Tourmand

Újabb nyilvános séfhiszti

2017. október 31. - Tourmand

A múlt héten újabb "A világlegleg" listát hoztak nyilvánosságra Varsóban, ami nem rezonált túl jól a dán gasztronómia kiemelkedő alakjával, Christian Puglisivel, a Relæ séfjével és tulajdonosával. Bevallom őszintén, nekem is utána kellett néznem éppen melyik listáról van szó, mivel eddig még nem hallottam a kezdeményezésről. Elvileg szakmabelieg döntenek a sorrendről, amit két mutató alapján állítanak össze: a pontok 70%-a 350 séf, újságíró és blogger értékelése alapján tevődik össze, a maradék 30% pedig a közösségi média visszajelzéséből számítódik, bármit is jelentsen ez.

Na ttt durrant el a séf agya, és kendőzetlenül kifejtette a véleményét egy Instagram posztban, hogy mit gondol az újabb és újabb világlegjobbjai listákról:

... who the hell has the right to judge me or anyone else on a scale with thousands of other cooks that I might have a lot or absolutely nothing in common with...?

Egyrészt találóan kifejti, hogy tényleg már csak a világ legjobban öltözött séfjei listáját nem láttuk még (amit úgyis minden évben Quique Dacosta nyerne), de akár a legjobb séftetoválásokra is kiváncsi lenne egy lista formájában. Milliónyi különböző lista után igazán, miért is ne?'

bestcheflist.jpg

Elhiszem neki, hogy zavarja, hogy az étterembejárás már nem az ételről, és az élet élvezetéről, egy barátokkal tartalmasan eltöltött estéről szól, hanem a tömegével odazarándokoló kulináris bakancslistát ikszelgető vendégekről. Másrészt viszont ő is a hasonszőrű listáknak köszönheti, hogy elkérhet 200 eurónyi dán koronát egy vacsoráért. Mindemelett van neki egy pizzázója, és egy dán hyggere építkező kávézója és a péksége, szóval, ha nagyon zavarja a hajtás, és az állandó versenyhelyzet, akkor koncentrálhatna a többi, kevésbé emberpróbáló projektjére is. Ja... hogy abban nincs annyi megbecsülés, pénz és hírnév?

Ugyan sokan gratuláltak neki, hogy ilyen sommásan összefoglalta a mostanában elharapódzott listamánia jelenséget, én viszont nem tudom megérteni a panaszkodását, hiszen a Nomában töltött évei után tudnia kellett, hogy mire számíthat egy saját fine-dining étterem nyitásával. Szerintetek is csak PR-szagú hiszti, vagy a sértettség beszél belőle a középmezőnynek számító 69. hely miatt?

A bejegyzés trackback címe:

https://tourmand.blog.hu/api/trackback/id/tr1713119340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

odamondó 2017.10.31. 23:31:28

Kicsit fárasztó ami mostanság történik. Kezdve a michelin csillagot visszaadó séfektől a listákért vinnyogó séfekig.

Vén motoros 2017.10.31. 23:39:22

A séfek főzzenek. A vendégek egyék meg, ha ízlik, és ne egyék meg, ha nem ízlik. A sok ingyenélő, léhűtő kritikusnak meg: "Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél".

2017.11.01. 00:13:15

Hiszti az egész. First world problem szinten van már ez az egész gasztronómia, túl jó dolguk van az embereknek, nem tudják hova tenni a pénzüket úgyhogy keresnek mindig valami sznobok által felkapott területet, ahol lehet rongyot rázni, finnyáskodni, textúrákról meg koncepcióról hablatyolni.
Sokáig ez sznobgyűjtő ágazat a borászat volt. Étterembe elment a paraszt, aztán evett tápot, amivel annyira nem pepecselt, viszont megjelent a sommelier, aki fontoskodva lebaszta a vendéget, hogy nem jó bort akart választani. Szóval onnan indult ez az egész agybaj, hogy a bort valami "szakértők" terrorja miatt nem választhatod ki szabadon, hanem kell fizetni egy sommeliert az étteremben, aki tudja mi a jó neked.
A borról aztán átterjedt ez a betegség az ételekre, szakácskodásra, ami egy proli szakma volt mindig is, de megjelentek az "öntörvényű", cool, agyontetovált, hipszter szakácsok meg a listák, amiket szentírásként kezel a sok nyomorult fogyasztó. Ezek a listák marketingeszközök, ahogy a legtöbb gasztroblog is. Ez egy biznisz, ami elhiteti veled, hogy neked szükséged van erre és megindokolja, hogy miért kell 200 eurót költened egy vacsorára, ahonnan esetleg éhesen fogsz távozni, mert a 40 grammos, szuvidált nyelvhalsteak valami szálas zöld szöszmösszel körítve és egy piros habbal megtetőzve az nem lesz elég a gyomrodnak.
De az egész kurvajól mutat majd instagramon egy mindenféle szűrőkkel manipulált képen.
Emberek már többet fotózzák mobillal a kajájukat az éttermekben, mint amennyit beszélgetnek. Fiatal, elvileg randizó párokat vagy akár egész családokat látok éttermekben, amik képesek 2-3 órán át ülni egy asztalnál úgy, hogy egymáshoz se szólnak, a gyerekek játszanak az iPaddel, a felnőttek is telefont baszogatnak, nyomják fel a faszbúkra a nyomorult életüket, bizonygatják, hogy ők nagyon boldogok, átveszik a hülye dán hygge-t is, mert olvasták valahol a neten.
Mindenki olyan boldog akar lenni, mint a dánok, mindegy, hogy a dánok (és ausztrálok) fogyasztják a legtöbb antidepresszánst a világon.

