Az egyik vietnámi kollégám anyukája egy hónapra látogatóba érkezett Finnországba, és mivel két nap bőven elég Helsinki bevételére, ezért úgy döntöttek, hogy Párizsba is elrepülnek. Terepismerettel nem rendelkeztek, a francia gasztronómiát csak a cuki patkányos Pixar filmből(sic) ismerték, de nagyon szerettek volna egy legendás helyről bejelentkezni Instán, így megkértek, hogy áruljam el nekik, melyik a legjobb étterem a francia fővárosban. Mindezt 3 nappal az indulás előtt, ami még a tetejébe éppen a Bastille-napos, világkupadöntős hétvégére esett. Ilyen feltételekkel természetesen nem a Guy Savoy, L'Arpege, Plaza Athénée vonalon mozogtunk, de végül sikerült egy Alain Ducasse ebédre feliratni őket.

Jó éttermet foglalni kis utánajárással bárhol lehet. Ha ismeretlen helyen járok, és vacsorázhatnékom van hirtelen, akkor a Foursquare-hez fordulok. Hiába 10 éves app lassan, eddig még egyszer sem hagyott cserben mondjuk a Tripadvisorral ellentétben, ahova többynire csak turisták írnak az élményeikről, de engem a helyiek visszajelzései jobban érdekelnek. De mi a helyzet akkor, ha mi nem a harmadligában szeretnénk játszani, és valóban a világ egyik legismertebb éttermében szeretnénk kipróbálni a legújabb gasztronómiai trendeket. Egy megismételhetetlen vacsoráért az alábbi kötelező köröket kell lefutni, ha úgy mint én, nem tartozunk a sztárséfek belső köreihez.

A Noma még rémlik talán valahonnan, de a többi éttermet balladai homály fedi? Na de melyik az egy kihagyhatatlan dimsumozó Hongkongban a többszáz közül, és melyik inka romban nyitott éttermet a világ egyik legjobb szakácsa? Ha ezekre a kérdésekre nem tudod kapásból a választ, akkor valószínűleg van életed, és nem követed nyomon a globális gasztroszíntér minden egyes szferizált, szuvidált, és liofilizált újdonságát. De az alábbi mankóval, te is könnyen megtalálhatod az éppen legkívánatosabb vacsorázóhelyeket.

A Michelin étteremkalauzt gondolom nem kell senkinek sem bemutatnom, és talán a vetélytársa, a Gault Millau sem ismeretlen fogalom az olvasóközönség számára. Leegyszerúsítve: minél több csillaga vagy pontja van egy étteremnek ezekben a kiadványokban, annál kifinomultabb koynhához van szerencsék. Viszont a két online, és térképesen is kereshető lista együtt sem fedi le a glóbusz felét, úgyhogy, ha nem a fejlett világba készülünk, akkor más megbízható forrás után kell néznünk. Aki megszállottan járja a világot, és követi a legújabb gasztrohíreket, az álmából felkeltve is fel tudja mondani a San Pellegrino listáját oda-vissza és keresztbe is, de ha neked az ásványvizen kívül nem mond semmit ez a név, akkor a keresgélést mindenképpen ezen az oldalon folytasd. Az évente megójuló listán, szakmabeliek, gasztrobloggerek visszajelzései alapján rangsorolják az éttermeket. Érdemes a külön Dél-Amerikára, és Ázsiára összpontosító listákat is végiglapozni, ahol igazán érdekes kezdeményezéseket, helyi kincseket is lehet találni. De ha még mindig nem találtunk ínyünkre való helyet, akkor a La Listet hívhatjuk segítségül. Ezt az 1000 tételes listát olyan algoritmus alapján állítják össze, ami 165 ország gasztrolistáit, étteremkritikáit, és sajtómegjelenéseit használja alapul.

