Tourmand

BROR - a koppenhágai gasztroszíntér nappalija

2018. január 26. - Tourmand

A Noma igazi séfkeltető, az évek során rengeteg egykori munkatársuk kezdett új, és sikeres éttermi projektbe, miután elköszönt René Redzepitől és csapatától. Sokan közülük, miután dobbantottak a világ egyik kegkreatívabb konyhájáról, újra az haute cuisine mellett kötttek ki, és ma már saját Michelin-csillaggal rendelkeznek, mint például Jo Bøe Klakegg vagy Christian Puglisi. Viszont számos Noma növendék döntött úgy, hogy nem a progresszív északi konyha kortárs illuzionista shownak is beillő műfajában folytatják a pályafutásukat, helyette inkább az örömfőzést választják. Rosio Sanchez, a Noma volt cukrásza épp a minap nyitotta meg a mexikói kantinját, ami a közönségekedvenc taqueria, a Hija de Sanchez, mellett is instant sikerre van ítélve. Miután a két ex-nomás séf, az angol Samuel Nutter és Victor Wågman 2013-ban megnyitotta a saját éttermét a Brort, egyből a leglazább étteremmé nőtte ki magát, ahol a rántott bikaherét cuppogva lapátolták be a városba látogató séfek, és gasztrobggerek.  Ami New Yorknak mai napig a Momofuku, az Koppenhágának a Bror lett. Novemberben érkezett viszont a hír, hogy 5 év után, 2018 tavaszán, bezár a legendás konyha. Úgyhogy egyből foglaltam is magamnak asztalt, nehogy lemaradjak még egy kultikus dán étterem vacsorájáról a halogató fajtám miatt.

bror1.jpg

Hogyan válhatott az étterem Dánia egyik legkedveltebb vacsorahelyévé? A dánok kényelmesen, és egyszerűen szervezik a mindennapjaikat, amiben nincsen helye a sznobizmusnak és a modorosságnak. Egy gálavacsorán csak kellemetlenül feszengenének a kristálycsillárok alatt, egy aranyfüsttel bevont petit four majszolgatva, és minden bizonnyal egész este az járna az eszükben, hogy mennyivel hyggébb lenne a nagyi nappalijában egy jó kis fasírtozás után a kanapén kiterülve, a sütire és kávéra várva ünnepelni.

Na éppen erre az érzésre épít a Bror. Az étterem neve magyarul fivért jelent, és tényleg már a hallban olyan érzése van az embernek, mintha a kedvenc építész bátyhoz érkezett volna vacsorára a bulinegyedi albiba. A menüsorral pedig az egyik séf haverja teszteli rajtunk a legújabb receptjeit, amik közé bekerült a tesó szivatásából néhány elvetemültebb hozzávaló is.

A vacsora az öcs (4 fogás) és báty (5 fogás, illetve néhány amuse bouche) kiszerelésben választható, és szezononként változik, egy két állandó elemet leszámítva. Mivel engem egész nap bőségesen elláttak kávéval és sütivel a kollégák, ezért a rövidebb változat mellett döntöttem, ami egyből egy gasztrohuncutsággal indult: rántott bikatökét kaptam tartárral.  

bror3.jpg

Eddig sikeresen elkerültem a hereevést (legalábbis kirántva tálalva), de nem is tudott zavarbahozni az előétel, mivel tudtam, hogy ez az egyik állandó vendérgvárójuk. A legendás halfejükkel kellemetlenebb helyzetbe tudtak volna hozni. Az előétel ízre, állagra leginkább a kóteros rántott párizsi és a dínóként reinkarnálódott prézlibe forgatott sült csirketörmelék között helyezkedik el. Még ízben is hasonlítottak, úgyhogy mindenképp kellett hozzá a tartár, hogy valami karaktert kapjon a fogás. Az ezután következő ételek kevesebb nyomot hagytak bennem, mint a hely zenei lejátszási listája, ami tömve volt new wave himnuszokkal.

A paradicsomhoz rántott csirkefalatokat kaptam, a krumplikrokettekhez egy kevéske zöld salátát, mindkettő kellemesen csúszott a velősvajjal és házi kenyérrel. Mire a főételhez értünk, már megtelt a vendégtér, a hangulat pedig leginkább egy visszafogott házibulira kezdett hasonlítani, amit a letekert fények, az akarattal ügyetlenül összeválogatot mix and match tányerok, és Prince is csak felerősített. A konyha utolsó nagy dobása a vajpuha malaccsászár volt, amit sütőtökkel és  feketeribizlimártással érkezett, ami ugyan nem egy meghökkentő párosítás, de tökéletesen volt elkészítve, épp mint anyu vasárnapi sült tarjája, ami megbízhatóan várta az ebédelni vágyó családtagokat immáron több mint 20 éve.

A BROR azért válhatott sikeressé, mert ötvözi a vasárnapi ebédek meghittségét, egy laza házibulival, és egy fine dining étteremmel. Mivel anyukám vasárnapi ebédjétől körülbelül 2000 km választ el, és Finnországban ismeretlen a vasárnapi összejövős családi ebéd, ami miatt bepofátlankodni sem tudnám magam sehova, ezért továbbra is keresem Helsinkiben azt a helyet, ami megidézi ezt a hangulatot. Budapesten merre található hasonlóan informális, de bravúrosan főző konyha, természetesen anyuét leszámítva?

Messze van még a 2017-ben megjárt városok, és éttermek listájának a vége. A tavalyi utakról, és megkóstolt ételkülönlegességekről kikerülő beszámolóimról pedig leghamarabb úgy értesülhetsz, ha követsz Facebookon! Ha pedig arra vagy kiváncsi, hogy valós időben mi van a tányéromon, akkor nézz rá az Instagramomra.

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr8412827846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása