Sosem vágytam igazán Mexikóba. Egyszerűen annyi szeglete van a világnak, ahova még eddig nem sikerült eljutnom, hogy a latin-amerikai állam a bakancslistám első 10 helyére sem fért fel. Azért Kamcsatkával, és az Antarktisszal nehéz versenybe szállni. Az építész férjem viszont a Pritzker-díjas Luis Barragán egyszerre minimalista, és színpompás épületeinek képei fölött sóhajtozott már hónapok óta.  Így gondoltam a házassági évfordulónkra villantok egy nagyot, és megnézzük az érzelmes építészet hívének leghíresebb alkotásait Mexikóvárosban. Ha pedig már a környéken járunk, akkor megkóstolunk majd ezt-azt. Na ebből kerekedett  egy olyan kulináris ámokfutás, aminek a férjem szerint is lesz még mindenképp folytatása. Ezt az a férfi mondta, aki az ételeket szín alapján helyezi el a fogyaszthatósági skálán, és egyértelműen a barna és bézs falatokat részesíti előnyben. A mexikói konyha szerelem volt mindkettőnknek első harapásra, az összeválogatott street food kedvencek után pedig ti is megértitek majd ennek az okát. 

A landolásunk után másfél órával már a szállásunkhoz legközelebb eső sarki kioszk kígyózó sorában toporogtunk, és próbáltuk memorizálni a rendelésünket, miközben azt is figyeltük, hogy melyik a legnépszerűbb feltét-kombináció a rendelésükkel távozó helyiek körében. Majd nagyon ráéreztünk a helyi életmódra, mivel a rákövetkező héten ezt napi ötször-hatszor ismételtük meg. Amit lehetett végigkóstoltunk, és ebből állítottam össze az alábbi álommenüsort.

Chilaquiles

Ha szóba kerül a csilievés, mindig azzal szoktam indítani, hogy ha lehetne, még a reggeli kukoricapelyhemre is erőspistát tennék, csak hogy érzékeltessem a fanatizmusom mértékét. A fene sem gondolta volna, hogy ez a kombináció közel 10000 km-re arrébb igenis létezik. Mikor az első reggel felébredtem a helyismeret nélkül lefoglalt airbnb lakásban, azzal keleltt szembesülnöm, hogy egyrészt naplemente után nem fogunk sokat kóricálni a közeli parkban, másrészt megint a buszmegálló környékén kell majd keresgélnem a betevőmet, mert Romaval vagy a történelmi belvárossal ellentétben itt egyetlen hipstermágnes kávézócskát sem fogok találni. Helyette beálltam a bagózó munkások sorába, hogy megnézzem mit árulnak a legnépszerűbb kordéból. Nem is emlékszem rá, hogy rendeltem volna, csak a kezembe nyomtak egy dobozt, ami leginkább a szétrobbantott tacóra hasonlított. A tetején ropogósra sült kukoricás tortilla csipsz, csirkedarabok, és sajt volt, a csomag alján viszont forró, sűrű zöld salsa bugyogott. Átnyújtottam egy marék pénzt, kaptam két marék aprót cserébe, és már löktek is arrébb, hogy haladjon a sor.

Az első, meglehetősen fapados chilaquiles reggelimet számos verzió követte. Konkrétan mindenhol megrendeltem ahol csak lehetett. A luxuskategóriás változatba tükörtojás, babpüré, és avokádó is kerülhet, illetve kérhető enyhébb, vörös salsával is. A háziasszonyok kedvencévé pedig azért vált, mert az előző esti vacsoráról megmaradt tacóból és salsából könnyen összedobható, laktató reggeli. Én a legegyszerűbb, hosszú lével készült, húsmentes, babpürés változatból fogyasztottam vödörszámra.

Papadzules

A lasagnából a tészta és a besamel elegye a kedvenced? Akkor neked ez lesz az első megálló a mexikói körutadon. A tortilla korongokat főtt tojással töltik meg, és egy sűrű tökmagból készült mártással kínálják, de természetesen csili és paradicsom is kerül rá mutatóba. A tök a yucatán konyha egyik legfontosabb hozzávalója, és annak ellenére, hogy a fogás húsmentes  még a legbarbárabb húsevőnek sem fog hiányozni belőle a disznóláb. Sűrű, nehéz, és krémes ebéd. Hideg sörrel kombinálva délutánokat lehet elmélázni vele a piacon üldögélve.