Végiglapoztuk a listákat, de még így is tucatnyi étteremből választhatnánk? Ne felejtsünk el utánaolvasni, hogy milyen ételeket kínálnak majd fel nekünk. Ha aktuális, van-e vega, vegán, pránaevő opció? Mentem már gyanútlanul halas menüsort kínáló étterembe, mert az étlap végiglapozása nélkül foglaltam asztalt. De láttam már tokiói csúcsétterem honlapján felhívást arról, hogy ételérzékenyeket és finnyásokat nem szolgálnak ki. De volt már olyan is, hogy törölték a foglalásomat a halundorom miatt 2 nappal az indulás előtt, amikor már esélyem sem volt új helyet találni az asztaltársaságunknak. Továbbá számos étterem, főleg Ázsiában, nem engedi, hogy egy főre foglaljunk asztalt, ezt is érdemes figyelembe venni a választásunknál. Ha megvan a befutó, akkor jön a mutatvány nehezebbik része.Minden étteremnek saját foglalási rendszere van. Van amelyik minden hónap elsején éjfélkor nyitja meg a naptárát, míg mások kora délelőtti időpontot választanak. Kénytelenek vagyunk ezeket pontosan feljegyezni, mert a szomorú valóság az, hogy a kétfős vacsoránk helyére további többszáz páros pályázik, úgyhogy esélyünk sincs elcsípni a helyet, ha nem állítunk be magunknak egy emlékeztetőt az időpontról, amikor le kell ülnünk a gép elé, és őrülten frissithetjük pár másodpercenként az asztalfoglalási oldalt. Többszáznyi?!?! Biztos csak a sznob blogger fontoskodik! - gondolhatják sokan. Hadd csatoljak egy képet a jelenlegi legjobb étteremnek titulált Osteria Francescana foglalási rendszeréről. Szeptemberre  kíséreltem meg helyet foglalni:

Finn idő szerint 11-kor aktiválták volna elvileg a felületet, de 4 perccel a kezdés előtt már az 1290. voltam a sorban. De márciusban a kimerítő moszkvai kitérőmről hazatérve még fenn kellett maradnom pá órát, hogy biztos jusson nekem asztal Albert Adrià barcelonai tapasozójába. Ha nagyon szeretnénk egy kiválasztott világklasszis étterembe eljutni, akkor azt ajánlom először az asztalt biztosítsuk be, és majd csak utána jöhet a repjegy- ás hotelvadászat.

Sikeresen vettük az összes akadályt, megvan az időpont, szabad hely is van, nincs más hátra, mint kifizetni az előleget. A foglalási fluktuáció ellen küzdve akár többszáz eurós vacsorakauciót is blokkolhatnak a kártyánkon, amit természetesen visszafizetnek, ha jó pár nappal a dátum előtt vagyunk kénytelenek törölni a programot. De az ázsiai éttermek előszeretettel használnak nyomtatványokat a foglaláshoz, amit nekünk kell kézzel kitölteni, és aláírással hitelesíteni. Ha itt még mindig nem adtuk fel, és minden adatot betápláltunk az online vagy papíralapú űrlapba, akkor nagy valószínűséggel a foglalási visszaigazolás is megérkezett. Ritkább esetben csak az asztaligénylés regisztrálták, és pár nap elteltével személyes emailben végre megerősítik az előfoglalást.

Az ember azt hinné, hogy ekkor már csak a cipőnk és táskánk harmonizálása lesz csak a legnagyobb gondunk a vacsoráig, de egy fontos mozzanat még hátravan. Két-három nappal a látogatásunk előtt telefonon fognak minket felkeresni, hogy még utoljára megerősítsük az étkezési szándékunkat. Úgyhogy, ha lehet ne közvetlen a vacsoránk előtt induljunk neki az ötnapos andok-beli Inka Ösvénynek, különben kénytelenek leszünk az irodában vacsorázni, azt is csak a hihetelen jófej gárda kegyelméből.

Ha mégsem sikerült a favorizált étterem lefoglalása, akkor érdemes Instán, Facebookon bekövetni a helyet, és a séfet is, ugyanis váratlan örömfőzős esteket is meg szoktak hirdetni limitált férőhellyel, a városban vendégeskedő sztárszakácsokkal. Ha pedig  már csak pár nap van hátra az utunkig, még mindig van lehetőségünk a várólistáról bekerülni.  Ha különleges alkalmat szerettünk volna megünnepelni a helyszínen, akkor érdemes a kinézett időpont előtt pár nappal odatelefonálni, hátha be tudnak minket még utolsó pillanatban passzintani az Andokban eltűnt amatőrök helyére.

A fent vázolt szcenáriók mindegyikére tudok személyes példát hozni, úgyhogy remélem másoknak is tanulságul szolgál, és elkerülik az összes ballépést, amit én elkövettem. Könnyen elpazarolhatunk félnapokat egy-egy áhított asztal lefoglalására, és még ez sem garancia arra, hogy sikerrel zárul a vadászatunk. Ha végül mégis ránkmosolyog a szerencse, akkor biztos lehetünk benne, hogy emlékezetes vacsoránk lesz. De akkor sem csüggedjünk, ha nem jön össze az álométterem, egy felejthetetlen este Michelin-csillagok, és a telefonjukat a teljesn menüsor alatt rezzenéstelen arccal nyomkodó kínaiak nélkül is összejöhet.