Bármennyire is felkészült vagy rugalmas az ember, a külföldre költözés minden esetben megváltoztatja az ember személyiségét. Ha más nem, az újoncnak vagy hozzá kell gyorsulnia az új ország ritmusához, vagy bele kell lassulnia a hétkoznapokba, de egész új konfliktuskezelési módszereket is meg kell tanulnia ahhoz, hogy ne rohanjon egyből vissza az anyaországba egy közepes fokú idegösszeroppanással. A költözés utáni első szakaszban minden gyönyörőséges és csodálatos mint egy csillámpónifarmon, az idő napos (ha otthon hideg van), vagy éppen kellemesen hűvös (mikor otthon mindenkiről szakad a víz), aztán ez pár hónap után átcsap a homlokegyenest ellenkezőjébe. "Már megint a sófoltokat kell takarítanom a fekete pólomról!", vagy éppenséggel a "Duplaréteg jégeralsó sem védett meg attól hogy jégkockává fagyjon a hátsóm!". Majd végül elülnek a szélsőséges érzelmek, és a személyiségünkhoz mérten adaptálódunk a helyi viszonyokhoz. Mégis lesz olyan jelenség, amire még mindig szemforgatással reagálunk, feltéve ha nem látja senki, mert ugye nem vagyunk bunkó mindent lehúzó expatok. Személy szerint Finnországban az időjáráson és az emberek habitusába már beletörődtem, de ha az ételekről van szó, akkor nagyon komolyan meg kell erőltetnem magam, hogy ne eresszek el egy félhangos, elharapott "normááááális?!?!"-t. Azt már megírtam, hogy milyen korábban elképzelhetelen szokásokat vettem fel, de ha közel hét év az alábbi 5 furcsaság még mindig idegennek tűnik nekem, akkor az már így is marad. Az alábbi 5 étkezési szokás amit inkább nem vettem át az észak esőembereitől, és szerintem nem létezik olyan honfitársam  nem finn, aki az összeset beemelné a saját életébe.

1. Vörös áfonya

A vargánya és rókagomba mellett épp a vörös áfonyának van szezonja, rengetegen járják szeptemberben az erdőket, hogy begyűjtsék a végtelennek tűnő téli időszakba egy kis színt és ízt csempésző hozzávalókat. A gombákat szárítják, az  áfonyából pedig szörp, és lekvár készül. Mivel ennek a bogyós gyümölcsnek még raklapnyi cukor után is elég fanyar íze van, ezért nem a piskótalapot vagy a palacsintát kenik meg vele. Helyette inkább hagyományos finn ételeknek kölcsönöz egy kis méységet, és míg a rénszarvassültnél még kifejezetten élvezhető, addig a gyógyszer már elég biztosan elgurult, amikor a spenótos palacsintára, és a véreshurkára is ezt spriccelik.

2. Medvecukor

Képzeld el, hogy közel végtelen mennyiségű eper, áfonya és alma áll rendelkezésedre. Pitét, fánkot és kalácsot is tudsz sütni, de te inkább egy kanálnyi ammóniumom-kloridot ennél, amit többek között a forrasztópákák forrasztási felületének megtisztításához szoktak alkalmazni. És ha ez magában nem lenne elég, medvecukorhoz  adagolják ezt a szalmiáksónak is nevezett anyagot. Ebben az esetben a nem működik képlet, a két negatív előjelből nem lesz pozitív. Biztos vagyok benne, hogy mindenki a gyermekkorában lapul egy medvecukortraumás történet, nem is értem, hogy engedélyezhetik a finnek ezt az önsorsrontást. Az megvan, hogy túlzott fogyasztása magas vérnyomást okoz, de a szervezet sóháztartását is felboríthatja? Arról nem is beszélve, hogy a túlzott medvecukor fogyasztás az újszülött IQ-ját is negatívan befolyásolja. Ez egyből új síkra helyezi a munkahelyi konfliktusaimat a finn kollégákkal.

3. Kefír, tej és gabonasör

A dolgozó felnőttek nagy része valamelyik menzán ebédel, aminek kínálatából nem hiányozhat a tej, kefír, és a kotikalja, azaz egy alacsony alkoholtartalmú gabonasör, ami leginkább az orosz kvaszra hasonlít. Nem tudom hogy máshogy működik-e a finnek gyomra, mint a többi halandónak, de ebédre képesek a kefír és gabonasör mellé leküldeni még pár szelet rozskenyeret is, a helyezt pedig akkor válik kritikussá a nyitott, egylégteres irodában, amikor mondjuk finn töltöttkáposzta vagy borsófőzelék van a menün. Még jó, hogy előzetes bejelentés nélkül is dolgozhatok otthonról.

4. Kávé literszámra

Kávéfetisiszta vagyok, és csak irigykedve olvasom a bejegyzéseket az otthoni fejleménykről: coldbrew, kávé tonikkal, míg nekünk be kellett szerezni egy félszekrényni Rocketet, hogy valami ihatót is szörcsölhessünk reggelente az állott kovbojkávé és a sztárbáksz helyett. A valamirevaló helyek csak akkor nyitnak, amikor én már túlvagyok a napi értekezletek első körén, az irodákban fellelhető kávéfőzőgépek pedig csak folyékony gyomorsavat képesek lefőzni. Igazán kivételes helyzetben vagyunk, ugyanis egsyerre 3 gépünk is van, kapszulás, friss szemes automata és a finn háztartások elengedhetetlen masinája, a Moccamaster. Ebből egyből kettő is van nálunk, tegnap pedig azon kaptam 3 kollégámat, hogy letáboroztak a gépek előtt és szótlanul bámulták a lassan csöpögő kávét. Nem tudtam megfejteni hogy éppen meditálnak vagy imádkoznak, mindenesetre a termék ami ezekből kifolyik emberi fogyasztásra alkalmatlan, főleg ha órákig pihentetik a gépben. A finnek viszont átlagban napi ötöt isznak meg belőle, ami azt is megmagyarázza, hogy hova tűnt az életkedvük.

5. Evés lefekvés előtt

Az étkezések ideje máshogy alakul Finnországban, mint a világon bárhol máshol. Napközben még követik az európai menetrendet, de ezek után változtatnak rajta. A korai, 5, 6 körüli vacsorát követi egy lefekvés előtti leginkább második reggelire hasonlító étkezés joghurttal, gyümölccsel, vagy néhány szelet rozskenyérrel készült szendviccsel. Nem tudom ki hogy van vele, de a teli gyomros alvás nem az én sportom, ha pedig este még falatoznék biztos nem joghurttal, és rozskenyérrel fogok bohóckodni.