Ahogy a listát írók, úgy a lista ellen lázadozó nagyonöntudatos séf is egy paprikajancsi.
Szakács vagy bazmeg, egy szakmunkás, főzzé' és ne szájalj, ne pózolj fekete-fehér képeken, ne buziskodjál, ne instagramon feszengj.
Szakácsként az ácsokkal, hidegburkolókkal és háztartásigép-szerelőkkel vagy egy szinten végzettségedet tekintve. Csak most van egy idióta trend, ami miatt felkapott az amúgy proli szakmád.

ComLo 2017.11.01. 06:12:57

@Colonel H. Stinkmeaner: Van néma igazság abban amit írsz, de kár lenne minőségi, komoly értékeket jelentő dolgokat lenézni, pusztán azért mert a sznobok rákaptak.

A borászat több évszados, nagyon nagyon komoly múltra visszatekintő tudomány (már-már mondhatni művészet). Tudom, mert több mint egy évtizedet borász családban töltöttem, innen nézve cseppet sem fenhéjazó, és hidd el iszonyat tudás, nagyon sok munka, és tényleg komoly ízlésbeli tapasztalat áll az egész dolog mögött.
Egyébként maximálisan megértem a te álláspontodat: évek óta Indonéziában élek, és én pont a kávéval vagyok így. Ültetvényeken, tényleg durván jó minőségű kávékat kostoltunk, amiről baristák oldalakat áradoznak, nekem meg ... ehhh ... kávé az kávé ...

A minőségi gasztrónómia, szintén sok évszázadra nyúlik vissza, csak akkor kevesek számára volt elérhető. De abban egyetértek, akinek a kaja "táp" annak nem való a michelin csillag.

Egy komolyzenei koncert, audió élményt nyújt. Egy képtár vizuálisat. Egy klaszikus irodalmi mű, a képzeletedet ingerli. A müvészetek, valamilyen érzékszervedre hatnak, és így próbálnak érdekes, új, különös élményt adni. A csúcs gasztrónómia az ízléseddel teszi ez. Persze ahogy ezt mondtam ez nem való mindenkinek. Olyan mitha valaki csak azért menne Mozart koncertre, "me' ez a divat" de közben fülhalgatón kis grofót hallgatna.

Tourmand 2017.11.01. 07:19:59

@Colonel H. Stinkmeaner: Egyetértek ComLoval, a szakácsságban legkésőbb Carême óta bennevan a rocksztárság, tehát nem újkeletű dolog. A fine dining egyszerűen sokkal elérhetőbb lett tömegek számára, Idén volt, hogy nem kaptam asztalt egy évre előre egy felkapott étteremben.

Viszont tényleg különbséget kell tenni szakács és séf között. Egy sportanalógiával élve: fociznak a harmadosztályban is, és a Bundesligában is, mégis még a laikus is látja a különbséget a kettő között. Az Aral kúton sültkrumplit sütő szakmunkás és egy világlátottt, utazott, évekig trénelt séf közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. DE! Ha én éjfélkor sültkrumplira vágyom, akkor egy kóstolómenüvel a Le Bernardinben nem leszek kisegítve. Én enni szeretek, néha egy jó kis hazai házi kolbászt, néha viszont szferizált gránátalmát.

Abban viszont nem látok semi rosszat, hogy az emberek keresik a boldogságot, és ha nekik ehhez étterembejárás kell, akkor egészésgükre. Mások a magyar válogatottat követik minden meccsre, vagy kötögetnek, és osztogatják az élményeiket a közösségi médiában.

Viszont néha tényleg ökölbeszorul a kezem némelyik séf kirohanása után. A pénzt begyűjti, de sopánkodik, hogy mások is ezt teszik, és versenyeznie kell emiatt. Nyugodtan elmehet pizzát dobálni, annak is megvan a célközönsége. Senki nem kényszeríti őket, hogy überséfek legyenek. Nehogy már a fizető vendéget okolják, mert elvárásaik vannak.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2017.11.01. 08:51:18

@Colonel H. Stinkmeaner: nehéz érdemben reagálni erre, mert több valós problémát, jelenséget keversz össze jelentős hülyeségekkel...
Ilyen alapon mindenki szakmunkás, hülyeség felkapni egyes festőket, énekeseket, vagy színészeket, hiszen csak szakmunkát végeznek.

Le Orme 2 2017.11.01. 10:12:42

@Colonel H. Stinkmeaner: Egyetértek, sznobság az egész, arra való, hogy az illető megmutassa, mennyire kifinomult és anyagilag mennyire tehetős; ha az evés élményéért menne valaki oda, nem írna róla blogot és nem beszélne róla dicskedve
Szerencsére szűk réteget érint, viszont a képviselői nagyon irritáló, üres emberek.

2017.11.01. 10:42:05

@Colonel H. Stinkmeaner: @ComLo: @Tourmand: @Before:

A négy véleményből gyúrnék egyet - azzal azonosulni tudnék.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2017.11.01. 14:02:30

@Le Orme 2: Látom, te is szakértő vagy, de minimum médiaszociológus.
Egyrészt az ilyen éttermekben kajálók talán egy-két százaléka tartja fontosnak a fotózást és posztolást. Másrészt ez a lelkesedés érthető, mivel az élmény egyáltalán nem hétköznapi egy részüknek.

2017.11.01. 14:27:18

@Before: tapasztalatom szerint inkább 1-2% az, aki nem fotóz ma egy Michelin-csillagos vagy akármilyen kicsit is menőbb étteremben. De Sztárbákszban vagy egy kocsma WC-jének tükrében is lőnek magukről egy képet a csajok, nem kell ahhoz trendi étterem. A budi tükrében szelfizés külön műfaj.
süti beállítások módosítása