Az egyik legészakibb dolog ami létezik, ami még a finn-skandináv nyelvi, kulturális és történelmi  ellentéteket feledteti, a kévászünet intézménye. Ugyan a finnek nem tolják annyira hardcore módon, mint például a dánok, akik naponta megkergetik a vércukorszintjüket kávéval és egy kis rumgolyóval. Minket csak hetente egyszer terelnek be a pihenőbe fél órára, ahol az éppen soros kolléga prezentálhatja a házi készítésű desszertjét. A norvég kollégámon és rajtam kívül senki sem feccöl energiát az eseménybe. Ketten próbáltunk a sütés nélküli sajttortavariácókba változatosságot csempészni, és foszlós kelt tésztájú kakaóscsigával vagy Rákóczi túróssal, Marie kolléganőm pedig a tematikus tortáival. De a közönség csak a speculoodarára dermedt túlcukrozott mangós zselatintömbre reagált elismerően, sajnálatos módon még a nagymamám mélynarancs sárgabarcklekvárja is csak egy biccentést vagy hümmögés váltott ki belőlük. De még ekkor sem voltam hajlandó behódolni a finnek sajttortafétisének, a kávé legyen igenis habos, a torta pedig sült, ebből nem engedek. Azt viszont beláttam, hogy a magyaros ízekkel nem fogom tudni elnyerni a tortabajnok címet, ezért máshol kezdtem el keresgélni. A répatorta vajas glazúrját tudtam, hogy imádják, és hogy a minimalista vonalat nem csak az építészetben részesítik előnyben. Gyors guglinyomozás után pedig megalkottam a red velvet torta északiasított változatát, a black velvet tortát.

Na nem kell itt komoly R&D fejlesztésre gondolni, a vörös ételfestéket lecseréltem feketére, hogy harmonizáljon a a pénteki sütibulik közepes intenzitású csoportos bögrébebámulásával, a diót pedig kékáfonyára cseréltem. Ezzel a trükkel a monokrómosított desszertem simán befért volna akár a mostanában régi dalokkal turnézó Arcturus backstage cateringjébe is, de az egyre hosszabodó sötét éjszakáktól befordult finnek hangulatával is jól rezonált a desszert, ami az aktuálsi szezonális színskála mellett a vödörnyi cukornak és zsírnak köszönhető. 

Hozzávalók:

(1 bögre = 250 ml)

2,5 bögre átszitált BL55

1,5 bögre kristálycukor

1 teáskanál szódabikarbóna

1 teáskanál só

1 evőkanál kakaópor

1 bögre szobahőmérsékletű író

2 tojás szintén szobahőmérsékleten

1 evőkanál fekete ételszinezék (de én beletolom a teljes DrOetker rakétát)

1 teáskanál vaníliaroma

1 teáskanál ecet

A bevonathoz:

40 dkg natúr vajkrém

3 bögre átszitált porcukor

1 teáskanál vaníliaaroma

25 dkg vaj

Dekorációnak mehet pekándió, áfonya, amihez épp kedvünk van.

Elkészítés:

A világ leggyorsabb tortája, ha van 3 egyforma tortaformánk, akkor 1 óra alatt megvan mosogatással együtt. A száraz hozzávalókat összekeverjük. Egy külön tálban a folyékony alapanyagokat habverővel összedolgozzuk, majd a száraz anyagokhoz adagoljuk. Először csak a felét, majd miután kikevertük, a maradékot is hozzáadjuk. 20 cm átmérőjű, kivajazott formában 175 fokon 30-35 perc alatt készre sütjük. Ekkora adagból 3 formát lehet megtölteni.

Míg sülnek, hűlnek a tortalapok elkészítjük a bevonót. A vajat, vajkrémet és a cukrot robotgéppel összedolgozzuk kb 5 perc alatt, majd hozzáadjuk a vaníliaaromát, és megzizzentjük az egészet még egyszer, majd mehet a hűtőbe. Mikor a lapok kíhűltek teljesen, mehet a dekorálás. Itt azt csinálsz, amihez kedved van. Teljesen bevonhatod, de szerintem csupasz tortaként jobban üt a fekete tészta.

Felkínálod a kávétársaságnak, és begyűjtöd a házassági ajánlatokat, és lelkeket.

A világ leggyorsabb tortája, ha van 3 egyforma tortaformánk, akkor 1 óra alatt megvan mosogatással együtt. A tészta jól bírja a hűtőt, úgyhogy akár előre is lehet dolgozni. Ha csak egy tortarecept van a receptes Moleskinedben, ez legyen az!