Vannak olyan ételek, amik nehezen prezentálhatók precízen és gusztusosan, de a világ legfinomabb és legnépszerűbb ételei közé sorolhatók. Erről épp most indított David Chang Netflixen dokusorozatot Ugly Delicious néven, de aki próbált már kedvet csinálni külföldieknek zsíros kenyérhez meg tojásos nokedlihez, az tudja miről beszélek. Aztán vannak azok az ételek, amik szemetgyönyörködtetőek, és legszívesebben meg sem ennénk őket, de a fogás részei. A legtöbb virágból készült saláta is ide sorolható, nagyon cukker az árvácska meg borágó a tányéron, de azért egy kis szalonnapörc lehet hogy jobban csúszna a rukkolámmal. De ezen kívül van még egy harmadik csoport is: az ehetetlen, de legalább visszataszítóan csúf fogások tábora, ami tapasztalataim szerint mindig valami regionális ínyencséget takarnak, amit a helyi lakosság többynire előszeretettel fogyaszt, legyen az főtt birkafej vagy taknyosra erjesztett szójabab. A finn hagyományos húsvéti édesség, a  mämmi viszont ezt is übereli, mivel még a helyieket is megosztja.  De nincs mit tenni, mivel ez az egyetlen ünnepi desszertjük, ezért csak felkerül a húsvéti asztalra, hogy aztán gondolni se kelljen rá többet egy újabb évig.

Mivel holnap lelépek pár hétre az irodából, és ki szerettem volna üríteni a hűtőmet, gondoltam megszabadulok a karácsonyi mézeskalácssütésből megmaradt cukorszirupomtól, és a forhant narancsaimtól. Így lett nálunk a Gecsemáné-kertes vacsora helyett, Gerenda-kikötős süteményezés a kollégákkal Nagycsütörtökön.

Technikailag könnyen kivitelezhető, de baromi lassan elkészülő ételről van szó, ami után órákig vakarhatod a ragacsos melasz-rozsliszt keveréket a tűzhelyről. Ha van olyan ajánékba kapott jénaid, amitől meg szeretnél szabadulni, ez tökéletes alkalom hozzá. Nincs ember aki hajlandó 2 órát áldozni az életéből arra, hogy kivakarja az edényhez gyógyult masszát. 

Azonban ha te is ahhoz a perverz kisebbséghez tartozol, aki imádja a portert, csokis söröket és hasonló főzdei vadhajtásokat, és van egy kósza napod amit otthon töltesz húsvét előtt, akkor megpróbálkozhatsz a finn húsvéti puding elkészítésével.

Hozzávalók kb 12 adaghoz:

4 bögre víz (bögre=kb 250 ml)

1 bögre rozsliszt

fél bögre rozsmaláta (ha nincs éppen a sarki botlban, akkor helyettesítsd nyugodtan rozsliszttel)

fél bögre sötét vagy világos melasz (fogyaszthatósági szempontból nem ront rajta jobban egyik sem)

1 narancs reszelt héja

1 teaskanál só

Elkészítés:

Kétféle módon is nekiállhatunk, de én nem véltem felfedezni lényegi különbséget az eredményben, mindkét változat újságpapírból főzött kásának tűnt.

Gyors(abb) verzió:

Felforralod a vizet, leveszed a tűzről, apránkét beleszitálod a liszt-malára keveréket, folyamatosan keverve habverővel. Mivel eléggé csirízszerű lehet az állaga a liszttől függően, ezért masszív keverőt használj . A cél, hogy ne legyenek lisztcsomók a masszában, ekkor mehet bele az összes többi hozzávaló. Miután simára kevertük, mehet a kikenés nélküli jénaiba, 150 C fokon 3 óra alatt készül el. Miután lekapcsoltuk a sütőt hagyjuk zárt sütőajtó mellett kihűlni a masszát. Ez több órát vesz majd igénybe, utána pedig mehet a hűtőbe tálalásig.

Hosszú verzió

Két egyenlő részre osztod a vizet és a liszt-maláta keveréket. Az első adaghoz felforralod vizet, belekevered az első adag lisztkeveréket, és beteszed a sütőbe 50 C fokra 90 percre. Ha letelt a másfél óra, elkészíted a másik keveréket forralt vízből és liszt-maláta keverékbőlből, majd összedolgozod a sütőből kivett masszával, ekkor mehet vissza megint 90 percre 50 C fokon. (Itt anyázhatunk egyet, hogy már 3 órát elpepecseltünk a mämmivel, és még mindig nicnsen ehető állapotban) Ekkor mehet bele a melasz, narancshéj és só, és mehet vissza a sütőbe 170 C fokra 2 órára. Hagyjuk a lekapcsolt sütőben kihűlni, majd mehet a hűtőbe.

Vaníliasodóval, tejjel és cukorral, vagy tejszínnel és cukorral felöntve fogyasztják. Én inkább maradok a fonott kalácsnál, de Laura kolleginám nem ért egyet a döntésemmel. Hogy lehet ennek ennyire örülni??? Azért biztonság kedvéért készítettem egy B-terves megoldást is.