Minek mész te Iránba? Azt hittem csak gasztrohelyekre jársz! - szólt be viccesen a főnököm, amikor leadtam a szabikérő lapomat júniusban. Ráhagytam, gondoltam úgyis látja majd a beszámolómból, hogy mennyire benézte ezt a kommentárját. Irán ugyanis nem csak a legelvetemültebb világjáróknak lehet érdekes, de gasztronómiailag is izgalmas célpont. Nem csak új ízekkel kísérletezhetünk, de rengeteg keresett luxushozzávalót begyűjthetünk kedvező áron, főleg most a szerencsétlen állású riál jóvoltából. A kaviárt például a perzsáknak köszönhetjük, hiszen már a Perzsa Birodalomban fogyasztották a sózott tokhalikrát. A világ legdrágább, aranyszínűbe hajló kaviárja is iráni. A közel hatvanéves albínó tokhalak tojásait használják fel hozzá, és kilójáért már egy közepes felszereltségű japán terepjárót is utánunk dobnának. Nem mellesleg a földkerekség legdrágább fűszerének, a sáfránynak is a 90%-a is Iránból kezdi meg az útját a risotto milanesenkbe. 

Milyen kár, hogy a világ legdrágább kaviárját sem cserélném be egy tábortűzön ropogósra sült kenyérszalonnáért, és sáfrányból sem használok már annyit mint a sütögetős múltamban. Manapság, ha egy steak vacsora után megkérdezem a férjem, mit szeretne desszertnek, akkor rendel tőlem még egy steaket. Magamnak meg nem sütök ki 30 gulab jamunt, mivel tudom magamról, hogy el is tüntetném a millió kalóriányi édességet saccperkábé két nap alatt. Éppen ezért már előre fentem a fogam a Nader barátom beszámolóiból ismert pisztáciával, dióval készült desszertekre, és nem is kellett csalódnom a kínálatban. Csak azt csodálom, hogy fejenként mindössze 3 kiló plusszal tértünk vissza a 10 napos útról, a megvastagodott belső pulóverunkért pedig az alábbi desszertek felelősek.

1. Sohan

Egyből a legdurvább versenyzővel indítom, a sohannal. A teheráni reptérről egyből Komba indultunk, ami egyrészt a siíta vallási vezetők képzési központja, és fontos zarándokhely, de az egymilliós városnak köszönhetjük ezt a bűnbe taszajtó különlegességet is. A képen látható falatnyi darabkákért 25 percet kéne futnunk hogy ledolgozzuk, és mivel egynél képtelenség megállni, és a 45 fokos iráni sivatagban nem volt affinitásunk a kemény kardióhoz, ezért sikeresen szétrepesztettünk két farmert is a túra végére. A hozzávalók listájából könnyen kitalálható, hogy ezt hogy sikerült összehozni: cukor, vaj, olaj, tojássárgája, rózsavíz, mandula, pisztácia, és egy csipet sáfrány. Még talán a fehérliszt a legártalmatlanabb elem a felsorolásban. Je ne regrette rien.

2. Aab Havij Bastani

Nader a lelkemre kötötte, hogy felteszem az ő kedvencét is a listára, ami nem más mint friss répalé, egy gombóc vaníliafagyival. A manapság romkocsmaként funkciónáló Dürer Kert helyén még a boldog bölcsészidőmben a skandi tanszék működött, ahol a Dürer kávézóban adtak hasonlót, répalé helyett narancslével. Azzal az itallal simán helyre rehetett jönni péntek reggel tízre az óészaki irodalom órákra, a répás verzió viszont akár vallatóeszközként is funkcionálhatna. Imádom a répát, főzve, nyersen, de a nyers répa levétől még a lábkörmöm is visszakunkorodik, ezen pedig a vaníliafagyi sem segít. A csapat fele viszont majd megveszett érte. Aki esetleg otthon kipróbálná, írjon már nekem egy pár szavas visszajelzést, nem hagy nyuogdni a gondolat, hogy a hiba az én készülékemben van.

