Amikor 15 éve a dán szakirányt választottam a skandinavisztika tanszéken, akkor még nem tudtam, hogy néhány éven belül Koppenhága lesz a gasztronómiai elit zarándokhelye. Mondjuk, ha tudtam volna se a Nomába jártam volna az egyetemi menza helyett, hiszen Dániában, magyar ösztöndíjjal megtámogatva is csak monotáplálkozásra volt elég az apanázs. Később diákmunkát találva a dán étkezési kultúra azon részével is sikerült megismerkedni, amit egészen addig csak a nyelvkönyvek sablonos szövegértési anyagaiból ismertem. Majd miután elköltöztem Dániából megszűnt sajnos a hozzáférésem az északi csemegékhez. 10 év kihagyás után viszont a munkám miatt újra visszatérhetek rendszeresen az országba, és ilyenkor feltankolok a kedvenceimből. Még a koppenhágai kollégák is úgy állítják össze a menetrendet az utamra, hogy a kulináris kívánságlistám minden eleme teljesíthető legyen. Habár sok ételt megszerettem, a következő 4 nélkül elképzelhetetlen a látogatásom.

1. Hotdog - Pølse

Nincs olyan szeglete az országnak ahol ne lehetne virslit kapni. Már a csomagkiadásnál, a kofferra várva betolhatjuk az első welcome hotdogot a reptéren. Több változata létezik a virsli típusa, a zsemle, és a feltétek alapján. Aki a helyi kubikusok elismerő pillantására vágyik, az a sült hagymás (ristet) változatot választja az összes létező feltéttel (med det hele). Természetesen remoulade is jár hozzá, ami nem más, mint majonéz, apróra vágott kapribogyó, sárgarépa, és savanyú uborka keveréke. A dán háztartásokban elfoglalt kultikus helye leginkább a Piros Aranyéhoz hasonlítható, nem létezik nélküle hidegtál vagy szendvics. A rendesen megpakolt virslis kiflihez pedig ebédre Cocio, azaz csokis tej jár, vacsorára viszont valamelyik környékbeli sörfőzde terméke. Könnyen elérhető, gyors és olcsó ebéd, de már gourmet változatban is kapható, mint például a fenti képen látható diétás adag John's Hotdog Deli-jéből.

2. Bőrös malacsült - Flæskesteg

Mi mást ennének az emberek abban az országban, ahol minden lakosra 2 darab sertés jut! Dániában volt a legkönnyebb magyarosan főzni, mivel nemcsak kiváló sertészsírt lehet kapni bármelyik sarki boltban, de a töpörtyűs pogácsa sütését sem kell két hétre előre megtervezni, hogy még időben megérkezzen a csomag a hozzávalókkal.  A  bőrös malacsült karamellizált krumplival, és barnamártással a dán karácsonyi menüsor töltöttkáposztája. A tökéletes formáját egyértelműen zsemlében adja ki, egy kis vöröskáposztával és bearnaise-szel felturbózva, ahogy Mr. Lee is kínálja az Isted Grillben.

3. Péksütemények - Wienerbrød

A különféle levelestésztából készült péksüteményeket hívják "bécsi kenyérnek" Dániában, ami azért vicces, mert a világ többi részén viszont "danish"-ként emlegetik. A dán nevét a 19. század közepén az országba települt osztrák pékekről kapta, akik a sztrájkoló helyi iparosok helyét vették át. A sütinek több változata létezik, tölthetik marcipánnal, lekvárral vagy vaníliapudinggal, kaphat diós, rumos vagy cukormázas finist, mindegyik verzió veszélyesen addiktív. A kakaóscsigáról ezeknek a reggeli péksüteményeknek a segítségével jöttem le, Finnországban viszont a szalagos fánk lett a helyettesítő drogom.

4. Csokilap szendvicsre - Pålægschokolade

Tudom, hogy a következő vallomásommal nagyjából a mozgólépcsőn baloldalt állókal, és a zokni-szandálosokkal kerülök egy purgatóriumi teraszra, de bátran vállalom: én nem szeretem a Nutellát. Ragadós, műanyagízű, és amúgy sem veri semmi a nagyi sűrű sárgabaracklekvárját. A dánok viszont imádják a rendhagyó szendvicsfeltéteket, és ugyan a trappista málnalekvár párosítást még mindig blaszfémiának tartom, de a vékony csokiszeletek az enyhén pirított kenyéren a vasárnapi lustálkodós ágybanevős reggelik főszereplője lett. Étcsokis és tejcsokis változata is létezik, és legutóbb már a Tigerben is láttam, úgyhogy nem kell többet helyet spórolnom neki a kézipoggyászban. Legalább több hely marad majd a töpörtyűnek.

Természetesen ennél sokkal cizelláltabb a tradicionális dán konyha, de jól látható, hogy sertészsírra, és rendszeres süteményfogyasztásra épül. Lehet, hogy ez a titka a dánok kiugróan magas boldogságindexének, és a hygge csak marketingfogás, hogy eladják a túlárazott designer mécseseiket és gyapjútakaróikat? Mindenesetre nem akarna valaki bevenni egy szalonna-, és süteményevős kutatásba? Nem ártana egy kis endorfin még mielőtt beüt a kaamos pár hét múlva Finnországban.