Vajon mit szolgálhatnak fel egy luxusétteremben egy olyan országban, ahol a legmagasabb az egy főre jutó GDP? Mi számíthat luxusnak egy olyan közösségben, ahol ha defektet kap a kocsim, akkor inkább újat veszek, ahelyett hogy kereket cserél(tet)nék rajta. Utóbbi sztorit az indiai taxisofőrünk mesélte nekünk, aki már 4 éve élt Katarban, és 2 hőgutára volt attól hogy visszaköltözzön a dohai hőség mellett hűvöskésnek számító szubtrópusi Dzsaipurba. Mindenesetre a közel-keleti eszement fényűzés, és a 21 Michelin-csillagos séf összeházasításának gondolatára isztriai szarvasgombán és hawaii-i kona nigari vizen nevelkedett wagyu marha steak halmokat vizionáltam, amit gyémántokkal kirakott színarany tányérokon szolgálnak fel a Jessica Alba és Heath Ledger hasonmások. Mivel semmiképp nem akartam elszalasztani a lehetőséget arra, hogy megtapasztaljam ezt az exkluzív ebédet az IDAM-ban, Alain Ducasse sztárséf dohai éttermében, ezért követve a ruházati előírásokat, a mindent takaró amish couture ruhámat vettem fel hozzá hasonlóan vágygyilok zárt telitalpassal. A brilliáns tervbe csak ott csúszott némi hiba, mikor a taxi megállt az I. M. Pei (a Louvre üvegpiramisának elkövetője) által tervezett épülettől 200 méterre. Az étterem az Iszlám Művészetek Múzeumának legfelső szintjén található, a bejárattól az épületig pedig végtelen lépcsősor vezet fel. Aki még emlékszik az Aztec Challenge Commodore64 játék első pályájára, az el tudja képzelni azt a szenvedést, mire felértem a lépcsőkön a hosszú ujjú bokáig érő ruhámban a déli hőségben. A 2 perce még selymesen csillogó sminkem úgy nézett ki, mintha arccal zuhantam volna a konfitált libacombok közé. Kiegészítve a patakzó verítékemmel, ami helyre kis foltokatt hagyott a dresszemen, inkább tűntem low-budget panda cosplayesnek, mint high society ladynek, aki éppen arra készül, hogy aranyporba tunkolt yubari king dinnyéket falatozzon eltartott kisujjal. Tehát abszolút visszafogott és reális elvárásokkal érkeztünk meg a helyszínre, lássuk csak, hogy valóban szemtelenül pazarló luxusebédet kaptunk-e.
Alain Ducasse nevének említésére már a gasztrofétis első stádiumában lévő egyedek is izgalmi állapotba kerülnek. Élő legenda, egyszerre 3 városban volt 3 csillagos étterme, a Grand livre de cuisine pedig ottfigyel minden hobbi és profi szakács polcán. Üzletembernek sem utolsó, többmilliós nemzetközi birodalmat épített fel éttermekből, könyvekből, és iskolákból. Tehát tudtam, hogy a minőséggel nem lesz gond, az étlapot nem nyálaztam át a látogatás előtt, de tudtam, hogy francia és közel-keleti ételekre számíthatok.
Az ebédmenüt választottuk, ami egy 3 fogásos mezze választékból állt, illetve kaptunk egy előételt, főételt, és desszertet. Mivel alkoholt nem szolgálnak fel az étteremben, ezért egzotikus gyümölcslevekkel bohóckodtak a pincérek bor helyett. Az utánunk érkezőknek ajánlom, hogy csak vizet rendeljenek, az ebédünk költségének a harmadát a gyömbéres-csilis-cseresznyedzsúz tette ki.
A menüben sok meglepetés nem volt, olyan mesterien elkészített klasszikusokat kaptunk, mint a harira vagy bárányos sambousek. A legemlékezetesebb viszont a kenyérkínálat volt. Baguette, focaccia, és helyi változatok közül választhattunk. A sáfránnyal ízesített focaccia még meleg volt, amikor felszelték nekünk. A friss, puha meleg kenyér és vaj párosa nekem örök, és instant örömforrás, szerintem simán fel lehetne venni a barbiturátok listájára. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy minden asztaltársaságnak új kenyeret kezdenek meg. Kiváncsi lennék mi történik a nap végén az egy-két szelet híján egész kenyerekkel.
A menüsor legjobban várt eleme a teve volt, amit jus-vel és idényzöldségekkel (katari sivatagi idényzöldség, muhahaha) hoztak ki. A tevehús ízre a marhahús és a vadhús között lavírozott. Nem egy könnyüdös falat, de legalább kihúzhatom a megkóstolandó állatok listájáról.
Az Idam szó nagylelkűséget, bőkezűséget jelent, és ezt teljes mértékben megmutatkozott a látogatásunkkor. Amikor már azt hittük, hogy a menüsor végére értünk a sáfrányos sütinkkel és gyümölcsökkel, kitolták elénk a desszertes kocsit, amin 12(!) féle édesség közül választhattunk, majd ezek után kihozták nekünk az ebédmenü melbáját és szufléját. De zárásként a kávé mellé is kaptunk aranyfüstös bonbont, nehogy valaki még a végén puritánsággal vádolja őket.
Állandó panaszkodók, akik szerint nem lehet falatkákkal jóllakni: ide nyugodtan foglalhattok asztalt. Addig etetnek, amíg fel nem adod. Pedig én aztán tényleg megpróbáltam kienni a katariakat a vagyonukból, de ez a legutóbbi GDP jelentések szerint nem jött össze.
