szubkontinensről jött, és annyira imádná a hinget, mint én. Vagy legalábbis megtűrné, és nem öklendezne tőle egy szippantás után. Pedig egy kis hőkezelés után, mennyei aromája van, ami sok nem indiai ételnek is javára válik. Na de mi is ez a prézliszínű por? Az aszandkoró gyantája, amit szárítás után porrá őrölnek, kurkumával színeznek és keményítő hozzáadásával óvnak meg a csomósodástól. Az aszandkórót sokatmondóan hívják undorkórónak és bőzösgyaktagyökérnek is, a belőle nyert gyantát pedig lazán ördögszarként is emlegetik. Ezekért a gúnynevekért pedig a gyantájában lévő különféle szulfidok okolhatók, amitől átható záptojás bukéja lesz a teljes konyhádnak, ha nem zárod le hermetikusan a fűszeresdobozkát.  

Vöröshagymára hasonlító aromája miatt chutneyk, pakorák és dhalok alaptartozéka, de a kedvenc pani purim is hinggel és jó sok csilivel készül. A megmaradt főttkrumpliba és sütőtökbe pedig egy gyors tadkával lehet életet lehelni Forró olajon egy-két perc alatt hevítünk egy teáskanál mustármagot, római köményt és egy félnyi hinget, amíg a teljes lakásnak olyan szaga nem lesz mint egy mumbaii buszpályaudvarnak, majd rádobjuk a főtt zöldségeket, és megpirítjuk őket. Lustáknak tükörtojással 10 perces hétköznapi vacsoraopció.

Pandan paszta

Tudom-tudom, friss pandan levelet kéne minden alkalommal használnom, de sajnos Helsinki külső nem a legoptimálisabb éghajlat a kultiválásához. A Délkelet-Ázsiában őshonos pálma leveleiből esszenciát készítenek, amit aztán, rizsételek, curryk, vagy édességek infuzálásához használnak. Leginkább a vaníliához hasonlítható az aromája, de épp úg ymint a tonkababnak, a pandanlevélnek is vannak megkülönböztető jegyei. Nálam mindig van a pasztájából itthon, amit ugyan nem fogok az ayam masak merahomba dönteni, de desszerteknél könnyen alkalmazható. Egy negyed teáskanálnyi a piskóta-, vagy palacsintatésztába bőven elég, de mehet belőle a panna cottába és a cafe latte gőzölésre váró tejébe is. A zöld színű változatok ételszínezékkel készülnek, úgyhogy csak mértékkel használjuk, ha érzékenyek vagyunk rá.

Kínai snidling

A hosszú hétfők legjobb ellenszere nálam a tőlem kétsaroknyira lévő maláj kifőzde, ahol mindig a kettes-t kérem extra csípősen. Vagyis manapság már kérnem sem kell, mert már izzítják is a wokot amikor belépek a büfébe, és 5 perc múlva már a char kway teow-ra koncentrálok a hét első napján elkapott életundor helyett. Itt figyeltem fel a kínai snidlingre is, majd amikor egy szombat reggeli bevásárlásnál megláttam a kedvenc ázsiai boltomban nem vaciláltam, én is hazavittem egy csokorral. Bármelyik wok ételnek csinos kontrasztot ad, a kínai vagy japán gőzgombócoknak is jót tesz, de az egyik kedvencem a reggeli ránottához adott snidling, főleg ha loccsintottunk egy kis szójaszószt is felvert tojásokhoz. Fontos, hogy legutolsókétn adjuk az ételekhez, ugyanis nem használ neki a hosszú hőkezelés.

Kinek van még néhány ötlete, hogy mivel lehetne felturbózni az unalomig ismételt hétköznapi ételeket?