Tortas

A reptérről a városba menet, kihasználtam a taxisofőrünk viszonylagosan fejlett angol tudását, és megkérdeztem, hogy ő hol szokott bedobni egy gyors ebédet két ügyfél között. Nem említett konkrét helyet, de folyamatosan a tacót és a tortát emlegette. Én az elsőre koncentráltam az utunkon, mivel a tortához én desszertet párosítottam a fejemben. Majd a hazautunk előtti utolsó napon,minden mindegy alapon, rendeltem egyet a még ki nem próbált ételek közül. Majd igen csak meglepődtünk, mikor torta gyanánt egy alkarnyi szendvicset kaptunk, aminek az oldalán csordogált a majonéz és a pico de gallo, és minden harapsára egy kisujjnyi sztékdarabka hullott a tányérunkra. Telejesen megdöntötte a tézisemet, hogy egy szendvics nem lehet teljesértékű étkezés.

Tacos

A legismertebb street food pedig egy külön posztot is érdemelne, annyi féle, fajta létezik belőle. Talán majd egy újabb taco túra után meg is ejtem majd, de ebben a posztban inkább kihagyom a teljes katalogizálást. Mégis mi a közös az összes tacóban? A tortilla korong, és a töltelék. De hogy a korong kukorica- vagy búzalisztes-e, friss vagy sült kapásból cizellálja a képet. Ehhez jön még a töltelék sokszínűsége: nincs olyan része egy állatnak amit nem haszálnak fel. A marhanyelv, bárányagy vagy disznóbél épp annyira keresett, mint a színhúsos verziók, és a millió féle feltétet még nem is említettem. A férjem kedvence a főtt marhanyelves verzió volt rengeteg lime-mal. Én az asador(grillezett húsos) verziókat szerettem nagyon, azok közül is a chorizóval töltött változatot, habaneros salsába fojtva.

Tlacoyo

A leginkább egy nyitott szendvicshez hasonlítható tlacoyo legtöbbször sötétkéken érkezik, ugyanis olyan lila kukorica lisztjét használják fel hozzá, ami átesett a nixtamalizáción, azaz eltávolították egy lúgos fürdővel az emészthetetlen kérgét. A neve is mutatja, hogy még a spanyol hódítók előtti időből eredeztethető. Többféle pirított, sült feltétet tehetnek rá, de lóbabos, sajtos, babpürés mellett még nopálos, azaz kaktuszos verziója is létezik. A tésztájába nem kerül zsiradék, ezért frissen kell elfogyasztani, mivel hamar kiszárad, és például a hátizsákba hanyagul bedobva kiválóan képes az ég kékjét festeni a bézs szemövegtokodra.

Elotes

A balatoni főtt kukoricád pimpelt verziója. A mexikóiaknak hihetetlen érzékük van a viszonylag szolid hozzávalók feldúsításához. A héjában főtt kukoricát megküldik még grillen is egy kicsit, majd a vendég választhat magának a feltétek közül. Majonézzel, csilipaprikával, és egy kis sajttal pont megháromszorozhatod a kukorica táp- és élvezeti értékét is.

Churros

Mondtam már, hogy imádom a churrost? Egyetlen szerencsém, hogy Helsinkiben csak félórás kutyagolás után lehet venni egy hüvelykujjnyi darabot potom 3 euróért, különben várandós kékbálnai méreteket öltenék elég gyorsan.Dél-Amerikában viszont úton útfélen kínálják a hosszúkás sült fánkokat, és az általam eddigi legfinomabbnak tartott perui verziót lhivatalosan is leváltotta a mexikói El Moro lánc egyszerű, fahéjas-cukros darabja. A képen látható adag közel 200 Ft-unkba került. Szerintetek kómásra ettük-e magunkat belőle minden nap?