Nem tervezted még meg a karácsonyi menüt, és ötleteket keresel, hogyan kápráztasd el a karácsonyfa köré gyűlt, a pálinkától már a villásreggeli közben ünnepi hangulatba varázsolt vendégközönséget? Akkor ez a cikk nem neked íródott. Ha viszont azt szeretnéd, hogy soha többé ne kérjenek fel a rokonság a szenteste hivatalos séfjének, akkor nyugodtan olvass tovább. Abban az esetben is felhasználható az alábbi menüsor, ha titkos ügynökként ellenséges elemeket kell likvidálnod egy karácsonyi tematikájú összskandináv diplomáciai rendezvényen. Nem viccelek, a lenti lista zárófogása több halálesettel is összefüggésbe hozható. De haladjunk csak sorjában, lássuk az 5 legvisszataszítóbb karácsonyi ételt az északi országokból, fokozatosan haladva a  "srirachába fojtva talán lecsúszna két kanálnyi"-tól az "inkább kérnék még egy keveset az 1971-es évjáratú menyétes löncshúsból"-ig.

1. Finnország - Maksalaatikko - Sütőben sült mazsolás rizses máj áfonyalekvárral 

Igazán alattomos étel, mivel a gyanútlan vendég nem is sejti, hogy a ropogósnak tűnő külső valójában az egyik legbizarabb ízkombinációt takarja amivel a karácsonyi asztalnál valaha találkozott. Rizses máj, melasszal, tojással, és mazsolával egy szuflészerű képződménybe sütve, vörösáfonylekvárral tálalva. Finnországban is megosztó étel, amint bevezették az iskolai menzákon, meg is választották egyből a legnépszerűtlenebb ebédnek a diákok. A jó hír viszont az, hogy ezek alapján 50% esélyünk van rá, hogy egy olyan finn családhoz indulunk vendégségbe, akik szinén bojkottálják ezt a gasztronómiai vadhajtást. Mondjuk én eddig minden alkalommal vesztettem a maksalaatikko lottón, úgyhogy ha finn karácsonyi meghívásnak kell eleget tennem, mindig lapul a retikülömben egy fél szál házi kolbász légmentesen csomagolva.

2. Norvégia - Pinnekjøtt - Bárányborda

A bárányborda még magában nem is tűnik vészesnek, de norvég módra elkészítve sajnos elveszti minden gusztusosságát. Mai napig a legnépszerűbb karácsonyi étel Norvégiában, az első lejegyzett receptek az 1700-as évekből datálódnak, de ennél jóval régebb óta készítik a helyiek. Az recept sós, szárított vagy szárított és füstölt báránybordát ír elő, amit legalább 6-8 hétig szárítanak sózás után. Az elkészítés előtt 8 órán keresztül vízben áztatják a bordákat, majd vagy vízben főzik készre a minimális mennyiségű húst, de annál több zsírt tartalmazó csonthalmazt, vagy fedő alatt párolták őket puhára. Egyetlen ízesítésnek hántolt nyírfavesszőket, vagy hántolatlan friss hajtásokat használnak. Akkor inkább maradnék a rozmaringos, fokhagymás verziónál.

3. Svédország - Lutfisk - Lúgozott hal

Norvégiában lutefiskként fut, de a svédek karácsonyi asztaláról sem hiányozhat. A baloldali képen látható módon szárított tőkehal a kiindulási alap, amit 5-6 napig hideg vízben áztatnak, naponta cserélve a vizet rajta, majd ezt egy lúgos oldatra váltják. Az áztatólét régebben nyírfahamuból állították elő, manapság nátrium-karbonátot használnak lúgosításra. Ebben az oldatban további 2-3 napot pihentetik a halat, ennek a folyamatnak a végére nyeri el a kocsonyás állagát, és elviselhetetlen szagát, de ezt még követi egy újabb párnapos hidegvizes pihentetés. Törékeny állagából adódóan óvatosan kell készrepárolni fedő alatt, nehogy darabjaira hulljon a feldagadt fehérje. Borsópürével és főtt krumplival párosítják minden mindegy alapon, mivel ennél értékesebb köret csak veszendőbe menne amikor csípőből visszaköszön a vacsora az első falat után.

4. Izland - Kæst skata  - Erjesztett rája

Itt ugyan csaltam egy kicsit, mert nem karácsonykor fogyasztják ezt az ételt, hanem karácsony előestéjén, Izland védősztentjének, Þorlákur Þórhallsson napján. Ha a tengeri kreatúra kinézete nem elég indok arra, hogy meg se piszkáljam a tányéromon landolt rájaszeleteket, akkor majd a penetráns dögszag megteszi a hatását. Ahhoz, hogy ne mérgezzük meg a vacsoravendégeinket, legalább 4 hétig kell erjeszteni az állatokat, ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy a mérgező anyagok lebomoljanak a szervezetében. Fincsi, mi? lyen felvezetéssel nem vagyok  túlságosan motivált egy echte izlandi karácsonyi vacsora kipróbálásra.

5. Grönland - Kiviak - Fermentált, fókabőrbe töltött alkabukó

Az étel neve még csak nem is sejteti azt a kulináris horrorsztorit, amit az inuitok kiviak receptnek hívnak. Nem tudom, hogy ki volt brutálisabb arc: aki megálmodta ezt a szörnyűséget, vagy aki hajlandó volt először megkóstolni.  Mindenesetre Hannibal Lecter szójatejes matcha lattét szürcsölgető vegánnak tűnik mellettük. Az elkészítés leírása akár egy Trónok Harca jelenetnek is elmenne. Az elejtett fókát teljesen kipucolják egy hasán ejtett vágáson keresztül. Az üres bőrhüvelyt pedig megtöltik párszáz, fókazsírral megkent madárral, a felejthetelen élmény kedvéért, minden pucolást és zsigerelést mellőzve. A fókabőrt összevarják, majd kövek alatt érlelik készre körülbelül 6 hónap alatt. Miután letelt a fermentálási időszak újra felnyitják az impromptu fókatupperwaret, és egyenként elmajszolják az elkészült madarakat akár további hőkezelés nélkül, de szerencsére már nyúzás után. A filézéssel nem bajlódnak, mivel ekkor már kellően puhák, és emberi fogyasztásra is alkalmasak a madár csontjai. Bármennyire is csábítóan hangzik a botulizmus általi halál, azt hiszem inkább maradok a töltött káposzta kómánál karácsony estéjén.

Grönlandot leszámítva Dánia kimaradt a felsorolásból, aminek az az egyszerű magyarázata, hogy a világ egyik legboldogabb népének, a kontinentális gyomornak is befogadható az ünnepi menüsora. A többség sült húst eszik, karamellizált főtt krumplival, és párolt káposztával. Úgyhogy ha dán karácsonyi vacsorára kapunk meghívást, bátran fogadjuk el, mindenesetre a biztonság kedvéért érdeklődjük meg diszkréten, hogy eszkimó-e a házigazda.

Ki mit (nem) főz idén  vendégeknek?