3. Faloodeh

Aki unja a fagyit, annak a félig fagyottt, sziruppal leöntött keményítős cérnametéltet ajánlom. Nem hangzik gusztusosan, pedig a lassan olvadó szirup, és a fog alatt roszogó hűs tészta elegye a lime levével igazán frissítő desszert tud lenni. Limelé mellett kínálhatják rózsavízzel, mézzzel, pisztáciával vagy akár sáfrányfagyival is. A város legjobbját könnyű megtalálni: amelyik fagyizó előtt nem áll kigyózó sor, ott nem is érdemes próbálkozni.

4. Ghotab

A karácsonyi kedvenem, a hókifli iráni megfelelője: a finomra darált dióval, mandulával töltött tésztát kisütik olajban, majd forrón porcukorba forgatják. Vanília helyett viszont kardamomot használnak hozzá. A szülőhelyén, Jázd városában találkoztunk vele először, és vettünk is 5 csomaggal, amiből hármat az otthoniaknak szántam, de már az isztambuli átszállás reggelét sem érték meg sajnos.

5. Pashmak

Habár a pashmak egzotikusan hangzik, valójában kézzel húzott vattacukrot takar. Textúrájában különbözik a géppel készített testvéreitől, és a kézi nyújtás során használt keményítőnek köszönhetően nem ragad bele az ember frufrujába. Sáfránnyal infuzált tejjel felöntött török kávé mellé kínálva a bajnokok reggelijének perzsa megfelelője, pörögtem tőle délig, mint a fagyigép.

6. Gaz

A perzsa újév, a noruz, elengedhetetlen kelléke, amit legtöbbször tea mellé kínálják a látogatóknak.  Egyszerű felvert tojásfehérjéből és cukorszirupból készült tojásnugát, amibe többynire pisztáciát kevernek, és rózsavízzel ízesítenek. Ha nem zavar, hogy még fél órával az elfogyasztása után is piszkálod ki a fogad közül a beleragadt maradékokat, akkor nyugodtan próbáld ki. Én személy szerint a retro kókuszkockát is azért szeretem, mert még fél órával az elfogyasztása után is folyamatosan kókuszízű a szám a hézagos fogsoromból kiszabaduló kókuszreszeléknek köszönhetően.

7. Halva

Az iráni halva nem hasonlít a libanoni vagy izreali rokonaihoz, ugyanis alapjáraton nem tartalmaz tahinit, hanem vajból és fehérlisztből főzik, amit megint rózsavízzel javítanak fel, és kókuszreszelékkel vagy tört pisztáciával hintenek meg. A qashqai nomádoknál viszont majdnem sós, borssal ízesített halvát kaptunk, tehát a recept régiónként, és családonként változhat.

8. Koloocheh

Meg vagyok róla győződve, hogy a koloocheh, a mi kalács szavunkban köszön vissza, hiába mondják az etimológiai szótárak, hogy szláv eredetű szó. A kerek kelt tésztából készült korongokat cukros - darált diós keverékkel töltik meg, így belőlem egyből előhozta a forraltboros, szaloncukros előkarácsonyi érzéseket a 45 fokos hőség és tűző napsütés ellenére. A képen feltűnő rácsos mintázatú kistestvérében pedig datolyakrém lapul.  

9. Khakshir és egyéb üdítők

Iránban nincsen meleg, Iránban csecsizzasztó forróság van, ami annyiban különbözik az ázsiai 40 foktól, hogy a levegő páratartalma a 0 %-ot közelíti. A légkondik viszont nem  elterjedtek, és nagy bevásárlóközpontok, ahol hűsölni lehetne, sem nőnek ki a sivatagból mint Dubajban. Naponta 4 liter folyadékot vettünk magunkhoz az út során, hogy elkerüljük a szemgolyóink ropogóssá száradását, de még így is sötétbarnát pisiltunk minden este. A fröccs és a behűtött sör vallási okokból nem játszik, helyette gyümölcslével vagy limonádéval frissülnek fel a helyiek. Gyümölcsből, a meggy, gránátalma és a sárgadinnye a favorit, de előszeretettel kevernek chia vagy sebforrasztófű magot a húsítő italaikba.