Észak-Korea vitathatatlanul egy végtelenül szegény ország, amit egy alkalamatlan diktátor tart a hatalmában. A bizarr állami berendezkedés, és a vezetőség külpolitikája miatt, viszont a világsajtó, és olvasóközönség állandó érdeklődésének középpontjában van. A körülményes beutazás, és az országból kiszivárgó erősen cenzurázott hírek miatt viszont nehezen bizonyítható az időnként fel-felröppenő abszurdba hajló hírek valóságtartalma. Éppen ezért minden egyes rakétateszt és háborús fenyegetés után groteszkebbnél groteszkebb clickbait cikkek lepik el az internetet. A híreket átvevő portálok újságírói pedig csak ritkán veszik a fáradságot, hogy ezeknek utánajárjanak. Hiába tartom magam tájékozott olvasónak, a múlt heti észak-koreai utam során többször is kinevettek a helyiek. Hogy mások ne égjenek be egy phenjani villámlátogatás során, összeszedtem az 5 legelterjettebb álhírt.

1. Üres utak

Számos blogbejegyzés, cikk, és útibeszámoló tér ki arra, hogy mennyire üresek az utak Észak-Koreában. Habár valóban egyszerűbb átkelni a Sungri úton a reggeli csúcsidőben, mint a Rákóczi úton egy múzeum körúti előadásszünetbeli ramenkázáshoz, engem azért meglepett a Mercedesek és Lexusok kínálata a fővárosban a kínai és helyi márkák mellett. Ugyan az autók többsége katonai vagy állami tulajdonban van (fekete vagy kék rendszámtáblával közlekednek), számos sárga rendszámtáblájú (magán) kocsit is láttunk. Illetve a fővárosi metró-, troli- és buszhálózat ellenére több taxi is közlekedett utasokkal, tehát nem annyira üresek az egyébként valóban rettenetes állapotban lévő utak.

2. Csak egy államilag jóváhagyott listáról lehet frizurát választani a fodrásznál

Ennek az álhírnek bevallom én is bedőltem, de semmi valóságalapja nincs. Ahogy a lenti kép is mutatja, több mint 28 stílusból választhatunk magunknak ha meguntuk a lófarkat. A szalonban kiállított képekre mindössze azért van szükség, mert nincsenek helyi magazinok, szaklapok (hiszen WC papír is alig van) amikből válogatni lehetne. Az is elképzelhetetlen, hogy a betérő vendégek az internetről letöltött képek alapján mutassák meg, hogy éppen JLo melyik korszakának hajstílusát szeretnék magukévá tenni. Viszont szivárványos felnyírt hajunk tényleg nem lesz, mivel csak az egyenfekete az egyetlen elfogadott szín, és a férfiaknak sem lehet hosszú hajuk. A nőknek csak a feminin hajviselet megengedett. Szegény tüsihajú indonéz csapattársnőnket mindenhol kiparancsolták a női mosdóból, és biztonsági ellenőrzésről.

3. A phenjani metró csak egy díszlet...

... az utasok mind statiszták, csak két megállót nézhetnek meg a turisták,és amint leléptek a vendégek, egyből leállítják a közlekedést. Sikerült 6 megállót is utaztunk a vonalon, ami egyébként előbb készült el, mint a dél-koreai metró, de számomra egészen meglepő módon egyszer sem füstölt, és az ajtók is nyíltak és záródtak fennakadás nélkül. Mivel többször, és kölünböző napszakokban is elhaladtunk a városban lévő metrólejárók mellett, és minden alkalommal úgy taposták egymás az emberek mint a Deákon, ezért elképzelhetelen számomra, hogy csak nekünk izzították volna be a kocsikat. Még mindig a tömegközlekedés a legmegfizethetőbb utazási forma a biciklizés után a helyieknek. Kiszámoltuk, hogy egy taxiút árából az év minden napján napi ötször metrózhatnak a lakosok. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy beépített ember mellé huppantam le a tömött metrókocsiban. A meglehetősen korlátolt koreai bemutatkozásom ellenére, hibátlan amerikai angolsággal válaszolt az utastársam, és még egy "you are wonderful"-t is kaptam a feltűnően jóképű ismeretlentől búcsúzásként.

4. A hármasikreket elveszik a szüleiktől, és árvaházba kerülnek

Több oldalon is olvastam, hogy a hármasikreket elszakítják a szüleiktől. Egy évtizeddel ezelőtt még azzal promózták, hogy a szüleik nem tudnák őket felnevelni étel hiányában, manapság inkább a drága vezető babonásságára hivatkoznak.A nevelőintézetek valósága ennél sokkal kétségbeejtőbb. Több iskolában, és oktatási intezményben jártunk, ahol meglátogathattunk egy-két tanórát a fővárosban és vidéken egyaránt. Egyrészt már kiskoruk óta kondicionálják a gyerekeket az amerikai ellenség gyűlőletére, és a diktátor imádatára. Másrészt valóban kiterjedt gyermekotthon-hálózat működik az országban. Több vidéki gyerek kerül a hidegebb hónapokban átmenetileg ilyen intézménybe, mivel se fűtésre, se megfelelő étkezésre nem futja a szüleiknek

5. A TV-ben csak propagandaműsor megy

Ezen lepődtem meg a legjobban. Élő adást csak a legritkább esetben sugároznak, ilyenbe nem is sikerült belefutnunk a 6 nap alatt. A szállodában legtöbbször orosz jégrevüket, mozgalmi dalokat, és hírműsorokat láthattunk felvételről. Phjongszongban viszont egy echte észak-koreai főzőműsort is elcsíptem. A formátum nagyon érdekes volt: 3 (kizárólag női) szakács és egy, a közönség soraiból random kiválasztott háziasszony főzőtt ugyanazokból az alapanyagokból, amit egy (kizárólag férfiakból álló) zsűri pontozott. Az elkészült koreai péniszhallevesről az észak-koreai gasztronómiát bemuató cikkemben fogok írni. Elnézést a szörnyű képminőségért, de talán jobb is így. Előre szólok, hogy a koreai péniszhal NSFW kategória a mi cégünknél.

A kollégáim megkérdezték, hogy újra visszamennék-e az országba? Turistaként nem, de az utamat nem bántam meg. Észak-Korea emlékeztetett rá, hogy mindenhova el kell utaznom (természetesen amíg nem veszélyeztetem a testi épségem) amíg tehetem, bármennyire is negatív az ország megítélése. A jelenlegi világpolitikai helyzet, és egyre sűrűsödő környezeti katasztrófák miatt nem lehet tudni, hogy meddig látogathatóak egy adott régió látványosságai. Nagyon sokan hajlamosak megfeledkezni róla, hogy egy ország lakossága nem egyenlő a politikai berendezkedésével. Utazásaim során az arctalan massza, amiről néha én is könnnyen ítélkezek, nevet kap. Mindenkinek érdemes emlékeztetnie magát arra, hogy bármelyik nemzet könnyen kerülhet a fal szerencsétlenebb oldalára, mielőtt elintézi a legújabb híreket egy rövidke "Megérdemlik!"-kel.Csatolok egy rövidke galériát is az utamról, épületekről, emberekről.