A minap Facebook értesített róla, hogy 5 éve költöztem fel északra. Mivel a közelgő érettségi találkozó miatt amúgyis meg kell gyónnom, hogy mi minden történt velem azután, hogy beköltöztem a tamperei loft szobámba, gondoltam megnézem már mi a helyzet az étkezés terén is. Igazából a budapesti életemhez képest nem állt be nagyobb változás a mindennapjaimban: tanultam, dolgoztam, buliztam, és utaztam, hol felváltva, hol egyszerre. Mindeközben pedig megpróbáltam alkalmazkodni a megújult környezethez. Gyakorlott kivándorlóként már a legelején fejest ugrottam a finn kultúrába, de úgy pattantam róla vissza, mint az egyszeri Yotube-művész, aki a fagyott medencébe próbált bombát ugrani, de helyette csak egy farokcsont törést gyűjtött be. Fél évtized alatt viszont lassan, de biztosan beszivárogtak az életembe olyan elemek, amikről előtte azt hittem, hogy még csak nem is képeznek tárgyalási alapot nálam. A legszembetűnőbb változás pedig az étezési szokásaimban történt, olyan dolgoktól fordultam el, amiket azelőtt napi rendszerességgel fogyasztottam, és olyan új elemeket emeltem be az étrendembe, amikről a kiköltözésem előtt meg voltam győződve, hogy csak vallatási illetve fegyelmi célzattal etetik meg emberekkel. Így most megosztom veletek a konyhám elfinnesedésének 5 jelét:
Rizs, zab, árpa, köles, tejjel, vízzel, sósan vagy édesen. Teljesen mindegy, de reggelire kását kell enni. Ennyi, nincs apelláta. Persze, igazán melengető tud lenni egy tányér forró zabkása egy kis cukrozott gyümölccsel egy 20 perces -25 fokos buszvárakozás után, de azért a langyos kakaóscsiga egy bögre hideg tejjel még jobban esne.
Nem indult életre szóló barátságnak a kapcsolatunk. A tejbedarát még a menzán utáltam meg iskolás koromban, és azt hittem majd pempők nélkül fogom leélni az életemet, de Finnország keresztülhúzta a számításom. Nem szerettem a csirízszerű állagot, és a jellegtelen ízt, reggelire igenis kolbász kell meg hegyes erős paprika, nem hiszem hogy egy zabkása elnyammogása során bárki is felébredne. Aztán kötelező kapcsolatépítő kásareggeliket tartottak az irodában, úgyhogy folyamatosan ki voltam téve ennek a kulináris aberrációnak. 2 év után viszont egyik reggel arra ébredtem, hogy lecsúszna egy kis négymagos kása kókuzsreszelékkel és málnaöntettel. Egészen biztosan a Helsinki Stockholm szindróma következménye.
2. Fagyi
Sosem voltam nagy fagyievő. Az volt az érvelésem, hogy minek egyek csokifagyit vagy eperfagyit, ha ehetek csokit és epret is, azokat legalább meg lehet rágni. A fagyinyalás lehetősége abszolút nem hozott izgalomba sohasem.
Mikor először mentem nagybevásárlást tartani, és fagyasztott zöldségeket kerestem a sarki boltban, feltűnt, hogy már 3 sor fagyasztóláda mellett elmentem, de még mindig csak fagyival találkoztam. Tejszínes, tejmentes, gluténmentes, vegán, sorbet, a legelvetemültebb ízesítésekben. A képen látható fenyőízű felkeltette ugyan az érdeklődésem, de féltem, hogy túlságosan a WC frissítőre emlékeztetne az irodai mosdóból, ami automatikusan fújja pofán az embert pont mikor kifelé indulna. De láttam már citromos-medvecukros, és mentás-banános változatot is. A legszörnyűségesebb viszont a kátrányfagyi volt tavaly az őszi negyedévet záró vacsorán. Megismétlem: KÁTRÁNY ízű fagyi! Aztán pár hérttel később kereskedelmi forgalomabn is megtaláltam ezt az ízt. Azt hittem, hogy nem érintett meg a finn fagyifétis, amíg egy januári sétám alkalmával meg nem kívántam az egyik jégkrémet a hirdetését látva, majd lehúztam a duplabundakesztyűmet és betoltam egy pálcikást.
3. Töpörtyűintolerancia
Ez a legfájóbb pont a metamorfózisomban, amit meg is kellett gyászolnom. Mivel sertészsírt és egyéb zsíros hentestermékeket nem lehet kapni a helyi boltokban ezért minden szülinapra/névnapra/évfordulóra töpörtyűs szalonnás szeretetcsomagot kértem otthonról. Sajnos ez sem volt elég ahhoz, hogy szintentartsam a zsírtűrőképességemet.
Aztán amikor már másodszorra kellett az ügyeletre vinni a hazalátogatásom alatt egy kiadós csülkös bablevesezés után, be kellett látnom, hogy a saját érdekemben búcsút kell mondanom a zsíros falatoknak, és más lassan ölő méreg után kell néznem.
4. Programozott kávészünet
Ez az a szokás amiért nem kellett sokat noszogatni, hogy magamévá tegyem. Az északiak imádják a híg kávéjukat, és elég sokat is fogyasztanak belőle. A 10 körüli kávészünet pedig mindenkinek kijár, péntekenként pedig nálunk az irodában sütivel is megtoldjuk szünetet.
A kávés sütis pihenő szokása a többi északi országban is megtalálható, és annyira hozzászoktam hogy a hétvégén is kiesik minden a kezemből 10 körül, és fel kell hajtanom egy bögre lattet. Valamivel csak pótolni kell a zsírtalan ételmódra való átállásból adódó kalóriahiányt.
5. Hal
Mint sok magyar rántotthúson kigömbölyödött kölyök, nekem is jobban csúszott a sertésszelet a pontynál. Voltak ugyan szülői próbálkozások halrudakkal és egyéb pépesített tengerszeméttel, de nem bírtam megszeretni, sőt megtűrni a halas dolgokat a tányéromon. Az pedig, hogy emberek tengeri sünt, meg tengeri uborkát esznek önszántukból nekem felfoghatatlan. Jártak már ezek az emberek dél magasságában a tengerparton? Beleszippantottak a levegőbe és megkívántak egy kis tintahalat? 
Aztán minden reggel egy halfüstölő mellett kellett elgyalogolnom a piactéren, és egy idő után már nem zavart a vasárnapi brunch asztalokon a füstölt lazac szaga. Továbbá párszor kerültem olyan helyzetbe, ahol csak nem boríthattam a nagymamára a vacsoraasztalt, mert éppen finn lazaclevest mert főzni an unokáinak. Habár saját fogyasztásra még nem vásároltam halat, már nem kell a teljes vegetáriánus menüt kérnem, ha halétterembe megyünk a kollégákkal.
Az ember azt hinné, hogy felnőtt fejjel, több költözéssel a háta mögött már tudja, hogy mit szeret és mit nem, de saját magamon tapasztalva, ez nem feltétlenül helyes gondolat. Kiváncsi lennék meddig tartana mondjuk Koreába költözve, amíg este 10kor macinaciba öltözve lefutnék a sarki tengeriuborkáshoz. Vagy valóban vannak olyan ízpreferenciák, amik sohasem változnak? Tartósan külföldön élők, illetve anyutól kiköltözöttek, melyik ételcsoportról változott meg a véleményetek miután kikerültetek a megszokott környezetetekből? Nem hiszem hogy csak nekem van ilyen csalfa ízlésem.
