Jövő héten kihasználva a Szentivánéj körüli szabadnapokat hazautazom egyet melegedni Győrbe. Mikor hazafelé veszem az irányt mindig teletömöm a bőröndöm az elmúlt időszak világjárásának szuvenírjaival. Most is lesz nálam mindenfajta kulináris élvezet balinéz hibiszkuszos csokitól kezdve észak-koreai kékáfonyaborig. Miközben feltúrtam a nyaralás után akkurátusan bedobozolt és már jócskán elfelejtett holmikat, a kezembe akadt egy zacskó észak-koreai szárított omidzsa és egy flakonnyi méz, amit még Keszongban vásároltam. Eszembe jutott, hogy azért vettem meg, mert Szöulban a háromnapos magzatpózos ételmérgezéses fetrengésem után ez volt az első értékelhető fogyasztásom a legendás LaYeon étteremben, ahova azért kellett elmennem pokoli kínságok közepette, mert nem tudtam már a foglaló bukása nélkül visszamondani az asztalt. Habár mindent megkóstoltam a vacsorán, de semmi sem esett igazán jól. Egy korty az omidzsa bóléból visszahozta az életkedvem, és éreztem, hogy már nagy valószínűséggel megmaradok. Mikor a demilitarizált zóna utolsó ellenőrzési pontjánál felállított boltban megláttam az alapanyagot a bóléhoz, egyből vettem magamnak két zacskóval, de teljesen megfeledkeztem róla. Ha már kezembe akadt megint a zacskó akkor épp it volt az ideje, hogy kiderüljön, hogy csak a meggyötört gyomrom miatt estem-e szerelembe a kesernyés főzettel, vagy egy meleg nyári napon údítőként is megállja-e a helyét az omija hwachae (오미자화채), azaz a koreai kúszómagnólia bólé.

De nem kell Észak-Koreáig utazni a bogyókért, aki a natúrboltokba is benéz a nagybevásárlás során, az már biztos találkozott a schishandrával, a kínai kúszómagnólia bogyós termésével, amit a kínai orvoslásban az 50 fő gyógynövény egyike. Ismerik ötízű bogyó (wǔ wèi zi) néven is, az egyszerre savanykás és kesernyés aromája miatt. Elvileg a sósat, édeset és csípőset is ki lehet érezni belőle, de ezt én nem tudom megerősíteni, brandingben mindig is erősek voltak a kínai legendák. Több jótékony hatást is tulajdonítanak neki, májvédő, immunerősítő, növeli a sejtek oxigénfelvételét, a közérzetre is jó hatással van, továbbá növeli a teljesítőképességet, kínában pedig afrodiziákumként is használják. Tehát depresszióra hajlamos másnapos maratonisták ezt szürcsölgessék az esküvőjükön pezsgő helyett.

A koreai hagyományos udvari konyhában a hwachae, azaz bólé, a nyári hónapokban a legnépszerűbb, már kora 18. századi receptkönyvekben is feltűnik. Az italt nem csak gyömöcsökkel, hanem virágszirmokkal is infuzálják, és édesített, de natúr válozata is ismert.

Hozzávalók fél literhez:

25 g kínai kúszómagnóliabogyó

Fél liter hideg víz (ne forraljuk, felerősíti a kesernyés ízt)

1 kisebb körte

Ízlés szerint méz (én csészénként 2 teáskanálnyival fogyasztom)

pár szem fenyőmag

hangulat, idény szerint egyéb gyümölcsök (eper, dinnye, barack, bármi mehet)

Elkészítés:

Az átmosott bogyókat állni hagyjuk a vízben minimum éjszakára, de legjobb legalább fél napig áztatjuk őket. Miután leszűrtük a folyadékot, a koreai udvari konyha szabályai alapján teáscsészében is kínálhatjuk formáraszaggatott körtével és pár kósza fenyőmaggal. De tikkasztó melegben bóléként, jéggel és gyümölcsökkel gazdagon megpakolva is kívánatos tud lenni. A karakteres íze miatt azt hittem másfél liter elég lesz egy négyfős vacsorán, de akkora sikere volt, hogy nekem már nem jutott belőle, tehát nem csak mérgezésestünetek után kívánatos az ital.

Ha pedig már a koreai konyhánál tartunk, hallottatok a Koreai Kulturális Központ főzőversenyéről? Ki ne akarna utat nyerni a hajnalpír országába? Ha tehetném, én rohannék vissza Szöulba piacozni egyet! Ha van egy kis fölös időd, és tudod, hogy mi a különbség a bibimbap és bulgogi között, akkor irány az intézet honlapja, a jelentkezési lapot ide kattintva érhetitek el!